magyar parlament

„Az egész ország óhajának adott hangot az országgyűlés, amikor 1843. július 10-én felvetődött Pozsonyban a Rendek ülésén az országgyűlés tanácskozásainak Pestre való áttétele” – idézi Zámborszky Ilonát (a magyar Országházról 1937-ben megjelent könyv szerzőjét) a pestbuda.hu az Országház 115 éves évfordulója alkalmából évekkel ezelőtt közzétett tudósításában. 

A jubileumi összegzésben szóba kerül egy párbaj is, melyet Veigelsberg Hugó (Ignotus) és Mikszáth Kálmán is megírt az eseményt követően. Természetesen nem vérre menő, kard vagy pisztolyok segítségével zajló harci eseményekre kell gondolnunk, sokkal inkább a szavakkal végzett párbajokra, melyekben az épület első évtizedeit követően is bővelkedett a Parlament. A magyar képviselők már az első években egymásnak estek. 

Mikszáth költői szavaiból értjük, milyen volt a párbaj a magyar parlamentben

Mikszáthot, mint oly sokakat, megihletett az impozáns épület, ráadásul ő egy ideig képviselőként munkahelyének is tudhatta az országházat. Újságíróként politikai tárcákat, karcolatokat írt Kákay Aranyos néven, a Tisza Kálmán fémjelezte időszakban napi szinten tudósított az eseményekről. A Parlament című művében például így ír, és olvasva rögtön megértjük, miért is kapcsolódik a Parlament munkásságához a párbaj gondolata. 

„Mert az interpelláció kényelmesebb a kormánynak, mint a kérvény. Az interpelláció csak párbaj. A kérvény csata. A párbaj csak egy játék, kivált, ha az ellenfelet maga a válaszoló választja."

Tisza Kálmán egyébként nagy rajongója volt az országgyűlési krónikásnak, nem egyszer történeteket is gyűjtött számára. Mikszáth ezeket a történeteket végül A tisztelt Ház című kötetében összegezve adta ki. 

Ha kíváncsi vagy, kivel párbajozott valószínűleg a legtöbbet Tisza Kálmán, ezt a cikkünket ajánljuk neked.