szép színésznő

1883. június 5-én, este 6 órakor „valóságos népvándorlás indult meg Budapesten a Király ucca végében elterülő régi lövöldetéri nagyrét felé. A Király ucca gyalogjáróin kígyózva hömpölygött a néptömeg, az úttesten vígan pattogtak a konfliskocsisok ostorai és egymást hajszolták a simán gördülő fiákerek.” A tömegben az érdeklődők között volt számos mágnás, Budapest rendőrfőkapitánya és gróf Andrássy Gyula külügyminiszter is. Az érdeklődés oka egy nem mindennapi esemény volt: egy bécsi sportújságíró, bizonyos Silberer Vindobona nevű léghajóját kívánta látni a kíváncsi tömeg – no meg Pálmay Ilkát, a korszak legnépszerűbb operettprimadonnáját, aki „aranyos Ilus” néven volt a közönség kedvence, és aki vállalkozott arra, hogy maga is a levegőbe emelkedik.

Pálmay Ilka nem vette félvállról a neves eseményt: külön nyersselyem kosztümöt varratott az alkalomra, piros kalappal. Nem egyedül szállt be az ős-Zeppelin kosarába: a tulajdonos Silberer és Sziklay János író-újságíró kísérte el. 600 méter magasba a levegőbe emelkedtek, majd amikor Vecsés felé értek, elkezdték kiszórni a nehezékül szolgáló homokzsákokat. A településen ismét ünneplő tömeg (és Ilka bátyja, Petráss Mihály állomásfőnök) várta őket. Időközben lement a nap, és „az elhagyatott és veszélyes Üllői úton” nem akarózott nekik visszaindulni Budapestre, így az éjszakát Vecsésen töltötték. Negyven évvel később a színésznő így emlékezett vissza az őt faggató újságíró kérdésére: „(…) a régi élet vidámságát, egy visszavonhatatlanul eltűnt világ emlékeit vitte el magával Silberer léghajója.”

Zárdából a színpadra

Petráss Ilona, aki később Pálmay Ilka néven vált Európa-szerte ismert színésznővé, Ungváron született, 1859-ben. Másfél éves korában elveszítette édesanyját, ezután édesapjával élt, majd hatévesen apja nővéréhez került. „A nagynéném csöndes, jó asszony volt és szívből szeretett engem. A nagybácsim, a férje, azonban gyakran megvert. Gyönge vállaim nem egyszer sajogtak ütéseitől” – írta visszaemlékezéseiben. Kilencévesen visszakerült édesapjához, Eperjesre, ekkor már kiütköztek színészi ambíciói: megesett, hogy olyan beleéléssel és hangerővel énekelt az asztal alatt, hogy a szomszédok panaszkodása miatt el kellett költözniük.

Tízéves korában édesapja beíratta a kassai zárdába. Az áhítatok helyett azonban inkább a színház érdekelte; órákig tanulmányozta a színlapokat, vizsgáival pedig nem haladt. Amikor tizenöt éves korában férjhez akarták adni a rokonok, megmakacsolta magát: kijelentette, hogy ha nem lehet színésznő, megszökik. Édesapja a rokonok tiltakozása ellenére beadta a derekát, Ilona pedig elszegődhetett a kassai színházhoz, azzal a feltétellel, hogy nevet változtat. Így lett Petráss Ilonából Pálmay Ilka.

Bántalmazóhoz ment feleségül

Az igazgató, Lászy Viktor előbb kisebb alakításokat bízott rá, majd Ilka tehetsége és kellemes énekhangja miatt egyre jelentősebb szerepekhez juthatott. 1877-ben feleségül ment Szigligeti Ede fiához, Szigligeti Józsefhez, aki a kassai társulat vezető komikus színésze volt, „középtermetű, gömbölyű, férfias külsejű, csinos, (...) idősebb, barna ember”. Szigligeti, amint meglátta Ilkát, eldöntötte, hogy feleségül veszi. Erőszakos természetű férfi volt, az sem tántorította el szándékától, hogy Ilka nem szerelmes belé. A házasságot az apa is sürgette: úgy hitte, Szigligeti, ígéretéhez híven, segíti majd Ilkát színésznői karrierjében.

Az első intő jelek mindjárt a mézeshetek alatt mutatkoztak.

„valahányszor férjem felém közeledett, elájultam. Szerelmes csókjától való vonakodásom dühössé tette. Esténkint rám zárta az ajtót, elment és csak másnap reggel jött haza, rendszerint becsípve”

– írta emlékirataiban a színésznő. A házasság igazi gyötrelmei azonban csak ezután következtek: „Folyton ivott, mindig részeg volt és olyankor ütött-vert. Emellett egyre-másra adósságot csinált.” Budapestre költöztek, ahol Rákosi Jenő, a Népszínház igazgatója szerződtette Pálmayt; itt aratta első országos sikerét is, Serpolette szerepében.

Férje azonban nem volt elégedett Pálmay gázsijával, így felbontotta a szerződését, és Kolozsvárra vitte. A bántalmazás itt sem maradt abba, pedig Ilka ekkor már gyermeket várt. „Tudom, maga gyűlöl engem, de jegyezze meg, bármennyire szeretik is mások és bármennyire is érezné a szükségét valaki mást szeretni, nélkülem egy napot sem fog élhetni, mert ha a legkisebbre rájövök, megölöm!” – fenyegette Szigligeti a színésznőt. Féltékenységében állapotosan is bántalmazta Pálmay Ilkát, akinek gyermeke így koraszülött lett, és fél órát sem élt. Ez volt az utolsó csepp a pohárban: Pálmay Ilka megszökött kegyetlen férjétől, aki még ezután is töltött revolverrel és vitriolos üveggel üldözte. Végül 1879-ben elváltak, de még sokáig fizethette Szigligeti adósságait.

A „legtöbb tűzzel és a legkevesebb ruhában” játszott

A megpróbáltatásokért valamennyire kárpótolták színpadi sikerei, különösen, amikor elfogadta a Népszínház megkeresését, és ismét Pestre szerződött. Pálmay sokszor vállalt nadrágszerepeket, amit testhez simuló jelmezben kellett előadnia; talán ezért is írták róla a kritikusok, hogy szerepeit a „legtöbb tűzzel és a legkevesebb ruhában” adja elő. „(…) varrtak vagy kétujjnyi széles aranyrojtot a csípőm körül, amely azonban minden lépésnél szétment, tehát akár ne is lett volna rajtam.

Viszont azonban az egész trikóhistória olyan port vert föl, hogy a közönség csak úgy tódult a színházba és alig várta, hogy bejöjjek abban a botrányos trikóban”

– emlékezett vissza ezekre a szerepekre később Pálmay. A frissen elvált színésznőnek rengeteg hódolója akadt, például a fiatal erdélyi mágnás, báró Bánffy György; báró Orczy Lőrinc és gróf Cziráky János. Közülük Kinsky Jenő birodalmi gróf volt az, aki a leginkább közel került hozzá: olyannyira, hogy 1891-ben Bécsben összeházasodtak.

Pálmay Ilka Amerikában

A színésznő nemcsak a Népszínházban aratott sikert: az 1890-es években Bécsben, Prágában, Berlinben és Londonban is fellépett. 1905-ben és 1906-ban pedig New Yorkban vendégszerepelt, ahol három nyelven játszott. A lapokba mégis inkább egy meggondolatlanul adott kölcsön miatt került be: azzal vádolták, hogy az egész história (aminek pereskedés lett a vége) ügyes reklám, amivel Pálmay az amerikai újságok figyelmét akarja magára irányítani. Amerikai útja ezen kívül sem volt problémamentes: egy ízben kis híján agyonütötte a színpadi díszlet, máskor pedig elesett előadás közben. Közben gyötörte a lelkiismeret-furdalás is, amiért elhagyta második férjét.

Életközépi válság

1905-ben visszatért Európába. A hajón „udvarlókban nem lett volna hiány (…), sőt kérőben sem. Egy brazíliai Krőzus mindent elkövetett, hogy feleségévé tehessen” – írta. Ő maga inkább a férjével szeretett volna kibékülni, de gróf Kinsky megbántva, hidegen fogadta, így 1905-ben elváltak. Pálmay Ilka ekkor visszament New Yorkba, de továbbra is kínozta a búskomorság, amit munkával próbált orvosolni. Önmagáról írt soraiból arra következtethetünk, hogy az életközépi válság találta meg az ekkor 46 éves színésznőt:

„Elgondoltam, milyen fölösleges is vagyok már a világon. Pályámon elértem a csúcspontot. Sem föl, sem előremenetel nem létezik többé számomra. Sem szüleim, sem gyermekeim nincsenek.

A bátyám családjának már nem létezem, mert nincs rám többé szükségük. Mi keresnivalóm van még, minek is vagyok.”

Krúdy regényt a szép színésznőről

Pálmay Amerikából ismét hazatért, és még több mint húsz éven át lépett fel különböző budapesti színházakban, míg sikerei csúcsán, az 1920-as években vissza nem vonult. Hódolói között volt Lehár Ferenc, Mark Twain, Émile Zola és Johann Strauss is, Krúdy Gyula Primadonna címmel regényt írt róla. 1910-ben a Kolozsvári Színház örökös tagjává, 1911-ben a Nemzeti Színház tiszteletbeli tagjává választották.1912-ben jelentette meg Emlékirataim címmel visszaemlékezéseit, 1927-ben pedig az akkor szenzációnak számító plasztikai műtétjével került be a lapokba. 1931-ben még egyszer színpadra állt: Hervé Lili című operettjének díszelőadásán, Küry Klára társaságában.

"Elértem mindent, amit lehetett"

Az egyedül élő, idős színésznőt 1934-ben felkereste a Délibáb című lap újságírója. Ekkor már évek óta nem adott interjút: csendesen élt belvárosi, háromszobás lakásában.

„Mint színésznő és mint társaságbeli asszony elértem mindent, amit lehetett. Dicsőség, pénz, szerelem bőséggel hevert a lábaimnál.

Nem is gondolok rá, túl szép ahhoz, hogy felidézze az ember. Fájna, azért. Élek csendben, visszavonultan, kedvenc szórakozásom a rádió” – mondta a 75 éves Pálmay Ilka, akinek katolikus hitén kívül a századelő divatos spiritizmusa nyújtott ekkor kapaszkodót. Budapest ostroma idején, 1945. február 12-én a Havas utcai ház, ahol lakott, kigyulladt. A hajdan ünnepelt operettprimadonnára a pincében találtak rá. Valószínűleg füstmérgezésben hunyt el.

Ha egy másik színésznőről is szívesen olvasnál, ezt a cikket ajánljuk.