Clark Ádám esetében indokolt a magyaros név használata, hiszen a mérnök életének nagy részét Magyarországon töltötte, helyi származású nőt vett feleségül, és halála után Budapesten is temették el. Teret neveztek el róla, tiszteletbeli képviselőnek választották, sőt, az ő nevét viseli az az 1980-ban, eredetileg az Árpád-híd építéséhez tervezett úszódaru is, amely fontos szerepet játszott a Hableány kimentésében a hajó 2019-es elsüllyedése után.
Első budapesti megbízását Clark Ádám Széchenyitől kapta
Clark Ádám 1811. augusztus 14-én született Edinburgh városában. Életének nagyjából első két évtizedéről nem sok mindent lehet tudni. Több londoni gyárban is dolgozott, mielőtt Széchenyi István a Hunter&English vasöntöde és gépgyárban találkozott vele. A magyar gróf azért látogatott Angliába, mert ekkor már fontolgatta a dunai híd építését, és meg akarta nézni a Temzén nemrég átadott hidat Marlow városában. A Lánchídra sok szempontból hasonlító építmény annyira megtetszett Széchenyinek, hogy tervezőjét, William Tierney Clarkot – csak név-, nem vérrokonok voltak Clark Ádámmal – bízta meg a dunai átkelő megtervezésével. Clark Ádámot 1834-ben még nem a híd építésével kapcsolatban hívta Magyarországra, hanem azért, hogy összeszerelje és működtesse a Duna szabályozásához szükséges, Vidra nevű gőzkotrógépet. Noha Széchenyi más feladatokat is ígért az ekkor mindössze 23 éves skót mérnöknek, a mederszélesítési munkálatok befejezése után nem kapott új feladatot, így hazautazott.
Az angliai tartózkodás jót tett az ifjú mérnök hírnevének: különféle vízépítési munkákat végzett, amelyekkel kifejezetten nagy ismertségre tett szert. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy 1839-ben névrokona ismét Magyarországra hívta, és megbízta a híd építésének vezetésével.
Noha a projekt vezetője névleg William Tierney Clark volt, a gyakorlatban Clark Ádám irányította a munkálatokat,
a főmérnök ugyanis angliai feladatai miatt évente csupán néhány hetet töltött Budapesten. A skót mérnök azonban minden idejét az építkezésnek szentelte: vas- és kőbányákat látogatott, megszervezte az alapanyagok szállítását, megrendelte az alkatrészeket.
Clark Ádám nem tartotta a határidőt, de volt rá oka
A híd alapkövét 1842 nyarán tette le Habsburg József nádor, Clark Ádám pedig 5 éves határidőre vállalta az átkelő megépítését. Ezt végül nem sikerült tartania – csak a hatalmas kőpilléreken több mint négy éven keresztül dolgoztak, ráadásul vámügyek, a szállítás elhúzódása és egy baleset is lehetetlenné tette a határidő betartását. Az 1848 márciusában kirobbanó pesti forradalomról nem is beszélve.
A szabadságharc alatt Clark Ádám kétszer is megmentette a hidat a lerombolástól. Először a Budát védő Heinrich Hentzi osztrák generális akarta lerombolni 1849 májusában, hogy így nehezítse meg a forradalmárok előrejutását, ám
a mérnök vízzel árasztotta el a lánckamrákat, és összetörte a szivattyúkat. A generális így nem fért hozzá a láncokhoz – ezeket akarta felrobbantani –, és puskaporos hordóit csak a Lánchíd felszínén tudta felrobbantani.
Ennek köszönhetően csak a láncszerkezet és a kereszttartók rongálódtak meg – a puskapor felrobbantója, Alnoch Alajos ezredes ugyanakkor nem élte túl az akciót. Két hónappal később a visszavonuló magyar katonák élén Dembinszki Henrik adta ki a parancsot a híd lerombolására, ám a skót mérnök meggyőzte: elég a pályát és a kereszttartókat lebontani, és az átkelő használhatatlanná válik hadseregek számára. A Lánchíd építése végül a szabadságharc leverése után tudott befejeződni: 1849. november 20-án adták át.
Az építkezés évei alatt Clark Ádám egyre inkább magyarrá vált: megtanulta a nyelvet, és Széchenyi István közlekedés- és közmunkaügyi miniszter mellett tanácsadói feladatokat is ellátott. Széchenyi visszavonulása és a forradalom leverése után hazautazott idős szüleihez Londonba, majd elvállalta a Drezda melletti pirnai híd, a leitmeritzi Elba-híd és a bécsi gumpendorfi híd építését.
Újra Magyarországon: Clark Ádám és a budai Váralagút
Pár ével később, 1851-ben azonban visszatért: William Tierney Clark rajzai alapján megtervezte és megépítette a Lánchíd budai hídfőjét a Krisztinavárossal összekötő 350 méter hosszú Alagutat.
„A budai várhegy keresztülfuratik, éppen a Lánchíddal szemközt, ezentúl a Krisztina városba egyenes úton fogunk juthatni. A dolog több mint bizonyos, a terv kész, az egylet megalakult, a kivitel gyerekség”
– írta az Alagút terveiről Jókai Mór 1847-ben. Noha a Várhegy átfúrása természetesen valójában nem bizonyult gyerekjátéknak, az Alagutat 1857-ben átadták. Előbb 1856 márciusában a gyalogosok kezdhették el használni, majd a következő év áprilisában a lovasközlekedés előtt is megnyitották. Ez volt Clark Ádám utolsó nagyszabású munkája, ezután már csak kisebb projekteket vállalt, például vasútépítéseket és városépítési mérnöki munkálatok irányítását.
Gyökereket eresztett Budapesten Clark Ádám, ám szívében skót maradt
1855-ben elvette Áldásy városkapitány lányát, Irmát – három gyermekük született. (Clark Ádám leszármazottja Hajós György matematikus, akinek édesanyja, Clark Nelly a Lánchíd építőjének lánya volt.) Elkezdte megépíteni budapesti villáját, ám ennek elkészültét már nem érte meg: 1866. június 23-án tüdőbajban elhunyt.
Noha életének nagy részét Budapesten, tulajdonképpen magyarként élte le, skót gyökereit nem feledte. Amikor V. Ferdinánd nemesi címet akart neki adományozni, nem fogadta el, mert büszke volt skót nemesi származására. A király színarany, címeres tubákos szelencével ajándékozta meg a cím helyett. Koporsóját, amelyet a brit lobogóval takartak le, az Áldásy család kriptájában helyezték el a Vízivárosban, majd a temető felszámolása után a Kerepesi temetőbe szállították át.
(Nyitókép: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)
Olvasd el, ki vezette a világ egyik leghíresebb hídjának építését, kattints ide!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
