Ilyen, amikor valódi anyák futnak valódi babakocsikkal

Az elmúlt hetekben világszerte nagy port kavart egy futóbabakocsi-reklám: a fotón egy huszonhároméves, az átlagos testalkatnál lényegesen vékonyabb modell tolja a kocsit falatnyi bikiniben. A fotón szereplő modell egyébként valóban fut, ráadásul a saját gyerekét tolja, a fotón mégis sokan felháborodtak, hiszen a valóságban a kisgyermekes anyukák azért viszonylag ritkán néznek ki így. Azaz ritkán modellalkatú húszévesek, és a mérsékelt égövön jellemzően nem bikiniben futnak.

A Fuss Babakocsival Egyesület készített egy fotósorozatot, mellyel egyik céljuk az volt, hogy reagáljanak a fenti reklámra. A fotókon valódi anyukák (vagy nagymamák) szerepelnek babakocsis futás közben, és történetüket is elmesélik. A képeket Zákány Gergely készítette.

Emellett szeretnének segítséget nyújtani minél több anyukáknak, hogy lássák milyen fontos a szülés utáni egészséges életmód, sport, közösség. Hétköznapi ”anyahőseikkel” arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy különböző körülmények között, sokféle élethelyzetben megoldható a sportolás gyerekkel is.

„Kezdjük ott, hogy világéletemben utáltam futni. Fárasztó, unalmas, kiköpöd a tüdőd, szúr az oldalad, na meg próbálj meg ekkora feneket cipelni futás közben, mint az enyém.” – írja például Orsolya, a '40 év. Nulla sportmúlt. Munka. Két gyerek' című fotó szereplője. „ (...) Lett egy második gyerekem, aki zsigerből utálta a babakocsit, jó sok sétát végigüvöltött, jó néhányszor ki akart szállni, nem volt egy örömmámor a babakocsizás vele. És akkor lehet találgatni, hogy egy ilyen anya ilyen gyerekkel milyen sportra adja a fejét? Hát persze. Adja magát.

Zákány Gergely

Márk öt hónapos volt, amikor először szöktem ki vele a Törökbálinti-tó mellé kipróbálni a babakocsis futást. Nem szóltam senkinek, nehogy végül ne jussak ki, és be kelljen vallanom, hogy ez a terv nem sikerült, és dehogy futottam. (...) De végül futottam (...).”

Reni a szülés utáni depresszióból gyógyult ki a sport segítségével: „A szülés utáni depresszió, sok nő rémálma, sajnos engem is utolért. Zente vártnál hamarabbi érkezése, a felszedett 15 kiló plusz, az anyai feladatok ellátása,a sok éjszakázás megtette hatását. (...) Napról-napra rosszabbul éreztem magam, fáradt, kimerült voltam. Ha a tükörbe néztem sírhatnékom volt, hogy nézek ki? Nem volt kedvem semmihez és senkihez, csak egyedül akartam lenni a kisfiammal. Nem érdekelt senki, jött a magány, szomorúság és a könnyek,amik nem akartak elfogyni. Próbáltam változni, változtatni, de valami mindig visszatartott, jöttek sorra a kifogások.

Zákány Gergely

Ekkor végszóra megérkezett kedves barátnőm, aki addig biztatott, míg le nem futottam az első babakocsis távunkat.(....)”

Az Egyesület – amely jelenleg versenyben van a Coca Cola testébresztő címért - nem modellekkel dolgozik: tíz valódi, húsvér magyar anyukán keresztül mutatja meg, hogy milyen problémákkal küzdenek a hétköznapi anyukák, milyen céljaik vannak, min mennek át szülés után, mennyi szervezést igényelnek a mindennapok, és, hogy mennyi mindenre adhat megoldást a szülés utáni sportolás.

Tíz különböző probléma, élethelyzet, motiváció, de egy közös bennük, hogy babakocsival futnak. Minden anyuka őszintén mondja el személyes történetét egy fotó kíséretében. A történetek valóban nagyon sokszínűek: van köztük rákbetegséggel küzdő, túlsúlyos, vékony, sokgyermekes, dolgozó, szerényebb körülmények között élő, gyesen lévő, szülési utáni depresszióval küzdő, több gyermekkel futó, inzulinrezisztenciás, és még egy nagymama is.

Oszd meg másokkal is!
Mustra