sorozatgyilkos kivégzés

A 19–20. század fordulóján Marakesh a francia uralom alatt álló Marokkó és az afrikai kontinens egyik legfontosabb kereskedelmi csomópontjának számított, ahol rengeteg külföldi fordult meg; nem véletlen, hogy a bűnözés olyan jelentős méreteket öltött a városban, amely bőven meghaladta a hatóságok képességeit. A tolvajok, csalók, csempészek és a szervezett bűnözés elleni küzdelem mellett új feladattal kellett megbirkózniuk a helyi rendőröknek, amikor fiatal nők kezdtek sorra eltűnni a városból.

Senki sem gyanakodott a rejtélyes múltú cipészre

Hádzs Mohammed Mesfevi cipészmesterként dolgozott Marakesh egyik forgalmas utcájában, jól menő üzletében emellett kereskedéssel és különböző szolgáltatásokkal, például táviratok és postai küldemények feladásával is foglalkozott. A negyvenes-ötvenes éveiben járó férfi múltjáról semmit sem tudtak üzletfelei, ismerősei, sőt, egyesek azt gyanították, talán korábban megölt valakit vagy más bűnök miatt bujkál a törvény elől, ennek ellenére tisztes iparosként-kereskedőként senki sem gyanította volna, hogy ő áll a rejtélyes eltűnések mögött.

1902-ben 10 nő szívódott fel nyomtalanul Marakesh utcáiról – a rendőrség azt gyanította, hogy utazó kereskedők rabolhatták el őket, és mivel semmilyen nyomra nem leltek hollétükkel kapcsolatban, rövid úton lezárták a nyomozást. Négy évvel később azonban újabb eltűnések borzolták a kedélyeket a városban, ekkor már 30 fiatal nőnek veszett nyoma; a hatóságok ismét tehetetlennek bizonyultak, az egyik eltűnt nő szülei azonban elmesélték, hogy lányuk Mesfevi boltjába indult, amikor utoljára hallottak róla.

Kirabolta és megcsonkította áldozatait a sorozatgyilkos

A rendőrök rövidesen előállították Mesfevi segédjét, egy Annah Raháli nevű 70 éves asszonyt, aki kínvallatás hatására bevallotta, hogy segédkezett főnökének a kérdéses nők elrablásában; Mesfevi letartóztatása után a nyomozók 26 megcsonkított női holttestre bukkantak a cipész boltja alá temetve, 14 másikat pedig a gyanúsított kertjében találtak meg. A férfi mindent bevallott a rendőröknek: az üzletébe betérő nőket vacsorára invitálta a házába, ahol gyógyszerrel elkábította őket, majd értékes holmik után kutatva átvizsgálta a zsebeiket, táskáikat. Végül az áldozatokat egy késsel megölte, holttestüket megcsonkította és elásta.

A bíróság kérdés nélkül halálra ítélte a sorozatgyilkost, az ítélet végrehajtásának módja azonban jelentős vitát generált: az eredeti döntés szerint Mesfevit keresztre feszítéssel küldték volna a másvilágra, az országban tartózkodó külföldi diplomaták azonban felháborodtak ezen az elavultnak és szükségtelenül kegyetlennek gondolt módszeren, és meggyőzték a marokkói kormányt, hogy változtassanak a határozaton. A módosított döntés értelmében Mesfevi lefejezéssel végezte volna földi pályafutását, ez ellen azonban a helyiek keltek ki, szerintük ugyanis egy ennyire bestiálisan kegyetlen, negyvenszeres gyilkos csakis hosszú kínhalált érdemelt volna, a villámgyors fejvesztés túlságosan enyhe, „felmentő” büntetés részére.

Leláncolták és befalazták a tömeg éljenzése közepette

A hatóságok végül egy harmadik, köztes megoldás mellett tették le a voksukat, úgy határoztak, a sorozatgyilkost befalazással kell eltenni láb alól. 1906. június 11-én Mesfevit a marakeshi központi piac egyik bazárjának vastag falába vájt 60 centiméter széles és 180 centiméter magas üregbe helyezték és leláncolták, nehogy szökni próbáljon; a férfi könyörületért rimánkodott, és az őrökkel dulakodott, miközben az összegyűlt tömeg hangosan szidalmazta, sárral és nyers hússal dobálta őt.

Miután az elítéltet biztonságosan odaláncolták a helyére, kőművesek léptek elő, akik belefalazták a lyukat, csapdába ejtve Mesfevit a levegő és fény nélküli, szűkös kis helyen. A járókelők két napon keresztül hallották a férfi kiszűrődő ordítását, sikolyait – és minél jobban szenvedett, annál inkább éljeneztek –, mígnem a harmadik napon elnémult a hang, Mesfevi megfulladt, vagy az éhezés, szomjúság végzett vele. Sokan elégedetlenségüket fejezték ki, amiért a hírhedt gyilkos ilyen gyorsan kimúlt, és nem szenvedett tovább.