Diétázni senki sem szeret. Felnőtt fejjel még csak-csak belemész, mert ésszel felméred, hogy ahhoz, hogy jobban vagy újra jól érezd magad, bizonyos ételeket, italokat ideiglenesen ki kell zárnod az étrendedből. Különösen akkor könnyebb ezt megtenni, ha tudod, hogy tényleg csak pár nap vagy pár hét az egész. De gyerekként ez sokkal nehezebb. Nem érti még, miért nem eheti azt, amit úgy szeret és addig lehetett.
Összegyűjtöttük azokat a diétákat (a teljesség igénye nélkül), amiket gyerek is folytathatnak, ha szükség van rá.
Kezdem akkor a vesszőparipámmal. A diéta szó önmagában nem jelent egyebet, mint egy – valamilyen cél érdekében - megváltoztatott étrendet. Manapság azonban eléggé negatív a jelentése, mert sokan a kényszerű, keserves fogyókúrával helyettesítik. Arról, hogy ez a szó miért nonszensz úgy önmagában, most nem írnék, ezt megtettem már korábban egy pár alkalommal. Maradjunk tehát abban, hogy a diéta nem feltétlenül rossz, mert nem ez a célja, hogy szenvedjen a diétázó, hanem az, hogy javuljon az egészségi állapot vagy akár a teljes gyógyulás, tünetmentesség feltétele is lehet. Igyekeztem kicsit rendszerezni a gyerekeknek is javasolható fajtákat.
Az alábbi lista nem tartalmazza az összes fellelhető diétát, és a csoportok itt-ott át is járhatóak, de jól mutatja, hogy mennyire sokoldalú és nem elhanyagolható témáról van szó.
Amikor a diéta az egyetlen gyógyszer
Vannak betegségek, amiket csak diétával lehet gyógyítani vagy éppen kezelni. Nincs rájuk se gyógyszer, se műtéttel nem hozhatóak rendbe. Ide tartoznak az olyan élethosszig tartó diéták, mint például a lisztérzékenység (cöliália), az egyes enzimhiányos állapotok (pl. fenilketonúria, röviden PKU, jávorfaszörp-betegség, ami angolul MSUD, ami a Maple Syrup Urine Disease rövidítése, vagy a galaktozémia), de ide sorolhatjuk a különféle és egyre gyakoribb táplálékallergiákat (tejfehérje, szójafehérje, tojás, stb., van, amelyik megfelelő diétázással kinőhető), táplálékintoleranciákat (ld. laktózérzékenység, bár ez is lehet, hogy csak átmenetileg szükséges) is. Ezek betartása olyannyira létfontosságú, mint a levegővétel.
A többségüket szerencsére ma már a szülés után szűrik is (ld. PKU), így mielőbb kiderülhet a baj, és az anya már ekkortól megkezdheti a gyerek diétáztatását. Sajnos, ez azt is jelentheti, hogy az anyatejes táplálással nemhogy jót tenne vele, hanem éppenséggel ártana az újszülöttnek. De már erre is van megoldás olyan speciális tápszerek segítségével, amelyekkel minden szükséges és az életkornak, az emésztőrendszer fejlettségi állapotának megfelelő tápanyagot optimális formában és arányban kaphatja meg a gyermek.
Korábban, amikor még nem volt ennyire evidens például a PKU diétája és a szűrése (a betegséget hazánkban csak 1956 óta kezelik és csak 1975-től kötelező a szűrés), sajnos a helytelen étrend (amiben az amúgy tökéletes táplálékul szolgáló anyatej - korlátlan mértékű - adása is beletartozott) miatt a gyermekek szervezete oly mértékben károsodott, hogy visszafordíthatatlan lemaradást szenvedett, gyakorlatilag szellemileg fogyatékossá vált. Ilyenkor már később hiába a tökéletes diéta, nem lehet helyrehozni az állapotot. Ugyanakkor egy ilyen szigorú diéta, ami a mindennapokat is keményen megnehezíti, de nem jelenti azt, hogy a gyerek és a családja ne élhetnének teljes életet.
Amikor a diéta az elsőként választandó gyógymód
Egyes esetekben a kellő diéta szintén terápiás értékű lehet, például amikor az emésztőrendszer túlterheléséből adódnak a kellemetlenségek. Gyomorrontás, hasmenés, hányás, székrekedés esetén az étrend megváltoztatása akár ki is válthatja a gyógyszereket. Például egy romlott étel okozta rosszullét esetén a rövid ideig (esetleg elég lehet csak egy-két napig) tartó koplaltatás, természetesen bőséges folyadékadás mellett, tehermentesíti a gyomrot és a beleket, és nem kell semmit sem beszedni, persze mindenképpen az orvossal egyeztetve.
Régi, jól bevált módszer a ropi/háztartási keksz/pirítós – tea kombináció. Egy hányós, hasmenéses, lázas gyerek esetében ezek mindig jól jönnek, de csak addig, amíg szükséges. Ha elmúlt a baj, és az orvos is úgy látja, hogy ez csak átmeneti probléma volt, akkor fokozatosan visszaépíthetőek az egyes tápanyagok, élelmiszerek (a megfelelő sorrend az emészthetőség szerint: szénhidrát, fehérje, zsír) a napi menübe a gyerek étvágyához is igazodva.
Amikor a diéta a(z elsődleges) megelőzés része
Az, amit felnőttkorban diétának hívunk, gyerekkorban sokszor éppen a normál étrendet jelenti, a különbség csak annyi, hogy előbbi esetben egyes tápanyagok mennyiségét, arányát jobban hangsúlyozzuk, mert megváltozott a szükséglet vagy éppen a beépülés hatékonysága.
Az olyan civilizációs betegségek, mint például a csontritkulás, amelyet a nem megfelelő étrend és életmód is előidézhet, megelőzhető lenne (legalábbis nagy eséllyel) a már kisgyermekkorban megkezdett kellő kalcium-, D-vitamin-tartalmú étrenddel, a rendszeres testmozgással (ebben a gravitáció ellenében végzett sportok a megfelelőek, például a futás, az úszás már kevésbé), az elegendő mennyiségű napon töltött idővel, a túlzott foszforfelvétel elkerülésével (például a túl sok állati fehérje, a szénsavas, cukrozott, foszforsavat tartalmazó üdítők – kóla – mellőzésével). Így a vegyes (tejet, tejterméket, magvakat, teljes kiőrlésű gabonákat, halakat, zöldségeket, gyümölcsöket tartalmazó) étrend akár csontritkulást megelőző diétának is hívható.
De nevezzük bárhogy, már a csontfejlődés időszakában nagyon hasznos, mert később (nemcsak időskorban, akár már előbb is), amikor már megtörtént a baj és törékenyebbé, gyengébbé váltak a csontok, már nem lesz elég a diéta, a gyógyszerekre is szükség lehet.
Amikor a diéta a kezelés része (másodlagos megelőzés)
Néhány diéta ugyan nem képes meggyógyítani az adott betegséget, de képes az állapot javítására, a rosszabbodás megelőzésére, így az életmódterápia része. Ilyen például a cukorbetegség diétája, de igaz ez például az emelkedett koleszterin-, trigliceridszintre is. A kezelés első lépcsője ilyenkor a diéta lehet (ha az orvos javasolja, mert még nem annyira súlyos a helyzet), ha ez nem válik be (2-3 hónap elteltével), jön a gyógyszer. Mivel a vérzsírszint-problémák már inkább a felnőttekre jellemzőek, ezért a cukorbetegséget hoznám fel példaként.
Közismert, hogy a cukorbetegség esetén megkülönböztetjük az 1- es típusú (úgynevezett inzulinfüggő) és a 2-es típusú (nem-inzulinfüggő) állapotot. Míg előbbinél pontosan, szigorúan meghatározott (az inzulinkezelésnek megfelelően) az egyes étkezések és ez egész napi szénhidrátfelvétel mennyisége és minősége, addig a 2-es típusú cukorbetegségnél a megfelelő diéta és a testmozgás (szükség esetén az így elért fogyás) akár „gyógyító” tényező is lehet (bár a hajlam továbbra is fennállhat még a vércukor- anyagcsere rendeződése után is).
Mivel ma már a 2-es típusú, korábban időskorinak nevezett cukorbetegség koránt sem csak a nyugdíjas korosztályt sújtja, könnyen meglehet, hogy a ducibb csemete esetében is felmerülhet a probléma. Az ok sok esetben a túlsúly, elhízás, illetve az ezek hátterében álló helytelen életmód: a túlzott evés és a mozgáshiány párosa, ami a mai, számítógép- és tévéfüggő gyerekek, kamaszok jellemzője. Szerencsére a megbillent egyensúlyt gyerekként könnyebb helyrehozni, mint felnőttként, mert ilyenkor még talán (?) könnyebb új szokásokat kialakítani. Persze a megelőzés lenne a legegyszerűbb: vagyis a kiegyensúlyozott, vegyes étrend és a sportos életmód.
Lényegében a cukorbetegség diétája is erről szólna, csak ma már ez számít diétának, mert a normál étrend része a sok cukor és a zsír... Azt gondolnád, hogy ez már minden szülőnek a könyökéből jön ki? Hogy minden anya a legjobban akarja etetni a gyerekét? Szép remények, de sajnos, nem így van. Nem azért, mert nem ezt akarják, hanem mert sokan nem így cselekszenek. Csak egy elrettentő példa (nem én találom ki, saját szememmel láttam): mit keres a kóla a cumisüvegben?!
Amikor a diéta az életminőséget javítja
Nem vagyunk egyformák, mindenki teste kicsit másképp viszonyul egyes nyersanyagokhoz, élelmiszerekhez. Amitől neked rögtön görcsbe rándul a gyomrod, azt más kilószámra képes megenni. Az is lehet, hogy csak éppen egészen kismértékű diszkomfort-érzést (puffadás, nehézségérzetet a gyomorban, enyhébb hasmenést) okoz, amivel képes vagy együtt is élni, mert amúgy szereted az ízét, nem akarsz róla lemondani. Időről-időre pedig változhat is, hogy amit korábban le sem bírtál nyelni, ma éppen hogy a kedvenceddé vált.
Tipikus eset erre a reflux (a gyomorsav visszafolyik a nyelőcsőbe és maró érzést okoz), a gyomorfekély (többnyire a zsíros, erősen fűszeres ételek váltanak ki gyomorégést), az irritábilis bél szindróma (gyakran meghatározhatatlan az oka, lehet lelki eredetű is, hasfájás, hasmenés, emésztési probléma a jellemzője), de a gyakori puffadás, emésztési gond hátterében az epehólyag kövessége is állhat (főleg a zsíros, fűszeres, erősen rostos, magyaros ételek esetén, de sokan nem bírják az egyes nyers zöldségeket sem).
Ezeknél a megfelelő étrendi változtatás (vagyis a diéta) feleslegessé teheti a gyógyszerszedést, elfelejthető a görcsoldó, puffadáscsökkentő, emésztésserkentő kapszula, elkerülhető a műtét is.
Persze nem biztos, hogy elég a diéta, a tünetek lelki háttere is érdekes lehet
Miért van minden nap gyomorgörcse a gyereknek, biztosan a menzakaja a hunyó, ha hasmenése van? Az is segíthet, ha táplálkozási és tünetnaplót írsz, nagyobb gyerek vezetheti saját maga is, de mindenképpen szülői segítséggel. Ezt magaddal viheted a gyerekorvoshoz, dietetikushoz is, az ő munkájukat is megkönnyíti. Ha már tudjátok, hogy a gyerek nem jól tűri a magyaros, zsíros, fűszeresebb, nehezebben emészthető ételeket (mert például az ő emésztőrendszere kicsit érzékenyebb, de nincs semmilyen diagnosztizált betegsége), akkor ezen viszonylag könnyebb változtatni (még jót is tesz neki), a nagymamák is könnyebben változtatnak a hagyományos receptúrán, ha az unokákról van szó.
Lényeg a lényeg
- a diéta nem rossz,
- tarthat rövidebb ideig vagy akár egy életen át,
- csak orvosi diagnózis birtokában javasolt megkezdeni a szigorú, egyes nyersanyag-, élelmiszercsoportokat is kizáró diétákat (pl. cöliákia, allergia, PKU...), mivel a túlzott és felesleges megvonás tápanyaghiányos állapothoz is vezethet.
Tetszett a cikk? Olvasd el ezt is:
A szójaallergia feladja a leckét
Tejfehérje-allergiával az óvodában is
