Kopogó szemekkel nem lehet világháborút nyerni

Képzelje el a legrosszabbat! Képzelje el, hogy valami végleg elromlik, az oroszok nem állnak meg Ukrajnánál, hanem tovább nyomulnak, válaszul a NATO pörölye is akcióba lendül, és miután egymás légierejét hamar gajra vágják, megindul a felőrlő, éveken át tartó háború. A hadseregek ellátására mindent mozgósítanak, a magyar gazdaság hadiállapotba kapcsol, kötelező élelmiszer- és nyersanyag-beszolgáltatást vezetnek be. Tömegek kezdenek éhezni, életbe lép a jegyrendszer, az élelmiszerek árai az egekbe szöknek. Elkerülhetetlenül kitör az éhínség, többszáz méteres sorok kígyóznak a pék előtt (a hentesről már nem is érdemes beszélni, a hús már luxus ekkor), de nem ritkák az élelemre irányuló rablótámadások vagy az emiatti véres verekedések sem. Közben a frontkatonák a napi 1700 kalória körüli mennyiség felét kapják már csak meg a menázsiban, miközben Magyarországnak a jelentős termőterülete miatt a NATO-erőket is el kell látnia.

Nem is folytatjuk, nagyjából ilyen keményen nézett ki az első világháborús élet, amiről a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban rendeztek jól felépített, könnyen befogadható kiállítást (Belgrád első bevételének 100. évfordulóján megnyitva azt).

A placc

A Gulyáságyú és rohamsisak című kiállítás meglehetősen egyszerű és kompakt, egyetlen termet rendeztek be a témában, de az alaposan. Az ember felmegy az első emeletre a lépcsőn (már itt is korabeli fotók vannak kitéve a falra), majd egy kis előtérben találja magát. Már itt is vannak tárgyak kiállítva, na meg egy kis interaktív sarok, ahol lehet játszani, tévén fotókat nézegetni és tábori levelezőlapot írni. Az igazi kiállítás azután kezdődik, hogy egy farönkökből ácsolt, műszőlővel díszített míves kapun át belépünk az igazi kiállítótérbe (beljebb szintén kihegyezett farönkökből és szögesdrótból lövészárok-akadályt is építettek).

Itt aztán hemzsegnek a korabeli dísztárgyak, használati eszközök, plakátok és hirdetmények másolatai. A rendszer nem bonyolult: ha az ember balra indul el, akkor a bal keze felé mindig pöpecül berendezett beugrókat talál majd életképekkel, használati tárgyakkal, történetekkel, jobb kéz felé pedig tárlókkal és plakátok/hirdetmények sorával lehet találkozni, a tárlókban zömmel a kisebb és törékenyebb használati tárgyakat, pl. ferencjóskás csészéket helyezték el. A megvilágítással nincs gond, a kiállítás angolul is követhető (fakkokból kivehető, kartonlapra nyomtatott tájékoztatók segítségével), és a szövegek is befogadhatóak, bár akadnak bennük helyesírási-nyelvhelyességi bakik. De ez legyen a legnagyobb gond, a maximum 1 óra alatt fogyasztható kiállítás nagyon szép lett, szinte csak a témája miatt tekintünk el a cuki jelző használatától.

Élelmezési kronológia

1914. július 30. – A közelgő háború hírére az Osztrák-Magyar Monarchiában magasba szöknek az élelmiszerárak. Budapesten a liszt ára 21 fillérről 30-ra, a burgonyáé 5-ről 16-ra, a kenyéré 19-ről 22-re emelkedik kilónként. 

1914. augusztus 9. – A budapesti fővárosi tanács zár alá helyezi a malmok gabonakészletét a további áremelkedés megakadályozása érdekében. 

1915. február 16. – Magyarországon miniszterelnöki rendelet jelenik meg arról, hogy a kenyérsütéshez használt búzaliszthez 50%-os arányban árpa-, burgonya- vagy kukoricalisztet kell keverni.

1915. május 3. – Budapesten bevezetik a lisztutalványt (fejenként 20 dkg egy hétre).

1915. november 15. – Magyarországon bevezetik a tejjegyet.

1915. december 28. – Magyarországon kenyérjegyet vezetnek be.

1916. október 26. – Tisza István magyar miniszterelnök rendeletet ad ki a Közélelmezési Hivatal és Tanács felállítására.

1917. január 18. – A magyar kormány szénhiány miatt elrendeli a színházak, mozik és műsoros szórakozóhelyek azonnali és további intézkedésig tartó bezárását. Csak két héttel később nyitnak ki ismét. Ezzel párhuzamosan zárolják a tejet és tejtermékeket, valamint korlátozzák a vasanyagok forgalmát is.

1918. január 18. – Általános sztrájk kezdődik Budapesten, amely átterjed vidékre is. (Célja: annexió és hadikárpótlás nélküli béke Oroszországgal, a Vázsonyi Vilmos-féle, 1917. decemberi választójogi törvényjavaslat életbe léptetése és a közélelmezés javítása.)

Forrás: ElsőVilágháború.hu

Amikor a front a spájzban húzódik

És valóban nem áll távol a cuki jelző a kiállítástól, ami kedélyesen, sokszor vidám képekkel mutatja be a háborús éveket, legalábbis amit a monarchia agitprop-gépezete erről sugallt a hátországnak. Vidáman harcba menetelő katonák, akik megosztják Lemberg előtt vagy Doberdónál az otthonról kapott kolbászt és kevéske páleszt, majd mosolyogva indulnak szuronyrohamra a gaz muszka vagy a talján ellen. A valóság persze sokkal kiábrándítóbb volt, és ahogy halad az ember a kiállításon, lassan le is mállik a hivatalos máz.

Sorra kapjuk az arcunkba a felszólításokat, miniszteri rendeleteket, amik felkérik (később szimplán kötelezik) a lakosságot a fémtárgyaik beszolgáltatására, előírják a napi/heti maximális zsír-, liszt- és húsfelhasználást, de még a vontatásra képes kutyák (!) összeírásáról is rendelkeznek. A háborús élelmezés nehézsége különösen szíven ütött minket egy 1916. húsvéti plakát láttán, ahol két hónap börtönnel fenyegették azt, aki – követve a népszokást – tojást mer festeni. A tojás ekkorra már rég nagyobb érték volt, minthogy ilyesmire pazarolják.

Persze az árnyoldal árnyoldalát is bemutatták: sok kereskedő már 1914-ben indokolatlanul megdrágította az alapvető élelmiszerek árát, ami csak fokozódott az állami árrendeletek ellenére. Ekkoriban már ilyen szlogenek terjedtek: „Diadalkapu helyett ennivalót!" 1917-re odáig jutott a hadigazdálkodásra nem eléggé felkészült ország – ami Galícia kiesésével a sereg fő élelemellátója lett –, hogy a katonák küldtek a frontról élelmiszert az otthoni rokonoknak. A vízellátás se volt egyszerű: a honvédeknek a karsztos Doberdói-fennsíkon például alig volt vizük, sokszor az ellenséges csapatokkal közös kutat használtak, ami konstans fegyverszüneti zónának számított. Két haszna volt a háborúnak: a konzervipar sose fejlődött még ennyit, valamint feltalálták a gulyáságyút: a lóvontatta mozgókonyhát, ami 4 üstöt tartalmazott (3 darab 93 és egy 20 literes kondért).

Nekik ajánljuk

Azoknak, akik még mindig azt hiszik, pusztán az ellenség erőfölénye vagy a tudjukkik összeesküvése miatt bukták el a világháborút a központi hatalmak, holott az ok roppant prózai: etiópként éhező hátország nem tud támogatni egy totális háborút. Azoknak is ajánljuk, akik fennen hirdetik, mekkora nemes és nemzetvédő tett a háború – ahogy 1914-ben is voltak jónéhányan, akik ezt tették, majd csodálkoztak, hogy lelőtték a gyerekeiket Limanovánál, ők maguk pedig napi egy karéj kenyéren próbálták kibekkelni 1918-ig. Mindazoknak viszont igenis ajánljuk, akik hiszik, hogy lehet tanulni a történelemből, és nem es(z)ünk még egyszer ugyanabba a kelepcébe.

Gulyáságyú és rohamsisak – A Nagy Háború gyomornézetből

Mettől? 2014. december 2.

Meddig? 2015. május 31.

Mikor? Nyitva – hétfő kivételével – minden nap 10-18 óra között.

Hol? Budapest, Korona (volt Dugovics Titusz) tér 1. Megközelíthető több megállóból: a Kiscelli utca megállóba a 9, 29, 86-os buszokkal, a Flórián téribe az 1, 1A villamosokkal és a 34, 106, 118, 134, 137, 218, 226, 237-es buszokkal, a Szentlélek térre az említett buszok nagy részével és a H5-ös hévvel lehet eljutni. Innen meg séta.

Mennyibe kerül? Felnőttjegy 800 forint, nyugdíjas, diák és gyerek kísérője 400 forint, családi jegy 1500 forint. További jegyinfók és kedvezmények itt.

Mennyi mű? Sok.

Mik? Harctéri enteriőrök, színes fotók, plakátok, eredeti tárgyak és dokumentumok, háborús szakácskönyvek, élelmiszerjegyek, számolócédulák, falragaszok és pótszerek.

Mielőtt bezárná az ablakot, kattintson ide, és nézze meg a háború (a kiállítás szerint) egyetlen, első világháborús hadvezéréről elnevezett ételének receptjét: íme, a valódi Hindenburg szelet!

Oszd meg másokkal is!
Mustra