A védőnőket sokan tekintik a szükséges rossznak: hogy van valaki, aki beleszól abba, hogyan neveljük (kezeljük, etessük, mosdassuk, stb.) gyerekünket. Pedig ők kivételes tudás birtokosai, és sok segítséget tudnak nyújtani.
Babatáplálásról szóló sorozatunkban olvasónk, Bejo segít át minket a gyerek táplálásának legfontosabb kérdésein, az alapvető kérdésektől a tényleges javallatokig. Ezúttal a védőnő szerepét vizsgáljuk: neki mi köze a hozzátápláláshoz?
„Ma már az egészségnevelés nem arról szól, hogy mi a jó, mi a helytelen – természetesen fontos a tájékoztatás, a felvilágosítás is –, de sokkal fontosabb képessé tenni, támogatni az embereket, hogy az egészségesebb utat válasszák.” Az idézet egy 2007-es – azóta már archivált – tanulmányból származik, melyet a magyar védőnői rendszerről készítettek (A védőnői rendszer működésének bemutatása, fejlesztésre irányuló javaslatok összefoglalása, 2007.). Hihetetlen izgalmas és döbbenetes volt elolvasni, és egyben szembesülni azzal, mi a kívánatos cél – és mi a rögvalóság. Különbséget kell tennünk a területi védőnők és azok között, akik kórházakban dolgoznak (általában ott, ahol rooming-in rendszer működik), illetve ahol családvédelmi szolgáltnál töltenek be állást.
Számoljatok!
2006-ban Magyarországon összesen 5270 szervezett védőnői állás volt, ebből 4985-öt töltöttek be. A be nem töltött helyeken helyettesítő területi védőnő látja el a feladatokat, így adott esetben egy személy akár 2-3 településért, körzetért is felelős lehet. Hivatalosan egy területi védőnő egy körzetben 250 gondozottat láthat el, intézményben (ha van óvoda a körzetében, akkor ez kötelező) ezen felül max. 300 gyereket. Ezt nevezik tűzoltásnak.
De ki is az a védőnő?
A területi védőnők felsőfokú végzettséggel rendelkező, preventív és egészségfejlesztő szerepet betöltő egészségügyi dolgozók, akik a házi (gyermek)orvos és a család- és gyermekvédelmi szakemberek mellett, velük együttműködve és ideális esetben a feladatokat velük megosztva látják el. Bár képzettségük képessé tenné őket, hogy számos olyan feladatot elvégezzenek, amit jelenleg az orvosok csinálnak, a jogszabályok a feladatmegosztást nem határozzák meg megfelelően. (Nekem kicsit hasonlít ez a helyzet a szülészorvos-szülésznő viszonyra). Ennek ékes bizonyítéka, mikor dupla információt kapunk a hozzátáplálásról, a D-vitamin szedésről, aminek sokszor még a tartalma sem egyezik.
Mit csinál?
A területi védőnő gondozza az egész családot, a nőt, a várandós anyát, és a gyermekeket 0-18 éves korig. Ügyel az egész család testére és lelkére, szűrővizsgálatok során észleli a gyermeknél az esetleges kóros elváltozásokat, ezeket jelzi a szakembereknek, tartós megbetegedés esetén pedig támogat a betegség okozta nehézségek leküzdésében. Mindezt a egészséges tanácsadás, családlátogatás (a csecsemőket havonta kell látogatniuk), általa szervezett egészségvédelmi programok (pl. életmódklub, elsősegélynyújtó tanfolyam), csoportfoglalkozások (pl. baba-mama klub, szoptatós klub, babamasszázs) keretein belül. Jelzési kötelessége nem csak az orvosok felé van, hanem a család- és gyermekvédelem felé is, amennyiben úgy tapasztalja, hogy a családban az egészséges fejlődéshez szükséges körülmények nem megfelelőek. A védőnői rendszer erőssége az országos lefedettség, ami elvileg biztosítja, hogy az ellátáshoz mindenki egyenlően hozzáférjen, illetve az a személyi potencia, ami egy-egy védőnőben rejlik, tehát az ő hihetetlen koncentrált praktikus tudása, valamint hogy a védőnő közvetlenül találkozik a családdal ott és úgy, ahol ők valójában élnek (ez az egyik oka annak, amiért nincs szabad védőnőválasztás). Hogy miben is áll pontosan az ő preventív tevékenységük, nem egyszerű három mondatban összefoglalni, de az interneten persze hozzáférhető (A védőnő preventív alapfeladatai, kötelezettsége és felelőssége a megelőző alapellátásban, Országos Tisztiorvosi Hivatal, 2004.)
Mi alapján dolgozik?
Szakmai érdekvédelmi képviseletük a Magyar Védőnők Egyesülete, mely megfogalmazta a védőnők etikai kódexét is. Szakmai felügyeletüket az ÁNTSZ látja el. Tevékenységüket az orvosokhoz hasonlóan az egészségügyről szóló tv., az egészségügyi dolgozók rendtartása, jogszabályok, szakmai állásfoglalások, módszertani ajánlások, protokollok és irányelvek szabályozzák, és náluk is elkészültek azok a standardok, amik az ellátás folyamatát mérhetővé teszik. A csecsemőtáplálásra vonatkozóan jelen pillanatban a következő védőnői dokumentumok irányadóak:
Szakmai protokoll az egészséges csecsemő (0-12 hónap) táplálásáról.
Ajánlás a glutén csecsemők étrendjébe történő bevezetésének idejéről és módjáról.
Ezeket a szövegeket ismerniük szakmai kötelesség.
Szép új világ
A védőnői rendszerről készült tanulmány szerint a védőnők szerepe manapság már inkább partneri, de sokak számára szaktekintélyt képviselnek. A védőnői tanácsadás ideális esetben úgy néz ki, hogy a felvilágosítás és tanácsadás mellett a családot bevonva (interakció) a szülők és a védőnő együtt alakítanak ki egy gondozási tervet a gyerekre vonatkozóan, együtt határozzák meg a prioritásokat, a teendőket, az alternatívákat és a célokat. Ezt nevezik szükségleteken alapuló, célirányos gondozásnak.
A következő posztban áttérünk a szoptatási szaktanácsadókra, a dietetikusokra, és levonjuk a végkövetkeztetést is. Tartsatok velem!
bejo
