Én Vagyok az Apád! - 13mm (avagy így spórolj a gyereken!)

Igazából nem kérdés, hanem muszáj. Pedig nem vagyok se munkanélküli, se elmaradott térségben élő. De milliárdos se. És például a hajvágás, legalábbis egy darabig végezhető házilag. Jénél most esett meg az első. Ezért a 13 mm.

Fotó: Nick Wheeler
Fotó: Nick Wheeler

Engem már egy ideje idegesített a haja, mert egy részen hosszú volt, máshonnan meg már kihullott a babahaj. Úgyhogy addig erőszakoskodtam, amíg Á rábólintott, és nyírhattam a gyereket. Egy kört futottam már vele néhány hónapja, de akkor csak egy kis igazítás történt. Most végre érvényesíthettem a stílusomat: a védjegynek is tekinthető 13 millimétert.

Tartóshullám helyett

Én a legalapabb módszerrel élek, hajnyírógépet használok. Egyszeri, párezer forintos beruházás. Effel valamennyi gyakorlatra már szert tettem, és egyáltalán nem szenvedés. Áll a kádban, amíg csinálom, és játszik közben. Jével sem komoly a procedúra, semmi hiszti, semmi felhajtás. Lányoknál persze bonyolultabb a helyzet, gondolom, de fiúknál a rövid haj a lehető legjobb megoldás, főleg nyáron. A hajmosást utálják a gyerekek, rövid hajjal ez is egyszerűbb, a strandozós időszakban is nyerő. És ennek kapcsán meg összeszedem, magamnak is, tudunk-e egyáltalán vágni a költségekből. Most a sztárok között is trendi az ésszerűség, úgyhogy még csak cikinek sem kell érezzem magam.

És a többi

Amíg kicsi a gyerek, és van tej, az evés pont nulla forintba kerül. Csodás korszak! De aztán elkezd mindenfélét fogyasztani, a gyümölcs drága, az üveges gyerekkaja még drágább. Ezen lehet talán a legkevésbé spórolni. Á gyakran készít Jének kaját, és ez jobb is, kicsit olcsóbb is. Eff meg válogatós ugyan, de már nem kell neki semmi speciális, és azt eszi, vagy nem eszi, amit mi is.

A ruha már komolyabb tétel. Effet még nem annyira érdekli, mit vesz fel, és szerencsére vannak kicsit idősebb gyerekek barátoknál meg a családban, így az öröklés bevett dolog.

A bababruhák több kört is megfuthatnak, mert alig kopnak, de a nagyobbaknál már komoly az igénybevétel. Szeretném persze, hogy menő legyen a gyerek, és turkálókban néhány darabot kifogtam már én is, csak éppen időigényes a dolog. A cipőn meg például nem lehet takarékoskodni. Annak tényleg jónak kell lennie. A tisztálkodás, mint olyan, nem lenne nagy cucc, ha nem lenne pelenka. Jénél még most is naponta 6-7 fogy. Vannak ugyan mindenféle ökomegoldások, de ahhoz meg túl kényelmesek vagyunk. Egyéb meg nem nagyon kell. Az orvosi fürdető meg popsikrém például maximálisan megfelelő. A gyógyszer viszont megint csak durva tétel. Lehet valamennyire átgondoltan, de ha éppen beteg a gyerek, akkor kell, és kész.

Nálunk a gyerekágy, a lépcsőlezáró, a kiskád, az etetőszék, a járóka mind-mind levetett cucc. Babakocsit mondjuk vettünk, jó drágán, de ki is használjuk. De a játékok például olyan pontnak tűnnek, ahol nyoma sem látszik az anyagi nyomornak. Másoknál is ezt látom, de tényleg hihetetlen mennyiség van. Ésszerűségről persze nem beszélhetünk, de azért mindig csekkolom a neten az árakat, mert hihetetlen eltérések vannak. A sima játékboltokban általában komoly lehúzás megy. Amúgy ez világnézeti kérdés is. Van amelyik gyerek elvan kifestővel, meg origamival, és nincsen távirányítós kishajó meg mittomén, micsoda. Nálunk van.

Végszámla

Most, hogy így végigvettem a dolgokat, egy csomó pont van, ahol nem is nagyon lehet takarékoskodni. Legalábbis lemondások nélkül. Azon is lehet szörnyülködni, mennyire iszonyatosan sokba kerül egy gyerek. Ez van. Vége meg nincs, mert ahogy egyre nagyobbak lesznek, egyre nőnek az igények, és ha az ember nem nagyon engedhet meg magának dolgokat, akkor a feszültség is nő. Hogy tudtam utálni anyámékat annak idején, ha ez vagy az nem lehetett. És persze meg is fogadtam magamnak, hogy majd én mindent megadok a gyerekeimnek, és aztán meg tessék!

Amúgy meg a második gyereknél már sokkal egyszerűbb e téren a dolog. Kicsit tapasztaltabb is az ember, meg sok minden már megvan. Főleg így, hogy azonos neműek. Arra is elég nagy az esély, hogy a gyereket addig támogatja az ember, amíg él. Nem kényszerből. Vagyis de, belső kényszerből. És annyi mindenről még nem is esett szó. Jön az iskoláztatás, meg a kirándulások, meg amikor majd csajozni kezdenek, meg amikor már az öltözködés is fontosabb. Nem is merek belegondolni. Anyagias lennék? Tudom, az nem menő...

Oszd meg másokkal is!
Mustra