Védőnéni múltkor kissé rossznéven vette, hogy jó néhány kommentelő szerint nem is létezik, ezért felszerelkezett remek, bár fotózásilag időnként kissé hátrányos helyzetű mobiltelkójával, és fényképezett nekünk jó párat, hogy megmutassa, milyen is az élet az ő falujában. Bónuszként pedig mutatunk képet, ahol a falubeli kisgyerekek büszkék parádéznak olvasónk, Kata által küldött ajándék ruhákban, aki már az első cikk után vette a fáradságot, és kinyomozta, hogyan tudna kapcsolatba lépni Védőnénivel. Ha valaki segíteni szeretne, küldjön egy emailt nekem, és én megteremtem az összeköttetést.
Hello kedves Olvasó, itt az Önjelölt Szociológus, Disneylandből!
Attól tartok, nem igazán Poronty téma lesz, de talán így már később el tudunk rugaszkodni a „miért nem dolgoznak?!”- ügytől.
Mindenek előtt: szeretném, ha tudatosítanád magadban, hogy én csak a saját magam által ellátott körzetről írok, arról a nagyobbacska faluról ahol homogén cigányság lakik. A pici faluban pedig, ahol lakom, az arány 55 százalék.
Célom az volt a cikkekkel, hogy adjak egy másik látószöget nektek. Szeretném, ha tudnátok: ilyen is van. Nem állítom, hogy általános amiről írok – de igaz. Itt is emberek laknak, itt is életek vannak, és itt is vannak törvények..., de főleg szegénység van, és ez sok mindent megváltoztat. Hogy hogyan kerültek a környékbeli falvak a semmi szélére, az már tényleg nem az én reszortom. De a jelenünket le tudom írni, hisz én is ebben élek.
A miért nem dolgoznak verkli
Óriási tévedés azt hinni, hogy az emberek nem akarnak dolgozni! A probléma az, hogy nincs mit! A nagyvárosoktól messze vagyunk, falusi ingázót ritkán vesznek fel, ha pedig roma, akkor teljesen esélytelen. Ipar nincs, idegenforgalom hanyatlóban. Aztán ilyenkor szokott jönni a roppant okos megállapítás: hogy a mezőgazdaság, mert kapálni lusta...
Kapálna ám, ha lenne mit. A falvak földjei a rendszerváltás körül összefüggő nagybirtokokká álltak össze, többnyire külföldi érdekeltségek „hátszelével”. Hátránya a dolognak, hogy általában olyan növényeket ültetnek, amihez nem kell kézi erő: kukoricát, búzát, egyéb takarmánynövényeket. Mind gépesítve, ami "gazdaságosságilag" logikus, de a falvakat még jobban ellehetetleníti.
A házakhoz általában néhány száz négyzetméter földterület tartozik, ami biztosan nem elég ahhoz, hogy megéljenek belőle, de még az ebben termelt konyhakerti növények is csak a családok ellátásának kb. felét fedezik. Legalábbis ez derült ki az egyik környékbeli falu által indított mezőgazdasági projektből, ahol a lakosoknak vetőmagot adtak, és folyamatos kontroll alatt tartva a termelést - az eredmények függvényében - kisállatokat is osztottak.
Télidőben a munkanélküliség 90 százalék körüli. Így a lakosságnak novembertől március végéig ki kell találni, hogy miből éljen, és miből fűtsön, hisz a közmunkabérből félrerakni biztosan nem tud. Sokan választják az egyszerűbb módot: a lopást, de még többen a csendes kínlódást: a vegetálást. A helyiek a tél végére már úgy néztek ki, mint a hajléktalanok.
Tavasztól kezdődnek a közmunkák, de ide sem tud mindenki bekerülni. Volt rá precedens a saját falumban, hogy verekedés lett a helyekért. Mivel felvenni mindenkit nem tudnak, így igyekeznek, hogy nagycsaládonként legalább egy ember bekerüljön. Ilyenkor kezdenek el indulni a napszámok is, járnak szőlőbe, borsót szedni, később gyümölcsösbe, szőlőbe szüretelni ... viszont itt is csak az érvényesül, akinek ismerőse van. Ha bekerül sem nagy buli, általában az az egy ember keres vele jól, aki beszervezi őket, mert ő mindenki után jutalékot kap, a dolgozók pedig napi 8-10 óráért kapnak 3-3,5 ezer forintot, bejelentve persze nincsenek.
Stratégiai játék - nyersanyagok és tudás nélkül, óriási versenyben
De mégis valahogy túlél a falu. Olyasmi ez, mint egy stratégiai játék, ahol semmi nyersanyagod nincs, szakképzetlenek az embereid, de a verseny óriási. Ebben a helyzetben csak szolgáltatói munkákat tudtak kitalálni. Hogy milyen tipikus falusi munkák vannak? Ha végiggondolom a tanácsadó utcáját, van egy kisbolt, van egy kocsma, van akinek tyúkjai vannak, és tojásokat árul, van aki sütiket süt ünnepekre, van „maszek” autószerelő, biciklijavító, van aki bérbe jár a motoros fűrésszel, és persze vannak az elmaradhatatlan kosárfonók és lótenyésztők is.
Itt kint a falvak évekig senkit nem érdekeltek. Aztán egyre nagyobb lett a bűnözés, egyre nagyobb lett a nyomor, jöttek a látszatintézkedések: a „felzárkóztató programok”, a roma integráció és társai. De legtöbbször teljesen hatástalanul, hisz kívülről nyúltak bele a falvak életébe mindenfajta hozzáértés nélkül. Felesleges olyan helyen „terménykiállítást” erőltetni, ahol nincs mit kiállítani. Felesleges kisállatot osztani oda, ahol a jövő hétnél nem látnak tovább. Nem fognak tudni gondolni a pár hónap múlva felnövő csirke tojásaira, a holnapi ebéd fog az eszükben járni, és ezért történik, hogy eladják ott, akkor - pénzért. Felesleges valakire az integrációs politikát ráerőltetni, amikor egyetlen vágya van: hogy magyarnak érezhesse magát, és mások is ezt gondolják róla. Ezért nem sikeres a kormányzati politika, mert szembemegy az elvárásokkal. Az integráció jegyében roma kulturális tábort, roma nyelvi tábort, külön romáknak szóló képzéseket tartanak. Tehát ezekkel a többnyire csak romáknak szóló akciókkal mégiscsak szegregálnak.
A munkától elszokott embereket munkára szoktatni - erős kéz kell
Aztán tavaly történt valami: mezőgazdasági közmunkát hirdettek, és végre az árokásás és fametszés helyett termelés kezdődött... és ami még jobb: földet is adtak hozzá. Persze ezt is csak úgy lehet, ha van hozzá akarat, mert a munkától, koránkeléstől elszokott embereket „csatasorba” állítani erős kéz kell.
Ennek pedig sok jó hozadéka van: amit én a legfontosabbnak tartok, hogy látja a gyerek reggel, hogy apa vagy anya, netalán mindkettő, elmegy dolgozni. Nem azt látja – mint évekig -, hogy anya-apa otthon van, neki meg el kell otthonról mennie egy olyan helyre, ahol alapvetően utál lenni, hisz ő csak egy cigánygyerek, ahol idegen nyelven beszélnek, és olyan dolgokat kell csinálnia, amihez, úgy őszintén, semmi kedve. De ha azt látja, hogy a szülők is korán kelnek és ők is elindulnak otthonról, így talán ő is megy.
Ezen kívül nagyon fontos dolgot adott még a mezőgazdasági program: azáltal, hogy termeltek, értéket állítottak elő, önérzetet is kaptak a sikerek láttán. Viszont szükséges lenne a folyamatos közmunka legalább a lakosság egy részének. Miért pont a közmunkát sztárolom ennyire? Mert nincs a környéken más álláslehetőség, és egyelőre nem is nagyon lesz.
A havi 50-60 ezer, az falun már valami
Nem szakmám, és nagyon nehezen tudok összeszedetten írni a témáról, mégis: azt hiszem a munkával csodát lehetne tenni... és most valami elkezdődött. A havi 22 ezer mellett csak „ügyeskedéssel” lehet megélni, netán bűnözéssel. De havi 49 (és akinek van legalább 2 gyerkőc, az már havi 59), nos, az falun már valami. Ha pedig sikerülne legalább családonként egy embernek munkát adni, akkor megoldódna a gondok nagy része. De ez nem megy egyik napról a másikra, sőt egyik évről sem a másikra.
Részint, mert nincs aki csinálja. Ide elhivatott, és nem korrupt emberek kellenek, de ebből hiány van. A régi, dolgozni tudó lakosság már rég elköltözött, a fiatalok ha érettséginél tovább jutnak, elhagyják a falvakat. Az itt maradtaknak pedig nem csak az akaratán múlik, hogy dolgozhassanak, hanem főleg a lehetőségeken. Az itteni falvak lakosai többségében nem segélyt kérnek (de van ilyen is), munkát kérnek, és kilátást arra, hogy jobban tudjanak majd boldogulni.
Nagyon sok támadás éri ezeket az embereket, amiknek a nagy része szimpla általánosítás. Igaz, hogy vannak bűnözői csoportok. Igaz, hogy vannak, akik lusták dolgozni, és inkább segélyből élnek. De a nagy többség igenis munkát akar, normális életet, megélhetést, és próbál is tenni érte. A helyzetükön pedig egyáltalán nem segít a megbélyegzés, és az előítélet.
Kommentelőink kérték szekció
Nem szeretnék belemenni a komment adok-kapokba, ezért nem regisztráltam, és nem is fogok. De vannak dolgok, amikre szeretnék válaszolni. Először a komment, utána pedig a válasz.
Shitgun: Bocsásson meg nekem mindenki, de ez továbbra is egy pr-cikknek, propaganda írásnak tűnik. Kiolvasható a hangvételváltás, és a negédes mosdatás háttérbe szorítása, de ez még mindig egy átlátszóan finomkodó, a kényes dolgokat óvatosan kerülő, irányított beszámoló. Stílusában is idegen egy falusi védőnőtől, és a stockfotók is borzalmasak, vajon miért nincs egyetlen, akár telefonnal lőtt helyi kép? (...)
Nem akarok túlzottan kötözködni, gyerekem sincs, sok releváns, védőnői kérdésem nem lenne, a többi meg nem illik ide. Csak tudod ez így olyan, mintha a Váratlan utazás, vagy a Farm, ahol élünk boldog idilljét olvasnám, nem tűnik reálisnak. Mindenki segít mindenkinek, mindenki kedves és boldogan várakozó, aranyos kis babonák, idilli állapot. Egy magyar romafaluban. Sorry, de ez nem jön át. A stílus pedig hiteltelen egy falun, egyszerű emberek között mozgó védőnőtől. Sokkal inkább egy újságíró publicisztikájának tűnik. Nincs egy rosszul megszerkesztett mondat, választékos a szóhasználat, alaposan felépített, jó szöveg. Nekem az egész lóláb-kilógós. De értem a célt, és nem baj, ha ilyen módon akar valaki hidat verni, csak az egész koncepció olyan ügyetlennek tűnik. (...)
Shitgun: kérésed parancs, lőttem képeket. Az, hogy újságírónak gondoltál, külön jól esik. Viszont ami rosszul esett nekünk a kolléganőkkel: „Nincs egy rosszul megszerkesztett mondat, választékos a szóhasználat, alaposan felépített, jó szöveg.” – írod. Szerintünk ez diplomás embertől alapból elvárható (védőnő csak minimum főiskolával lehet az ember lánya), vagy írástudatlannak kell lennünk attól, hogy itt dolgozunk?
Nyuszko: Lehet, hogy közhely..de én még mindig hiszek abban, hogy a prevenció lenne a leghatékonyabb megoldás. Mert havonta 5 csomag konton (lehetne ingyen) még mindig olcsóbb, mint utána 5 purdé állami kasszából történő támogatása..a védőnéninek feladata lehetne többek közt, hogy ezen cikkek megírása mellett a megfelelő helyen lobbizhatna az ottélő népeknek pl az ingyen felvilágosító előadásokért (évente 2-szer odalátogathatna a helyi művházba vmi okosmókus), vagy a kotonért..ha 10-ből csak 1 felfogná ezekből, hogy miről szól a védekezés és hogy mire jó, már előrébb volnánk. Sajnos a mélyszegénységben élő romák maguktól nem fognak soha rájönni, hogy léteznek a családalapításon belül mindenféle opciók. Potyogtatnak. És senki nem tesz semmit. Születésszabályozás és társai..
Nyuszko: a fogamzásgátlásról majd még külön szeretnék írni, főleg pénzkérdés. De ha elolvasod az első cikket, abban pontosan az volt, hogy nem szülnek annyit, mint amennyit az emberek gondolnak. Viszont visszakérdezek, utánam a vízözön: attól, hogy szegények nincs joguk a gyerekhez? Vajon tényleg csak pénzkérdés a gyerek? Vajon, jobb lenne anyagi alapon sterilizálni, és megoldódna egy csapásra minden gond? Vajon az jogos, hogy mondjuk a több milliót sikkasztótól senki nem kérdezi meg: minek neked a gyerek, de a szegénytől igen? Pedig lehet az utóbbi jobban embert fog nevelni belőle, és némi társadalmi hátszéllel már a hátrányos helyzetét is le tudja dolgozni.
Borsoszem: egyébként most akkor melyik a "helyes" kifejezés: cigány vagy roma? Mert a médiában hol ezt, hol azt nem "szabad" használni...
Borsoszem: első nap kerek perec kijelentették nekem a faluban, hogy ők nem romák, cigányok! Mivel úgy gondolom ők jobban tudják mint én, ezért én ezt szoktam használni.
Ildiko78: Szeretném tudni, mik azok a feltételek, amit a szülőknek biztosítaniuk kell, hogy hazahozhassák az újszülöttet a kórházból?
Vagy csak az ország ebben a végében kell biztosítani bizonyos feltételeket? (és igen előfordul, hogy nem adják haza az újszülöttet - személyes tapasztalt)
(Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy hogyan lehet a gyerek szemébe nézni és azt mondani: édes kislányom/fiam ma nincs ebéd, nincs miből. Egyszerűen nem tudom megérteni. Valóban azzal van a "baj", hogy más körülmények között nőttünk fel mások az igényeink.A gyerekem legó társast szeretne a másiké meg kiscsizmát. A fiam meg fogja kapni szülinapjára a másik valószínúleg nem. Nem értem. Ez a szeretet?)
Ildiko78: a hazaadás elég komplikált történet, igen volt, hogy nem jöhetett haza baba. De erről is szeretnék majd külön írni.
kuvaszjoki: ugy latszik a vedoneni csak olyan kerdesekre valaszol, amik belefernek az o idilli kis monologjaba. engem ugyanazok a dolgok erdekelnenek, mint mp1526-ot. tehat:
- a közösség mindennapi élete: munka, iskola
- a szülők társadalmi hasznossága: iskolai végzettségük, büntetett előéletük (tudom, hogy ide nehéz adatokat találni, "megérzés" is elég lehet), munkaviszonyuk, jövedelmeik (segélyek)
- a gyerekek példaképei, követendői példái: szülők be tudják-e tölteni ezt a szerepet, jó eséllyel születnek-e ide a jövő becsületes, adófizető állampolgárai
- a védőnő tudja-e előbbre vinni a gyerekek jövőjét, sorsát? Vannak-e adatok vegyes osztályokból, tanulmányi eredmények szerint? Biztos jó érzés lehet a védőnőnek, ha fel tud mutatni áldozatos szakmai munkája eredményeként pár követendő példaképet, sztárügyvédet, sztársebészt a gyerekeknek, akik jó pár éve még ugyan úgy meztelenül szaladgáltak mocskosan, mint a többiek most...
- az önellátás szerepe a közösség életében: gondozott kertek, terméstől roskadozó fák-bokrok, serényen kapáló-földművelő kis családok! Legalább is gondolom valami ilyesmivel találkozik a védőnő nap mint nap, ha már egyszer vidéken élő emberek közt dolgozik...
remelem ha masok is hasonlo kerdeseket feszegetnek akkor a vedoneni nemcsak a bullshitet fogja omleszteni...
kuvaszjoki: erre mindre válaszolni könyv lenne és nem cikk, azon kívül a többsége nem is szakmám. Most itt pár dolgot próbáltam belecsepegtetni. Szeretnék neked fényképezni majd a kertekről és az önellátásról, ha indulnak a földeken a munkák. A védőnő, hogy mit tud előbbre vinni, arról külsőst kellene megkérdezni, reálisabb lenne. Elfogult vagyok, és úgy gondolom: kellő elszántsággal - mindent.
Nanga: Bár részletkérdés, de az utazási költségtérítés km-ként 21 ft, nem pedig 9, ha indokolt az autóval való utazás.
Nanga: mi nem ismerjük a 21 ft ügyet, tudnál adni egy linket?
