A növények szerelmesei sokszor úgy érzik, hiába a kert, az nem elég, be kell fednie mindent a virágtengernek. Ilyenkor ültetnek szebbnél szebb kúszónövényeket a ház oldalába, a kerítés, vagy éppen a kerti pergola tövébe, majd csillogó szemmel figyelik, ahogy a növények elképesztő sebességgel cseperednek. Ez a csillogás eltart egészen addig, amíg a kúszó szépségek gondokat nem kezdenek okozni: leszedik a vakolatot, beletúrnak a tetőcserepekbe, és olyan károkat eredményeznek, melyek alaposan megterhelik a családi kasszát. Hogy ezt elkerülhesse, mielőtt ültet, nézzen körül, mit és hova érdemes telepíteni.
Az agresszívek
Egyes futónövények igen agresszíven növekednek. Ez azt jelenti, hogy semmi sem állhat az útjukba, ha kell, akkor a tetőcserepek alá is bekúsznak, ezzel pedig beázást és más károkat okoznak. A kordában tartásuk nem egyszerű, de szerencsére nem is lehetetlen feladat. A két legismertebb ilyen gyönyörű romboló a lilaakác és a trombitafolyondár.
Mindkettő csavarodva kúszó növény, így legjobban a támasztékon való tartással, az ahhoz való igazítással lehet őket kordában tartani. Ha a támaszték magas, és az egész fal magasságáig ér, sajnos még mindig van esély arra, hogy a növények innen a tetőcserepek közé vagy az ereszcsatorna tartószerkezetébe is belenövekszenek. Ezeket a hajtásokat tőből el kell távolítani, illetve radikálisabb metszéssel lehet védekezni. Ha ilyen növényt szeretnénk, akkor az apácarács vagy más támrendszer ne legyen túl magas, így nem tudnak ezek a típusú növények kárt tenni a házunkban.
Lényeges tulajdonság, hogy a kúszva csavarodó növényeken túl léggyökeret fejlesztő kúszónövények is léteznek, ilyen például a borostyán és egyes vadszőlők. Amennyiben a ház vakolata gyenge, illetve a tövek öregedésével túl nagy súlyú lesz a növény, úgy előfordulhat, hogy a ház vakolata már nem bírja el (például egy nagyobb viharban vagy esőzés után) a súlyát, és leszakadhat. Erre megoldás csak az lehet, ha lemondunk az ilyen növényekről, vagy kifejezetten nekik szánt támrendszerre futtatjuk őket, a falról pedig minden tavasszal eltávolítjuk a rágyökeresedő hajtásrészeket” – tanácsolja Kálmán Kata kertészmérnök, a Kertelünk Kft cégvezetője.
A visszafogottabbak
Azoknak, akik idegenkednek a sok munkával járó visszafogástól, érdemes olyan futónövényeket keresniük, melyek támasztékkal futtathatóak, így nem teszik tönkre a falakat, és nem is olyan agresszívek, hogy a tetőcserepekben kárt tegyenek. A romantikus megoldások kedvelői elégedettek lesznek a kúszó hortenziával, vagy éppen a rózsákkal.
„A futórózsák kifejezetten a napos helyeket szeretik. Támrendszer mellett nevelhetők, így nemcsak falak mellett nevelhetők, hanem lugasok is kialakíthatók belőlük. A rózsákat minden évben metszeni kell úgy, hogy az elöregedett, kettőnél több éves hajtásokat a rózsa vázkarjairól eltávolítjuk és egy fiatalabb egyéves vesszővel cseréljük le. Így elkerülhető a rózsa sűrűsödése és a virágzás is minden évben gazdag lesz. A kúszó hortenzia a többi hortenziához hasonlóan üde, tápdús talajt igényel, és a semleges vagy az enyhén savanyú kémhatású talajokon fejlődik a legszebben. Tapadókorongokkal kapaszkodik, ezért közvetlenül a vakolatra is támaszkodhat, de az eresz környéki hajtásokat rendszeresen vágjuk le! Ha jól érzi magát, akár 15 m magasra is felfuthat, de kezdetben támaszték kell neki.
A kúszó növekedésű loncok kevésbé erőteljesek, ezek is csavarodó hajtásokkal növekednek, ezért támasztékot igényelnek. A japánlonc ráadásul télizöld, és rendkívül illatos virágokat nevel. Sokkal kisebb méretű a repkénykecskerágó, amely léggyökereivel a vakolatba gyökerezik bele. Legfeljebb 1-1,5 m magasra kapaszkodik fel. Az iszalagok (klemátiszok) közül a legerősebb az alpesi iszalag, a többi változat kisebbre növekszik.”
Egy nyár, egy szépség
Azoknak sem kell csüggedniük, akik nem szeretik, ha a kertjük állandó. A folyamatos megújulás jegyében is találhatnak kúszónövényeket, méghozzá szép számmal. Ráadásul az olyan egynyári kúszónövények, mint amilyen a hajnalka, igazán mutatósak, és virágaik is hatalmasak.
„A hajnalkák kisebb-nagyobb növények, melyek egyéves fejlődésűek. Nagy lomb- és virágtömeget nevelnek. A száraik csavarodva kúsznak, ezért támrendszer szükséges nevelésükhöz. Magról vethetők, és ha jól érzik magukat, akkor a következő évtől újravetik magukat az elhullajtott magvaikból. Szabadföldben nevelve igénytelenek, de dézsában tartva kifejezetten vízigényesek.
A serleglonc 4-5 cm hosszú, zöldből fehérre vagy lila színűre nyíló virágokat nevel. A tűzbabok szép virágszínűek, de az étkezési bab futó változata is szép levél- és virágdíszt biztosít. A lopótökök és a dísztökök is szépen futtathatók. A szárnyas feketeszem sárga, fehér vagy narancsszínű virágokat nevel” - fűzi hozzá a szakértő.