A közösségi fesztiválok minimum Woodstock óta elképesztő kúlságfaktorral és meghatározó közösségszervező erővel bírnak. Hiába a kosz, a tömeg, a sokszor kényelmetlen körülmények, sőt, hiába történtek olykor tragédiák is, úgy tűnik, hogy a nyugati világ kedvét nem lehet elvenni a különféle zenei és kulturális fesztiválokon való csapatástól. A pár száz embert megmozgató alternatív megmozdulásoktól a celebeket is bevonzó, kaliforniai Coachelláig igen széles a kínálat, amelyből válogathatunk. A Magyarországon kevéssé ismert, világviszonylatban azonban annál menőbb amerikai Burning Man nevű kulturális és elektronikus zenei fesztivál – kis képzavarral – az ellenkultúrabeli fősodor egyik kedvenc terepe. Minden év nyarán Ifjú kreatívok, képzőművészek, írók, szellemi szabadfoglalkozásúak, zenekart alapítók, független filmesek özönlenek Nevadába.
A fesztivált 1986. óta rendezik meg a nevadai sivatagban, egy Black Rock Desert nevű városban, ami gyakorlatilag egész évben csak erre az egy hétre éled fel. Nevét arról a tradíciójáról kapta, hogy minden évben a fesztivál utolsó napján lángba borítanak egy óriási, fából készült, ember formájú szobrot. Szerda óta itt lehet előrendelni a jegyeket az idén augusztus 30. és szeptember 7. közt megrendezett fesztiválra (a regisztráció szombaton éjfélkor lezárul!).
A fesztivál minden évben külön művészeti téma köré szerveződik, az idei a Tükrök karneválja (Carneval of Mirrors) címet kapta. A mottót Guy Debord francia filozófus világhírű könyvéből, A spektákulum társadalmából választották: „A spektákulum nem képek gyűjteménye, hanem társadalmi viszonyrendszer, amelyet képek közvetítenek.” Debord spektákulum-elmélete az egyik legtöbbet hivatkozott posztmodern társadalomelmélet, nagy hatással volt például a Mátrix-trilógiára is. A látványtársadalom elképzelése az 1968-as európai események hátterét és következményeit elemzi. A látványtársadalomban nehéz eldönteni, hogy mikor érzékeljük a valóságot, és mikor annak valamiféle tükörképét: a Burning Man most ezt helyezi középpontba, megspékelve klasszikus cirkuszi és karneválos elemekkel is.
A tökéletes trükk
A végeredmény valószínűleg egyszerre lesz borzongató, vicces, ironikus és elgondolkodtató: minden, ami tükrökkel operál, trükközik is. Kiforgatja a látványt és kiforgatja az érzékelés megszokott kereteit. A fesztivál honlapján olvasható leírás szerint a tükrös karnevál tematikával azt a kérdést szeretnék feszegetni, hogy a fogyasztás vezérelte látványtársadalomban ki a bűvész, ki az, akit megtévesztenek, és hogyan lehet megállapítani, hogy kinek milyen szerep jut?
Valószínűleg nagyon erős vizuális munkák fognak születni, amelyekkel a fesztivál látogatói maguk is a látványtársadalom kritizálói és előállítói lesznek – bármelyik területre jelentkezni ezen a linken lehet.
Kell egy hét
A fesztiválok alapvető jellege – legyen szó jobbos jurtatáborról vagy death metal találkozóról –, hogy közösséget teremtenek, elhitetik a résztvevőkkel, hogy legalábbis arra az időre, egy csapatot alkotnak – lásd még a Sziget népszerű szlogenjét: kell egy hét együttlét. A Burning Man ezt olyannyira kimaxolta, hogy nemcsak sajátos arculattal, de egy tíz pontból álló listával is készültek, amely a fesztivál életérzése mellett az általános életvezetésre is vonatkozik. A listán olyasmik vannak, mint például a radikális megértés igénye, az önkifejezés, az önbizalom, a társadalmi felelősségvállalás, vagy a részvétel. A Burning Man szlogenje szerint több mint egy esemény, sokkal inkább létmód, amely nemcsak a sivatagi városban, hanem mindenhol jelen van, ahol olyan emberek mozognak, akik lehetőséget látnak a nehézségben és hajlandóak tenni az álmaikért. Az Oravecz Nórába oltott etusi bölcsességek egyébként tényleg jól mutatnak a fesztivál különböző médiafelületein, és mielőtt sikítanánk a motivációs és inspiráló idézetektől, azt is hozzá kell tenni, hogy a Burning Man tényleg elég jó ebben a műfajban. A kifejezetten a fesztivál ideje alatt feléledő város a nevadai sivatag közepén gyakorlatilag úgy működik, mint egy részvételen alapuló múzeumi projekt, ahol nincs hierarchikus viszony kurátor és látogató között. A Szigettel ellentétben a Burning Man tényleg egy fesztiválköztársaság, ahol a nemcsak a fesztivál teremti meg időlegesen a közösséget, hanem inkább közösség hozza létre a fesztivált, egy olyan kulturális demokráciát, amelyhez megéri tükrökkel csatlakozni.
