Szopás 50, komplett 100

Az elmúlt években sokszor és sok helyen lehetett arról olvasni, milyen sok magyar lány dolgozik Zürichben prostiként. A téma annyira kapós volt, hogy Hajdú D. András a témában készült képriportja díjat is nyert.

Fotó: outnow.ch

A lányok azóta a Limmatquai helyett arrébb költöztek, és Zürich helyett Amsterdam és Németország felé tendálnak, de a tendencia marad: évente többszáz nő kényszerül a prostitúcióhoz fordulni megélhetési forrásként. Még úgy is, hogy a pénz javát stricik veszik el, ők maguk pedig éhbérért dolgoznak, sokszor gyereket, családot itthon hagyva.

A héten került a moziba Viktória - A zürichi expressz címmel Men Lareida és Maros Anna filmje, ami ezt a világot mutatja meg, Viktória (az elsőfilmes amatőr színésznő, Farkas Franciska) főszereplésével. Az eleinte már-már idegesítően passzív és szótlan lány sorsa sem más, mint a nagy átlagé: kénytelen beletanulni a munkába, futtatója rendszeresen elszedi a pénzét, a kliensek olyanok amilyenek, ráadásul még az egyetlen olyasvalaki, akivel valamiféle közösséget érezhetne, a szobatársa, Blondie (Stefanovics Angéla) is féltékenyen gyűlöli.

Persze aztán minden megváltozik, a szobatársból barátnő lesz, és Viktória is beletanul a munkába, rutinosan nyomja a "szopás 50, komplet 100" szöveget. És egyre reményvesztettebb.

A film akár tetszik, akár nem, beszippant, a dokumentarista stílusú operatőri munka miatt szinte úgy érezzük, ott állunk a parton, ahol a csajok dolgoznak, és a Flora Dora szociális munkásával együtt nézzük tehetetlenül, ahogy a lányok a saját vesztükbe rohannak. Vannak persze közhelyek a filmben, nem is igazán derül ki a szereplők múltja és jelleme, csak az erőteljes képi világ, és az azt megszakító dialógok révén rajzolódik ki, milyen eszméletlenül megalázó dolog ez.

Apropó, párbeszédek. Ez az egyetlen talán, amin néha elcsúszik a film hitelessége: a mindvégig feszes történetben néha teljesen életidegen mondatok hagyják el a szereplők száját, miközben máskor pedig pont olyan, mintha a VIII. kerület egyik utcájában hallgatnánk a helyi lakosok párbeszédét. Farkas fantasztikusan hozza a prostivá avanzsált cigánylányt, Stefanovics Angéla képes olyan mélységeket megmutatni, amit kevesen, Nagy Zsolt pedig annyira élethű strici, hogy egyszer a forgatáson igazoltatták is a helyi erők. Nem szívesen hagynám ki Pölöskey Erikát, aki szintén amatőr, de tökéletesen képviseli a futtatók világát. Ő az igazi hajcsár, aki gyomron vág a szavaival, ugyanakkor képes hozni a szerető szeretőt.

Nem igazán szerettem a lelassított kameramozgást, a néző anélkül is pontosan érzi, itt egy fontos jelenet következik. A film vége pedig, dokumentarista stílus ide vagy oda, túlzottan dramatikusra sikeredett, de anélkül, hogy elspoilerezném, elárulhatom: a várt happy end persze elmarad. Mint ahogy ez történni szokott a való világban.