Konyhát újítunk fel, ugyanis a kiadott lakásunkban a bérlő lebontotta és kidobta az összes, padlótól plafonig beépített bútort, majd lelépett. Eleinte nyilván nem így gondolta, a terve az volt, hogy felújítja, csak valahol menetközben beletörött a bicskája. Végül azt a megoldást választotta, hogy amíg nyaraltunk, kiköltözött. Hazajöttünk, se bérlő, se lakbér, se konyha.
Hát, így kerültünk abba a helyzetbe, hogy nekiálltunk konyhát csinálni, mert az előző verzió ugyan tényleg béna volt, de még mindig jóval használhatóbb, mint egy lakás, amiben egyáltalán nincs konyha.
Amit a bérlőnk maga után hagyott a sokhavi soha ki nem fizetett lakbér fejében: 1 db beépíthető sütő, 1 db beépíthető főzőlap, 1 darab mosogatótálca csapteleppel, némi ikeás bútor még dobozokban (erről később), és 1 darab, kb 4 négyzetméteren lejárólapozott helyiség, az egyik falán kb 1,5 négyzetméter csempével. A burkolatok amúgy szépek.
A feladat nem hangzik nagyon bonyolultnak: 151 centi helyre kell betenni egy 60 centis sütőt, egy 50 centis hűtőt és egy 40 centis mosogatószekrényt. Egyszerű, ugye?
Hát, nekünk nem volt az.
Mivel az elején egyáltalán nem tűnt úgy, hogy nagy feladat lesz gyorsan összerakni a konyhát, eszembe sem jutott fotózni. Utólag ez hiba volt, soha nem gondoltam volna, mennyi mindent lehet elrontani egy ilyen munka során. Na, amit el lehetett, azt el is rontottunk, volt, amit többször is. Azért írom le ezeket, hátha ezáltal valaki más megmenekülhet ettől.
A kiinduló állapot
A kiinduló állapot volt az, amivel kiadtuk a lakást, és amit a bérlőnk a megállapodás szerint felújított volna. Ez valóban béna volt, a leválasztott lakásokra jellemző teakonyha, mindkét oldalán padlótól a 3 méteres plafonig beépítve, viszont nem volt benne rendes sütő, csak egy kis izé a pulton, és rengeteg szekrény nagy része nehezen volt kihasználható. A később problémássá váló részt kb így kell elképzelni:
Az építész terve
Mivel már korábban terveztük a konyha felújítását, meg is bíztunk egy építészt a tervek elkészítésével. Ő jött, méregetett, és készített is egy szép tervet. Gyorsan számoltam egyet az ikea áraival, és úgy láttam, ez az alsóhangon 800 ezer forint most nem fér bele. De legalább van egy tervünk, ha egyszer odajutunk, ebből főzhetünk.
Ameddig a bérlő eljutott
A bérlő megkapta a terveket, amikor megállapodtunk, hogy felújítja a konyha egyik oldalát. A beugróban a mosogató és a pult alatt lévő hűtő mellé beépít még egy sütőt, és a pult tetejére egy főzőlapot. A felső szekrényeket is kicseréli ezen az oldalon, nem plafonig, csak egy szekrénnyi magasságban.
Ebben a folyamatban odáig jutott a munkálatokkal, hogy
- lebontatta és kidobta az összes padlótól plafonig érő szekrényt mindkét oldalon (azon is, amit nem akart felújítani).
- kialakított egy vízkiállást új helyen és a szükséges elektomos kiállásokat
- lekövezte a padlót és lecsempézte a falat
Az általa elképzelt alaprajz így nézett ki:
A nulladik szopás
Az első meglepetés akkor jött, amikor egy vasárnap délelőtt a bérlőnk apja - aki átvette a munkálatok menedzselését - telefonált azzal, hogy most azonnal vigyünk egy beépíthető, 50 centi széles sütőt a 60 centi széles helyett, mert rossz a terv, és nincs annyi hely a beugróban, mint ami a terven szerepel.
Odamentünk, megnéztük, és kiderült, a bontás és burkolások elvégzése előtt nem mérték le a helyiséget, így nem is jöttek rá, hogy a régi munkalapot két oldalról egy-egy sor a fal mellé felfalazott tégla tartotta, amit szintén ki kellett volna bontani. Így aztán tényleg nem volt meg a szükséges hely. Lemértük, látszott, hogy a téglák elbontása után meglesz a 151 centi, vagyis befér a 60 centis sütő, a 50-es hűtő és a 40 centis mosogatószekrény.
A bérlő kb itt költözött ki. Kőművest hívtunk, lebontotta a téglákat. Burkolót, aki lekövezte az így kilógó padlórészeket.
Az első szopás
Az első igazi sokk akkor jött, amikor végiggondoltuk, hogyan tudjuk befejezni a konyhát, és rájöttünk, hogy nem lehet csak azt az oldalt befejezni, amihez a bérlő vásárolt. Azzal, hogy a másik oldal összes beépített szekrényét is kidobta, kényszerhelyzetbe kerültünk, azt is kénytelenek leszünk megcsinálni.
A sütő beépítése miatt a beugróba már nem lehet fiókot tenni sehova, kivéve persze, ha a sütő alatt, a föld magasságában szeretném tárolni az evőeszközöket. Vagy a fölső szekrényben, a fejem fölött. Úgyhogy a másik oldalt is meg kell csinálni. Ami jó sok pénz. Azzal eddig is számoltunk, hogy költeni kell, de a kiadások hirtelen még jobban megugrottak.
A második szopás
A második szopás akkor jött, amikor kiszámoltuk, hogy hiába van meg a 151 centi a bontások után, a mosogatótálca külső (pult fölötti) méretei nagyobbak, mint a 40 centis mosogatószekrényé, tehát nem fog elférni a szélen, be kell mennie középre. Ha az egyik oldalán a hűtő lesz a pult alatt, a másik oldalán a sütő és a keskeny főzőlap, lesz helye a 2-2 centis peremeknek.
Ehhez át kellett rakatni a vízkiállást, jött a vízszerelő, átrakta, aztán a villanyszerelő, aki átrakta az elektromos kiállásokat.
Ekkor ebben gondolkodtunk:
A harmadik szopás
A harmadik szopás akkor jött, amikor odamentünk a lakásba összeírni az ikeás dobozokról a cikkszámokat, és otthon megpróbálni összerakni, mi az, amit a bérlő már megvett, mi az, ami hiányzik. Itt derültek ki olyan apróságok, mint, hogy az alsó mosogatószekrényhez egy üveges ajtó tartozik, a felső szekrényekből egy hiányzik, volt fiók, amihez nem találtunk szekrényt, volt szekrény, amihez nem találtunk ajtót. Igen ám, de a számla persze nincs meg, ha neki volt is, nekünk már nem adta oda.
Végül annyira belegabalyodtunk, hogy felpakoltuk az egész hóbelebancot, és visszavittük az Ikeába. Gyári, bontatlan csomagolásban, ám számla nélkül. Elmagyaráztuk a helyzetet, hogy miért nincs számlánk, és elmondtuk, hogy azon melegében el is fogjuk költeni ugyanazt a pénzt - sőt többet - de ezeket szeretnénk visszaadni.
Az Ikea ügyeletes döntéshozója szupermenő volt, a hivatalos út ellenére átlátta a helyzetet, és visszavették az egész pakkot úgy, ahogy van, az összeget jóváírták egy ikea kártyán.
A negyedik szopás
Mire az Ikeába kimentünk, már rengeteg verziót terveztünk a 3D-s konyhatervező szoftverrel, és úgy éreztük, mindenre gondoltunk. Azonban, mielőtt elkezdtük volna az elemlista alapján összeszedni a bútorokat, leültünk a konyharészlegen az ottlévő profi hölggyel, hogy nézzük át együtt, minden stimmel-e.
Ő egyetlen pillantást vetett a tervre, majd közölte, hogy ha oda tesszük a sütőt, ahol a tervünkön van (és ahol az építész eredeti tervén is volt), akkor nem fogjuk tudni kinyitni az ajtaját, mert el fog akadni a bejárati ajtó ajtófélfájában. Nagyot nyeltünk, vele együtt megcseréltük a terven a hűtőt és a sütő/tűzhely kombót, aztán bevásároltuk a szükséges elemeket.
Majd mindezt lepakoltuk a lakásban. A felső szekrénysort kb két óra alatt összerakta és felszerelte a férjem, és ebben már a szekrény aljába épített led-világítás telepítése is benne van.
Aztán hívtunk egy villanyszerelőt, hogy a szemből nézve bal oldalon alakítson ki még egy csokis kiállást a főzőlapnak.
Ekkor úgy véltük, ez lesz a jó:
Az ötödik szopás
Amikor ez mind megvolt, nagyjából összeraktuk az alsó bútorokat, és óriási lelkesedéssel álltunk neki, hogy bepróbáljuk őket a helyükre, hogy lássuk, minden befér. Nem fért be. Kívül ugyan megvolt a 151 centi, belül viszont csak 148. Hiába kértük a burkolót, aki a sokadik víz- és villanyátrakás után visszacsinálta a falat, hogy belül is mérjen - nem mért.
Kihívtuk az építészt, hogy a helyszínen beszéljük végig még egyszer a terveket, hogy ne legyen több meglepetés. Két órát töltött a 4 négyzetméteres helyiségben, és az volt a konklúzió, hogy innen minden sínen lesz. Egyetlen észrevétele volt: jelen állás szerint kényelmetlenül alacsonyan lesz a munkalap, vegyük meg a szekrények 8 centis lábait is.
Hívtunk egy kőművest, vésse ki a hiányzó centiket. Kivéste, visszaglettelte, szép lett. Belül is megvan a 151 centi.
A hatodik szopás
Ekkor mutattam meg a terveket lakberendező barátnőmnek, akit korábban nem akartam a magam bajával terhelni, úgyis annyit dolgozik, hogy nem lát ki a fejéből. Egyetlen pillantást vetett a tervre, és azt mondta, hát, végül is oké, de miért rakjuk középre a mosogatót? Így az amúgy is picike munkafelület tovább aprózódik, a mosogató és a főzőlap közötti 20-25 centis szakasz totál elveszik.
Nyeltem egyet, egy fél napig emésztettem, merjem-e mondani a férjemnek. Aztán mondtam. Odamentünk, bepróbáltuk a bútorokat a már meglévő helyre, és arra jutottunk, igaza van. A mosogatónak valamelyik szélre kell kerülni. Mivel a sütő nem mehet az ajtó mellé, hát oda.
Aztán odaálltam, szorosan a fal mellé, és megpróbáltam elképzelni, hogyan mosogatok ott. Sehogy. A könyököm állandóan bevertem a falba. Jobbkezes embernek a mosogatója nem lehet csisszre a jobb oldalával a falon. A mosogatónak balra kell kerülnie, a sütőnek jobbra, csakhogy akkor több hely kell, hogy az ajtaja is nyitható legyen. Kell egy kőműves, és át kell rakatni a vizet. Megint.
A hetedik szopás
Néztem, néztem a konyhát, illetve leendő helyét, és azzal szembesültem, hogy ha lábakat is teszünk a bútorra, akkor bizony egy sorral lejjebb lóg a csempe, mint kéne. Vagyis a munkalap széle már a csempén lesz, azokon a csempéken, amik egymással szép, v alakban találkoznak. Vagyis tíz centinként szilózhatunk majd ki egy háromszöget. Guszta lesz... Egy sor csempének is mennie kell.
Kihívtuk a kőművest, hogy szedjen le egy sor csempét, a bal oldalon véssen ki még öt centit a falból, és csináljon egy vájatot a falba, ahova a pult becsúszik majd. Abba a magasságba, ahol a bútor+láb teteje lesz. Ha lehet, bontsa le a jobb oldalon az L alakot is az egyszerűség kedvéért. Nem bontotta le, azt mondta, azt nem lehetett. Sebaj, majd körévágjuk a munkalapot.
Aztán a vizest, hogy tegye teljesen bal oldalra a vízkiállást. Igen, oda, ahol a fejújítás előtt volt. Aztán férjem átvitte az áramot, hogy mégis jobb oldalon legyen egy konnektor és egy csoki, középen meg egy konnektor. Aztán falaztattuk és gletteltettünk.
A nyolcadik szopás
Amikor már tényleg rengeteg hely volt, ismét bepróbátuk a bútorokat a legújabb helyükre. Minden befért, egyetlen apróságra nem gondoltunk. Hogy a vízvezeték most a hűtő háta mögött is elmegy, így azt nem lehet annyira betolni, hogy ne lógjon ki a szabvány, 63,5 centi széles munkalap alól. Dilemma: bevésetni a vizet a falba, vagy visszavinni a munkalapot, és venni helyette egy egyedi méretűt? Végül az első megoldás lett, mivel az egyedi méretű munkalap horrorisztikus összeg lett volna.
Úgyhogy hívtunk egy vizest (egy másikat, mert annak is van határa, mennyi égést vállal be az ember), és bevésettük a vizet a falba. A férjem visszavakolta és leglettelte.
A kilencedik szopás
Mindent bepróbáltunk, minden befér, minden nyitható. Éljen, el lehet kezdeni tényleg összerakni mindent, véglegesre. Amikor odáig jutottunk, hogy kezdjük el kivízszintezni a bútorokat, hogy aztán egyenes legyen a munkalap, szembesültünk egy aprósággal. Az L alakú beugrás 4 centivel mélyebben van, mint ahol a beépített sütős szekrény teteje lesz, ha arra lábat is teszünk.
Ha a bútorra felszereljük a 8 centis lábat is, akkor már nem fér be. Csakhogy a túloldalon meg abban a magasságban van a munkalapnak a vájat. Vagyis, jelen állás szerint a jobb oldali szekrény lejjebb van. És kivágni sem lehet belőle az L-alakot, hiszen a sütő teteje nem vágható.
Dilemma: levésni 4 centit jobb oldalon az L aljából (hogy ott magasabbra kerülhessen a szekrény alja), vagy levésni 4 centit lefele a baloldali beugrásból, hogy a bal oldalon kerülhessen annyival lejjebb a lap? Felhívtuk a kőművest - aki műtét után lábadozott - aki azt mondta, az L-ből végül is szerinte le lehet vésni 4 centit. (Éljen, nem hiába vettünk vésőt, még az elején!) A férjem nekiállt, és levésett 4 centit. Nem volt alatta semmi, simán a kőműves is leszedhette volna.
Kimentünk az Ikeába, megvettük a lábakat.
Tizedik szopás
Minden szekrény (lábakon) a helyén, jöhet a munkalap. Mindent nagyon gondosan lemértünk, figyelve arra is, hogy derékszög sehol, aztán miliméterre pontosan felrajzoltuk ezt a munkalapra, és a férjem nekiállt, hogy méretre vágja azt. Gyönyörű munkát végzett. Amikor kész lett, bepróbáltuk a helyére. Mármint bepróbáltuk volna. Merthogy szemből becsúsztatni nem lehetett, mert ott az ajtófélfa, ami ugye keskenyebb. Fölülről meg elakad a csempesorban. Túl pontosra vágta. A férjem levágott fél centit az ajtó felöli oldalon. Még mindig nem megy be. Még fél centi. Bemegy.
Nagy levegő, hurrá. Ekkor már csak a mosogató és a főzőlap helyét kellett belevágni, gyakorlatilag gyerekjáték. Mostanra eljutottunk odáig, hogy minden bútor lábakon a helyén áll, a tetején munkalap, a munkalapban mosogató és főzőlap. A víz és villanykiállások a megfelelő helyeken vannak, minden befér, semmi nem lóg ki. A csapból víz folyik (hideg és meleg, a megfelelő oldalon), a tűzhely, sütő működik, a hűtő a pult alatt, nem lóg ki, és szintén működik. Készen vagyunk.
(Ezzel az oldallal, szemben még össze kell rakni a szekrényeket, de ott nincs nehezítés, csak a sima fal, úgyhogy az már nem ügy. Gondoljuk most.)
Önök hány szopással úszták volna ezt meg?
Tanulság?
Tanulság annyi van, hogy laikusként iszonyú nehéz mindenre gondolni, ha ennyire kevés a hely, és minden ennyire ki van centizve. Ugyanezt a konyhát gyerekjáték lett volna összerakni egy egyenes falon, ha nem egy beugróban kell dolgozni. Így viszont annyi meglepetés volt (ajtófélfa, a mosogató pereme a pult fölött, a ferde falak, a derékszögek hiánya, a pult fölött az L alakú beugrás, stb), hogy nagyon megszenvedtünk vele. Talán könnyebb lett volna, ha az elején találunk egy kivitelezőt, de mindenki csak több hónap múlva ért volna rá.
Tanulság még az is, hogy az építész terve végül is tényleg rossz volt, bár nem azért, amit a bérlő mondott. Viszont nem számolt az ajtófélfával, azzal, hogy a beugró belső mérete nem egyezik meg a külsővel, és azzal sem, hogy ha 875 centin van a pult teteje - ahova tervezte -, akkor le kell bontani az L alakot, sőt, az L alakkal eleve nem számolt, azt elfelejtette berajzolni, márpedig abban följebb szellőzőcső fut, tehát teljesen el nem bontható.
A legnagyobb tanulság meg az, hogy mielőtt az ember az első lépést megteszi, mutassa meg a lehető legtöbb szak- és nemszakembernek a terveit, és beszéljen át velük minden részletet.
