200 ember előtt kellett szülniük a középkori uralkodónőknek

GettyImages-179793285
Olvasási idő kb. 7 perc

A királyi utódok születését – érthető módon – óriási figyelem övezte a középkorban és az újkorban. Hogyan szültek a középkori királynék, és mitől remélték fájdalmaik enyhítését?

1661. november 1-jén Ausztriai Mária Terézia, spanyol és portugál infánsnő, XIV. Lajos hitvese a fontainebleau-i kastélyban található csendes palotaszobájában vajúdni kezdett. A hírre, hogy a királyné szülni készül, egy csapásra vége lett az addigi nyugalomnak: hercegnők, hercegek, grófok és még megannyi nemesember (és nemesasszony) özönlött a királyi szülőszobára, hogy le ne maradjanak a nagy pillanatról, a Napkirály örökösének születéséről.

A királyi babák születése olyannyira fontos eseménynek számított, hogy nem volt ritka a több száz fős nézőközönség sem – ami, érthető módon, fokozta a szülő anya gyötrelmeit, akinek a legkevésbé sem erre lett volna szüksége a vajúdás során. Az udvaroncokat azonban nem csak az érdeklődés és a kíváncsiság hajtotta:

nekik kellett felügyelniük, nehogy az egészséges újszülöttet kicseréljék egy halott gyermekre, vagy ha kislány született, nehogy véletlenül egy fiúgyermekre mondják rá: ő a trónörökös.

Apás szülés a 17. században

Miközben a királyné anyanyelvén, spanyolul kiabált fájdalmában (szemtanúk szerint azt, hogy „nem akarok szülni, inkább meghalok”), a palotában igazi karneváli hangulat vette kezdetét. Spanyol művészek táncoltak, hárfáztak, gitároztak, de még a kasztanyettát is csattogtatták, hogy eltereljék a királyné figyelmét a fájdalomról, és emlékeztessék őt szülőföldjére. Mária Terézia 12 órás vajúdás után végül – a Bourbon-ház legnagyobb megelégedésére – fiút szült, akit Louis de France-nak neveztek el. A szülésnél, a korszakban némileg szokatlan módon az apa is jelen volt. XIV. Lajos kikiáltott az ablakon át az udvaroncoknak: „A királyné fiút szült!”, azok pedig kalapjaikat a levegőbe dobálva jelezték a várakozóknak, mi történt. (Az egyezményes jel szerint, ha lány született, karjukat keresztbe fonták mellkasukon.)

Marie Antoinette első gyermeke világra hozatala után nem volt hajlandó nyilvánosság előtt szülni
Marie Antoinette első gyermeke világra hozatala után nem volt hajlandó nyilvánosság előtt szülniPhoto Josse/Leemage / Getty Images Hungary

Majdnem agyonnyomták Marie Antoinette-t

Több mint száz évvel később, 1778-ban Marie Antoinette francia királyné szülését várta hasonló tömeg Versailles-ban. XVI. Lajos felesége kénytelen volt követni az évszázados hagyományt (bár ő maga Bécsben, a magyar királyné Mária Terézia egyik gyermekeként nem nyilvános szülésen látta meg a napvilágot), és mintegy 200 fős nézőközönség előtt világra hozni első gyermekét. Az esemény vonzerejét minden bizonnyal növelte, hogy Versailles igencsak várta már a trónörököst, hiszen immár nyolc év telt el a pár házasságkötése óta. Amikor híre ment, hogy eljött a szülés ideje, megindult a tömeg a királyné hálószobájába. Egyesek még attól sem riadtak vissza, hogy felmásszanak a bútorokra, mások az ágy körüli kárpitot rángatták, míg a királyné két fájás közt meg nem parancsolta, hogy húzzák össze azokat.

A zsúfolt, fullasztóan levegőtlen teremben éppen csak a királynéra nem gondolt senki: félnapnyi vajúdás után Marie Antoinette megszülte kislányát, majd az átélt megpróbáltatások, a kimerültség és a friss levegő hiánya miatt elájult. Beletelt néhány percbe, mire ez feltűnt valakinek, és a bedeszkázott ablakokról felfeszítette a léceket, a királyné pedig magához tért. Bár az összegyűlt tömeg fiút szeretett volna, a királyné állítólag nagyon örült, hogy kislánya született:

„Az enyém leszel; csak rólad fogok gondoskodni, megosztom veled minden boldogságomat, és megvigasztalsz a bajban”

– mondta állítólag az újszülöttnek. A szülés viszont olyannyira traumatikus volt számára, hogy a későbbiekben megtiltotta, hogy bámészkodók tegyék be a lábukat a hálószobájába szülés idején – bár az udvaroncok kötelező jelenlétét továbbra is el kellett viselnie.

A szülés régen nemcsak az anya és az apa magánügye volt, kiváltképp akkor, ha a szülők a királyi családhoz tartoztak
A szülés régen nemcsak az anya és az apa magánügye volt, kiváltképp akkor, ha a szülők a királyi családhoz tartoztakWikimedia Commons

Szülési kellékek régen: ereklyék, szent övek, imatekercsek

A 18. században még élénken élt a szokás, hogy a várandós uralkodónőt egy hónappal a szülés várható időpontja előtt egy lefüggönyözött, elsötétített szobába zárják – nehogy a friss levegővel együtt valamilyen betegség bejusson hozzá, és a fény nehogy kárt tegyen a szemében. (Így járt II. Nagy Katalin cárnő is, III. Péter felesége.) A szobába csakis nők léphettek be, túl sok szórakozási lehetőség nem kínálkozott: legfeljebb egy gyertya világította meg a sötét helyiséget. Az ötlet, hogy ilyen ingerszegény környezetben töltsék várandósságuk utolsó hónapját a nemesasszonyok, onnan eredt, hogy az anyaméh biztonságát és sötétségét szerették volna újrateremteni, abban reménykedve, hogy ez is segíti a problémamentes szülést. A valóságban a szülések ritkán voltak problémamentesek akkoriban: a higiéniai problémák és a kezdetleges orvostudomány miatt rengeteg gyermek (és édesanya) halt meg közvetlenül a szülés után – nem meglepő, hogy az uralkodónőket szülés előtt igyekeztek rávenni arra, hogy írják meg a végrendeletüket.

A szülő nők – így a nemesasszonyok is – legfeljebb attól remélhették fájdalmaik enyhítését, hogy valamilyen ereklyét, amulettet vagy szent szöveget szorongattak a markukban, de népszerű volt a szent öv használata is. Ez egy ezüstszálakkal átszőtt, drágakődarabokkal ékesített ruhaféle volt, amit kifejezetten azért viseltek, hogy megkönnyítse a szülést, a legnépszerűbb ilyen darab Antiochiai Szent Margit öve volt, aki, mielőtt lefejezték volna, állítólag azt kérte Istentől, hadd legyen a szülő nők védelmezője. Az uralkodónőknek egészen a kilenc gyermeknek életet adó Viktória királynőig kellett várniuk arra, hogy a szülés során elérhetővé váljon számukra a fájdalomcsillapítás. Viktória nyolcadik gyermekével volt várandós, amikor végre talált egy orvost, aki kloroformot használt fájdalomcsillapítóként. Az angol királynő nagyon hálás volt a lehetőségért: „Ó, ez az áldott kloroform – írta később –, mérhetetlenül megnyugtató és elragadó.” Az udvaroncok azonban egészen 1894-ig ott maradtak Viktória szüléseinél. Akkor az anyakirálynő úgy döntött, a továbbiakban elég lesz egyetlen tanú is: a belügyminiszter.

További meghökkentő érdekességeket olvashatsz a szülés történetéről ebben a cikkünkben.

Megjelent az új Dívány-könyv!

Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek