Ha szerencséd van, és nem viseli meg nagyon a testedet a terhesség, szülés előtt majdnem ugyanúgy dolgozol, ahogy korábban. Munka után hazamész, megcsinálod a házimunkát (növekvő pocakkal persze lassabban), pihensz, alszol, másnap megy tovább a verkli. Könnyű ilyenkor azt hinni, hogy szülés után az a kevéske otthoni teendő meg sem fog kottyanni a kisbaba mellett, hiszen egész nap otthon leszel. Egy óra alatt rendbe teszed a lakást, főzöl valamit, aztán üldögélsz a mosolygó babával, fotózásra készen, ahogy a Szuperanyák szokták...
A gyermekágy nem gyerekjáték
Valójában az első hat hét - a gyermekágyas időszak - extrém módon megterhelő. Az anya teste kilenc hónapon át alakulgatott a babával együtt, nem tud órák alatt visszaváltozni. A folyamat majdnem egy évig tart, de különösen fontos ebből ez az első időszak.
Alkattól függ, de mindenképpen hosszú ideig tartó vérzésre kell számítani (azt csak gondoltad, hogy megúsztál 9 menstruációt!), ami különösen kellemetlen gátseb esetén. (Napi 6-8 alkalommal mosni kell, akkor hamarabb gyógyul. Svájci barátnőm egy műanyag flakont kapott, hogy minden pisiléskor spriccelje le meleg vízzel a gátsebet. Használt.) Ha gond van a székeléssel, azt az aranyér okozza, nem a gátseb. Ezt meg gyógyszertári kenőccsel kell kenegetni, és orvoshoz fordulni, ha hat hét után sem javul.
A friss anyának nem szabad emelnie, gyorsan vagy sokat mozognia, de nem is tud, alaposan ki van ütve fizikailag. Fáj a dereka, a háta, és gyenge, mint a harmat. A felülést hasizomból (pláne babával a kézben) el kell felejtenie.
A szülés utáni első napon normálisnak tekinthető a hőemelkedés. (Ezt csak a második gyermekemnél tudtam meg. Lázmérő volt az első alkalommal is kiosztva a kórházban, csak éppen senkit se érdekelt, hogy használom-e vagy sem.) A magas láz azonban kezdetben és később is bajt jelez! Hasi fájdalom, görcs mellett azonnal orvos vagy kórház, mert ha bennmaradt egy darabka méhlepény, abba akár bele is lehet halni!
A magas láz másik gyakori oka a mellgyulladás, ami azért átverős, mert sokszor nem is fáj a mell. Vagy legalábbis nem jobban, mint szokott, hisz ebben az időszakban amúgy is érzékeny. (Első mellgyulladásomkor azt hittem, valami fertőzést kaptam.) Gyanú esetén végig kell óvatosan tapogatni a ciciket, megkeresni a gyulladt részt és borogatni. Szoptatni szabad és kell is, inni pedig elképesztően sokat, mert egyszerre viszi a folyadékot az anyatej és a láz. Ha nem világos, mi okozza a lázat, azonnal hívd oda a védőnőt, vagy az orvost, vagy az ügyeletet, vizsgáljon meg személyesen egy hozzáértő, nem szabad belenyugodni, hogy majd lesz valahogy!
Aztán ott vannak a hormonok, amelyek alaposan kitolnak az emberrel, hol sírás kerülgeti, hol boldog, hol elkeseredett, csak azt nem tudja, hogy az eredeti saját maga melyik kanyarban tűnt el. (Ha nagyon szenvedsz a furcsa gondolataidtól, úgy érzed, minden kifolyik a kezedből, teljesen magad alatt vagy, esetleg pusztító erőket érzel magadban, fordulj a védőnőhöz! Tudnod kell, hogy a hatalmas mennyiségű hormonváltozás okozhat súlyos depressziót! Nem vagy különlegesen reménytelen eset, nem vagy rossz anya, nem vagy elveszett ember! Bár kissé hajmeresztőnek tűnik, de ilyenkor nincs semmi különös abban, ha ilyen állapotba kerülsz. Beszélj róla, kérj segítséget, gyógyszerrel és terápiával segítenek rendbe jönni!)
Ha mindez nem lenne elég, hirtelen átalakulnak az emberi kapcsolatok. Az anya kap egy vadidegen lényt, akihez még nem feltétlenül kötődik. (Nem mindenki szeret bele azonnal a csecsemőjébe, de ez nem jelent semmit a jövőre nézve!) Aztán: úgy érezheti: a párja másképp viselkedik vele, mint korábban. A férfinak is szoknia kell, hogy ő már Apa, a párja pedig az ő gyerekének az Anyja...
AMK
Folytatjuk…
