Idén is lesz Tomatina: a világ legőrültebb csatája, amit paradicsommal vívnak

GettyImages-90097929

„Őrült spanyol!” – ezt ugyan az itáliai származású Kolumbusz Kristófra kiabálták, amikor képtelenségnek tűnő ötletével előállt a Föld formájával és Indiát megcélzó útjával kapcsolatban, de az is biztos, hogy a spanyolok valóban nem mennek a szomszédba, ha egy kis őrültségre van szükség. Főleg, ha népi szórakozásaikat vesszük sorba a bikaviadalok sok évszázados hagyományától a bikák előtti futkorászáson át a sok egyéb látványos, de sokszor az emberi életet is veszélyeztető vagy csak éppen abszurd vigasságaikig.

Állatira veszélyes

A bikaviadalok körül óriási viták zajlanak Spanyolországon belül is, de például a Pamplona utcáin a karámból kieresztett és megzavarodott bikák előtt futkosást nem szokták megkérdőjelezni, pedig nem minden évben ér véget a „mulatság” halálos áldozat nélkül. 

Szörnyen kockázatos

A Correfoc hagyományát minden év szeptember végén élesztik újjá Barcelonában és számos katalán vidéken a Kegyelem ünnepségsorozatnak részeként. A „Tűzfutás” nevet viselő esemény során az ünnepre felállított nagy kapu, mely a pokol kijáratát szimbolizálja, egyszer csak kinyílik, és sárkányok, szörnyek, vagyis a pokol lakói tódulnak ki rajta. A kapu előtt felgyülemlett tömegek nekiiramodnak, mert ezek az olykor többméteresre eszkábált, többnyire fémmonstrumok kerekeken gurulnak, de ami még veszélyesebbé teszi őket, hogy izzó szikrákat lövellnek ki szájukon, orrukon, vagy centrifugálnak szanaszét a szélrózsa minden irányában a kis kísérő krampuszaik kezében lévő rudak tetejéről.

A Tomatina valódi véráldozattal nem jár, bár éppen úgy fest, mint egy hatalmas vérfürdő
A Tomatina valódi véráldozattal nem jár, bár éppen úgy fest, mint egy hatalmas vérfürdőPablo Blazquez Dominguez / Getty Images Hungary

Éppen ezért tanácsos a felvonuláson hosszú és átnedvesített öltözékben megjelenni, lehetőleg nyirkos kapucnival, de 

a legelővigyázatosabbak hegesztőszemüveggel is készülnek.

Véresen komolynak tűnő harc

Ehhez képest ártalmatlan vidámság és szelíd pajkosság a vérfürdőre emlékeztető, nagyszabású paradicsomháború, amely csak az emberek szemszögéből ártalmatlan, a paradicsomtársadalom valószínűleg legnagyobb gyásznapját üli ilyenkor. Valóban, még a humanoidnak is nehéz végignézni annyi tonna paradicsom méltatlan és értelmetlennek tűnő elpocsékolását, amivel egy egész várost és az odaérkező sok ezer turistát agyon lehet áztatni. Mindenesetre, évről évre nagyobb érdeklődésnek örvend az esemény, amelyre egy 1983-as tévéműsor irányította rá a figyelmet, holott akkor már évtizedek óta létezett.

Egyre több és több embert vonz: vajon paradicsomkedvelők?
Egyre több és több embert vonz: vajon paradicsomkedvelők?Jasper Juinen / Getty Images Hungary

Ma már a világ minden tájáról vonzza az érdeklődőket, a dobálózni vágyókat, a fáradt gőzt paradicsomdobálással kiengedni óhajtókat, a rejtett agressziójukat kiélni kívánókat, vagy akik annyira imádják ezt a gyümölcsöt, hogy egyszerre kívánják nyelni, kenni, dobni, fürdeni benne, taposni rajta és szagolni is.

Az „ünnep” eredete

Az egész 1945-ben kezdődött, amikor a szokásos augusztus végi utcai felvonulásra, ahogy az Spanyolországban nagyon sokszor lenni szokott, kivonult a nép. A spanyolok imádnak az utcára menni, így minden alkalmat megragadnak egy kis fiesta, felvonulás, utcai menet, zenés-táncos mulatság vagy egyéb ünnep, fesztivál, buli megszervezésére. Abban az évben Buňol városában, a földközi-tengeri partszakaszon Katalóniától délre fekvő Valencia tartomány egy kisebb városában, az augusztus utolsó szerdájára eső felvonuláson néhány fiatal bulit vitt a buliba, vagyis a felvonulást még megspékelték egy kis táncos ribillióval. Ennek lendülete akkora volt, hogy egy decensen vonulót fel is talált lökni. A menetelés és a saját sodrából kihozott felebarátunk viszont ezen annyira felbőszült, hogy a mellettük lévő zöldséges standról felkapta, ami a keze ügyébe akadt, és elkezdte vele dobálni az incselkedő fiatalokat. Azoknak se kellett több, azonnal viszonozták a kihívást, és hamarosan nagy zöldség-gyümölcs csata kerekedett, amiben a paradicsom kiváló lövedéknek bizonyult.

Ha egy csodás tradíció születik, nem lehet útjába állni, khmmm… Getty Images Hungary
Ha egy csodás tradíció születik, nem lehet útjába állni, khmmm… Getty Images HungaryAnder Gillenea

Hagyomány született

A következő évben újra nekiálltak dobálózni, de akkor már kifejezetten ezzel a céllal is érkeztek otthon betárazott saját paradicsomarzenáljukkal. A rendőrség ugyan fel-felfüggesztette a mókát, az 1950-es években be is tiltotta, de a hagyomány addigra kialakult, a valenciai paradicsomkészletek augusztus végi sorsa hosszú időre megpecsételődött. 

Megpecsételődtek és pecsételődnek a házfalak is mind a mai napig, mert a kamionról történő ipari mennyiségben széthajigált pari nem kímél fejet, arcot, házat, kocsikat, semmit, ami az útjában áll, így az ünnepség utáni takarításnak része a házak falának leslagozása is.

Elég fürdőruhát vinni, ha valaki épp indulni készülne… Getty Images Hungary
Elég fürdőruhát vinni, ha valaki épp indulni készülne… Getty Images HungaryJasper Juinen

A buli méretét pedig jól jelzi, hogy már a 2020-ban Covid miatt lefújt rendezvény előtt is több tízezer ember érkezett augusztus utolsó szerdájára a valenciai Buňol városába, és például 2017-ben több mint 160 tonna paradicsomot passzíroztak péppé az akkora már fizetőssé lett programon a lelkes gyümölcsháborúzók.

A Valenciából külön buszjárattal is megközelíthető rendezvényre, aki siet, még oda is ér, s buszozással együtt nagyjából 40-50 euróért nettó 5-6 órán át belemerülhet a vidám vérfürdőre emlékeztető paradicsomcsatába.

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek