Szeptember harmincadikán döntött a főváros (többek között) a Radnóti Színház új igazgatójának posztjáról, amit Kováts Adél színésznő mellett Anger Zsolt színész is megpályázott. Az igazgatói székbe végül a Radnóti elkötelezett tagja, Kováts Adél került, aki rövid időn belül sajtótájékoztatót is tartott, hogy készséggel válaszoljon az újságírói kérdésekre.
A Radnóti Andrássy úton található próbatermében a jelenlegi igazgató, Bálint András, Kováts Adél és Valló Péter főrendező voltak jelen, és miután Bálint András a könnyeivel küszködve, egy megható beszédben, mint tanár a diáknak képletesen átnyújtotta színházát a huszonkét év után társulati tagból igazgatóvá avanzsált Kovátsnak, az lassan és megfontoltan körülírta terveit a jelenlevőknek úgy, hogy túl sok abból azért ki ne derüljön.
Elmondta, hogy korántsem egyedül szeretné igazgatni a színházat, hanem közösen Valló főrendezővel és Komáromi György gazdasági igazgatóval; hogy bár nehéz döntés volt a "pályamódosítás'", ő mindig előre néz és nem hátra, mert vonzza a kihívás; hogy a Radnóti a huszonkét év alatt az ő gyereke is lett, és hogy az ő szellemi terméke és odaadása is benne van ezeknek az éveknek a sikerében; valamint, hogy az általa igazgatott Radnóti fog ugyan hasonlítani arra, amit Bálint András elkezdett, mégis más lesz, és hogy fontosnak tartja, hogy az erő és a minőség ne tűnjön el, emellett reméli, hogy az öt év, amit ennek bizonyítására kapott elég lesz.
Az általános ismertető után Valló Péter kifejtette, azt szeretnék, ha lépne egyet előre a színház, azaz úgy frissítenék fel azt, hogy ne sérüljön, amit Bálint András elkezdett, és hogy a Radnóti a "pesti polgárság emblematikus találkozóhelye maradjon". Ennek bizonyos szempontból ellentmond, hogy a posztját február elsején megkezdő Kováts a továbbiakban hosszasan, elképesztő nyugalommal beszélt arról, hogy szíve szerint a fiatal, huszonéves generációra alapozna, általuk igyekezne megújítani a Radnótit. Azaz, hogy törzsközönségük, az ötvenes korosztály mellett a fiatalokat akarja bevonzani, már nemcsak nézőként, hanem művészként is, hiszen az utóbbi időben szerinte romlott a kőszínházak megítélése szakmai szempontból, és sok előítélet született meg a friss diplomásokban a létformával kapcsolatban.
A Dívány kérdésére a művésznő elárulta, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy le kívánja cserélni a már meglévő társulatot, elsősorban a már ismert arcokra épít, de biztos, hogy lesznek változások, hiszen "az elmúlt években nagy volt az elszerződés, így lettek betöltetlen helyek, melyek megerősítésre szorulnak". Kováts Adél szerint akkor van rendben egy társulat, ha egy klasszikus Shakespeare darabra jól ki lehet osztani a szerepeket, és fontos, hogy ne máshonnan kelljen színészeket hívni a nagy szerepekre, mint ahogy az is, hogy a kis szerepek is komoly szerepek lehessenek. "Én hiszek a klasszikus szerepkörben, a korosztályok jelenléte tehát minden szempontból fontos" - tette hozzá.
Női színházigazgatóként is inkább azt tartja fontosnak, hogy legyenek a repertoárban női szerzők és jöjjenek női rendezők, de ő maga nem kíván a közeljövőben rendezni.
A sok fiatal érkezésére egyébiránt megoldást nyújthat, hogy sajtótájékoztatónak helyet adó próbatermet szobaszínházzá kívánják bővíteni, valamint az is, hogy szó van arról, hogy létesülhetne egy harmadik radnótis játszótér a Sirály Kulturális Központban is.
