Nemrég vette át igazgatóként Kováts Adél a Radnóti Színházat, történt bármiféle változás?
Egyelőre semmit nem lehet még érzékelni, de hivatalosan alig egy hónapja, február elsejétől tölti be az igazgatói posztot. Nagyjából tudjuk, hogy mit gondol a jövőről, és már tudjuk, hogy kik jönnek dolgozni a jövő évadban. Örülök, hogy olyan fiatal rendezőkkel fogunk találkozni, mint Kovács D. Dániel és ifj. Vidnyánszky Attila.
Lassan kezdődnek a szerződtetési tárgyalások is, mit tudni, megmarad a társulat?
Biztos, hogy szerződnek hozzánk páran, de ez maradjon egyelőre titok, és bár szerintem alapvetően nem fog a társulat változni, azért lesznek mozgások. Bízom benne, hogy a bekövetkező változások előreviszik a színházat és a társulatot is, de igyekszem ezzel nem foglalkozni; fontosabb, hogy a munkámra tudjak koncentrálni.
Erre most van is lehetőséged, hiszen főszerepet játszol, méghozzá Juronics Tamás rendezésében Turandoto t. Meglepő párosítás, de a koreográfus neve megtévesztő, és nem is lesz köze az operához...
Valóban, a Turandotot mindenki mint operát ismeri, pedig az eredeti történetnek Carlo Gozzi a szerzője, és esetünkben Térey János fordítását használjuk, de ez tényleg egy nagyon nehéz anyag. Bonyolult a nyelvezete, ráadásul kihívás megtalálni a szerep logikáját is, mert Turandotban valójában semmi logikus nincs. Ami engem illet, én ezt rettenetesen élvezem.
Talán, mert az előadás is nehéz lesz?
Szélsőségesnek, expresszívnek és nagyon eklektikusnak ígérkezik, és lenyűgöző lesz a látványvilága. Biztos vagyok benne, hogy megosztó előadás lesz, de én nagyon szeretem, ha valami a határokat feszegeti. Tamás koreográfus, másféle gondolkodás jellemzi, mint egy klasszikus színházi rendezőt. És én ezt nagyon bírom.
Jól érzem, hogy mozgásszínházi elemek nem is lesznek benne?
Nem lesznek. Szerintem Tamás nagyon jól látja az előadás formáját, pontos irányokat ad, de megtölteni a szerepet nekünk színészeknek kell. Számomra rettenetesen izgalmas munka! Végtelenül megnyugtató és inspiráló az a bizalom, amivel Tamás felém fordul, efféle kíváncsiságot és bizalmat utoljára Zsótér Sándor részéről éreztem itt a színházban.
Hol találod meg magadban Turandotot? Nem a legjobb fej nő...
Nagyon szenvedélyes, de van agya. Nem hiszem, hogy Turandot tényleg gyűlölné a férfiakat. Jó, hát néha lefejezteti őket... Amikor próbálok egy szerepet, mindig igyekszem megkeresni az igazságát, belső logikáját, félelmeit. És a kérdések, amik őt foglalkoztatják, mindenki számára nagy kérdések, aki párkapcsolatban él. "Most tényleg vele kell leélnem majd ötven évet?" - kinek nem jut ez eszébe? Hiszen ezek olyan problémák, amelyek abszolút jelen vannak az életünkben.
Akkor nem mondanád magad férfigyűlölőnek?
Dehogyis, nagyon szeretem a férfiakat! Turandot játssza a femme fatale-t, de amikor kétségbeesik, akkor ő is csak egy gyerek, egy elveszett kislány! Rég volt olyan, hogy hazamegyek és utána még órákon át agyalok a szerepen. Pedig kicsit motoszkált bennem, hogy nem akarok már megint egy ilyen agresszív, erős nőt játszani. Turandot egyénisége valójában letaglóz, a próbák során nagyon megszerettem ezt a nőt.
Említetted, hogy keveset játszottál mostanában a Radnótiban...
Véletlenül sem akartam panaszkodni, hiszen fél évig forgattam, a Kincsemet, ahova pont a Radnóti engedett el! Aztán csináltuk a Jurányi Házban aPass Andrea rendezte Napraforgót, ami a szívemnek nagyon kedves, mert ebben végre eltérő szerepet játszom, egy finom, empatikus tanító nénit. Nagyon szeretem, ha mást akarnak tőlem, mint ami adott.
A Kincsem című filmben véletlenül nem egy finom, arisztokrata nőt játszol?
Igen, de attól még, hogy arisztokrata ez a csaj, azért ő egy konok, határozott, emancipált valaki.
Milyen volt a Hajnali láz után a Kincsem forgatása?
Egy igazi, nagy utazás! Még soha életemben nem forgattam ekkora, hollywoodi léptékű produkcióban. Kemény volt, de nem úgy minta Hajnali láz, amibe szintén majdnem belehaltam, egészen másképp. Ez sokkal inkább fizikailag volt nagy megpróbáltatás. Fél évig forgattuk, előtte két hónapig jártam lovagolni tanulni, mivel előtte még életemben nem ültem lovon. Naponta közel négy órát ültem a sminkben, mire összepakoltak. A Kincsem reményeim szerint egy igazi, igényes közönségfilm lesz, már láttam a teasert, és biztató volt. Romantikus kalandfilm a javából.
Korábban dolgoztál már Nagy Ervinnel?
Nem, és szerencsére jól kijöttünk egymással. Az elég baj, ha nincs meg a kémia a szerelmesek között a filmen.
Színpadon ez valahogy talán könnyebb.
Bárhol lehet játszani szerelmet, de azért jobb, ha van köztetek kémia. Sokszor játszanak egymás mellett egyedül a színészek, nyilván nekem is volt már ilyen helyzet az életemben. Ráadásul mellém amúgy sem könnyű férfiszínészt választani.
Említetted a Jurányiban a Napraforgót, szeretsz függetlenekkel dolgozni?
Imádom az új kihívásokat, helyzeteket, sőt szükségem is van rájuk! Bár nagyon jól érzem magam a Radnóti társulatában, igénylem, hogy megforduljak más színházi helyzetekben is. Örülök, hogy megtalálnak és motiválnak másfajta munkák is. És az is nagyon jó érzés, hogy úgy gondolom, ettől aztán én is jobban tudom a környezetemet motiválni.
Fiatalnak harsány voltál? Olyasmi, mint amit gondolsz, hogy még mindig gondolnak rólad?
Abszolút, de nagyon sokat változtam az utóbbi években. Két végén égettem a gyertyát, és igen szélsőséges voltam. A Hajnali lázzal is kapcsolatba hozható, hiszen le kellett fogynom tíz kilót. Azokban az időkben jobban éreztem magam egyedül, nem esett jól nagy társaságban lenni, és ez néha még mindig így van. Lehet, hogy azért, mert akkoriban közeledtem a harminc felé, de az is lehet, hogy ennek semmi köze hozzá. A lényeg, hogy jelentős döntéseket hoztam: nem ittam fél évig alkoholt, és bár azelőtt életemben nem mozogtam, elkezdtem keményen futni, és letettem a cigit. Ezeknek mind örülök, de azért boldogabb nem lettem ettől. A változás mindig jó, kiváltképp, ha magától változtat az ember.
