A 18. században élt, különös férfi azt állította, ismeri az örök élet titkát. Fiatalos külsejét állítása szerint ennek köszönhette, s akadtak, akik még halála után is látni vélték.
„Amikor a gróf Budapestre érkezett, éppen csak leszállt a hajóról a Lánchíd tövében, szétnézett, kissé megingatta fejét, majd sápadt arcán egy enyhe mosollyal azt mondta a szorosan mellette lépdelő és a kései időponthoz képest szokatlanul elegánsan öltözött fiatalembernek:
– Hát itt tényleg nagyon sok minden megváltozott.
Idegen akcentussal ejtette a szavakat, ám nem azzal a nehézkes darabossággal, ahogyan a Bécsben élő magyar arisztokraták beszélnek, akiknek folyamatosan keresgélniük kell a számtalan német szó között azt a néhány magyart. Keskeny, vértelen ajkán könnyedén, szinte légiesen csúsztak ki a mondatok, láthatóan nem kellett törnie a fejét azon, hogy mit miként kell megfogalmazni ezen a nyelven, mégis a tónusban, a hangsúlyokban, a hangok megformálásában szokatlan színek vibráltak. De nem csupán ebben: az egész lényében volt valami idegenszerűség.”
Saint-Germain, a vérgróf
A fenti idézet Benedek Szabolcs A vérgróf című, 2012-ben megjelent remek és izgalmas regényéből származik, amely – természetesen fikciós keretbe ágyazva – Saint-Germain grófját helyezi a középpontba. A 18. században élt, különös férfi számos irodalmi műben megjelenik, Alexandre Dumas-tól kezdve Umberto Eco regényeiig, s talán nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk: kevés nála rejtélyesebb alakja van a kultúrtörténetnek.

A halottnak hitt Rákóczi Lipót
Származását rejtélyek övezték, amelyeket ő maga is táplált. Gyakran hangoztatta, hogy valójában II. Rákóczi Ferenc fia, valódi neve Lipót, és a Habsburgok csecsemőkorában elrabolták. Mások szerint II. Károly spanyol király özvegyének a fia volt, megint mások szerint ő maga lehetett a bolygó zsidó. De felröppentek hírek portugál vagy olasz származásról is; s a helyzetet nem könnyítette meg, hogy élete során számtalan álnevet használt: ő volt Montferrat márki, Bellamarre gróf és Ragóczy herceg is.
Kalandorok évszázada
Annyi bizonyos, hogy a gróf a 18. századi társasági élet egyik legismertebb és legvitatottabb kalandora volt. A szabadkőművesek és rózsakeresztesek fénykorában élt legismertebb kalandor, Casanova is ismerte:
![]()
Saint-Germainról feljegyezte, hogy „ahelyett, hogy evett volna, folyton beszélt az asztalnál.”
Értett a zenéhez és a kémiához, és természetesen a nők sem tudtak neki ellenállni. (Casanova egyébként sarlatánnak és szélhámosnak tartotta a karizmatikus férfit.) Egy másik kalandor, Cagliostro példaképéül tekintett rá, Voltaire pedig – akit kalandornak nem neveznénk, de a korszak szellemi életének egyik kiválósága volt – úgy emlegette (ironikusan) Saint-Germaint, mint aki „mindent tud és soha nem hal meg”.
Saint-Germain grófja Angliában
Saint-Germain először 1745-ben jelent meg: Angliában a jakobita felkelés alatt fogták el, és kémkedéssel gyanúsították meg. Bár két évig tartották fogva, nem árulta el valódi nevét, és azt sem, honnan származik. Két érdekes dolgot jegyeztek fel róla:
![]()
„Az első, hogy nem a valódi nevét használja; a második pedig, hogy soha nem volt dolga nővel”.
Emellett kiderült, hogy énekel, csodálatosan hegedül, zenét szerez, de egyébként „őrült és nem túl értelmes”. 1747-ben már az angol hölgyeket bűvölte el kifogástalan modorával és beszélőkéjével; de leginkább azzal, hogy úgy tűnt, minden nyelven ért: angolul és franciául éppoly szabatosan társalgott, mint olaszul, spanyolul, portugálul és más, egzotikusnak számító nyelveken, például lengyelül vagy magyarul.
XV. Lajos udvarában
A titokzatos férfi 1748-ban a francia királyi udvarban tűnt fel. Fiatalító hatású kozmetikumokat kínálgatott a nemes hölgyeknek, s ezzel igen nagy sikert aratott. Madame Pompadour XV. Lajos figyelmébe ajánlotta, akivel a titokzatos gróf kelmefestékek receptjét osztotta meg, s utóbb az uralkodó, unaloműzésképpen, maga is szívesen kísérletezett ezzel. Saint-Germain szolgálataiért cserébe XV. Lajos jelentős összegeket és a chambord-i kastélyban lakosztályt biztosított a számára.

Saint-Germain csakhamar mindenkit azzal szédített, hogy nála van az életelixír, amelynek köszönhetően, bár több száz éves, megőrizhette fiatalos külsejét. Természetesen aranycsinálásba és jóslásokba is bocsátkozott; megjósolta például a francia forradalom kitörését és a Bourbon-ház bukását is. A gróf számtalan dalt, áriát és hegedűszonátát komponált; irodalmi alkotás viszont kevés maradt fenn tőle: egy misztikus költemény; a Legszentebb Trinozófia című munka; valamint egy rejtjelekkel írt, háromszög alakú kézirat.
Európa-szerte felbukkant
1760 tavasza már Hollandiában találta a különös grófot. A hétéves háború alatt megpróbált közvetíteni az egymással szemben álló Anglia és Franciaország között; kis híján letartóztatták, végül hamis személyazonossággal Londonba távozott. A későbbiekben felbukkant Itáliában, Oroszországban, a porosz udvarban és Ausztriában is.
A szegény alkimista
Az 1770-es évek végén a gróf a Schleswigi Hercegségbe érkezett, ahol ismét pártfogóra lelt Károly, Hessen-Kassel hercegének személyében, aki a miszticizmus rajongója és a bajor illuminátusok titkos társaságának tagja volt. A gróf itt is újszerű festékeivel vonta magára a figyelmet, a herceg pedig egy jól felszerelt gyárépületben szállásolta el, s együtt szorgoskodtak különböző kémiai és alkímiai kísérletekben, beleértve a drágakövek előállítását is.

Saját bevallása szerint Saint-Germain grófja 88 éves volt, amikor Schleswigbe érkezett, s bár halhatatlannak vallotta magát, 1784 februárjában érte is eljött a halál. Annak ellenére, hogy azt állította, képes arany és drágakövek előállítására, hagyatékában mindössze néhány ruhadarab és különféle használati tárgyak (borotvák, fésűk, fogkefék) szerepeltek – nemhogy drágakő, de még a hegedűje vagy utazásairól származó emléktárgy sem maradt utána.

A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Meghalt, mégis túlélte
Saint-Germain legendája mindazonáltal nem szűnt meg halála után: itt is, ott is látni vélték az azóta eltelt évszázadok során. „Felbukkant” a francia forradalom idején Párizsban, a 20. század elején Rómában, 1930-ban Kaliforniában, utóbb pedig New Yorkban, sőt a Himalájában is. (Ha pedig elképzelt budapesti tartózkodására vagyunk kíváncsiak, feltétlenül olvassuk el A vérgrófot!) Saint-Germain már életében azt sugallta magáról, hogy matuzsálemi korban van; titkos tudás birtokosa, sőt, nála van az örök élet titka – halála után ezért válhatott „halhatatlan figurává” vált az utókor képzeletében.
Kapcsolódó: Az örök élet kérdése időtlen idők óta foglalkoztatja az emberi fantáziát
























