Volt, amikor még bármelyik gyerek legálisan fogyaszthatott alkoholt: retró édességeink

fortepan 174500

A retró korszakot természetesen az édességek is fémjelzik: ezeket rágtuk, szopogattuk, kanalaztuk, haraptuk egykor!

Ha a nyolcvanas-kilencvenes években voltál gyerek, biztosan mond neked valamit a dianás cukor kifejezés. Ha valami, akkor ez az édesség aztán jól elénk festi, milyen furcsa is mai szemmel nézve ez a kor: sósborszesz csokoládéba mártott cukorhüvelyben, mi baj történhetne?

Dianás cukor: a megtestesült retró

A sósborszesz pedig valóban az volt a cukorban, amire a neve alapján következtettél: egy alkoholos oldat, amelynek nem csekély ereje is volt (a városi legendák szerint leleményes fiatalok használták low-budget mámor elérésére is, anális úton). 

Ez a cukrot ugyanúgy odaadták a kisiskolás gyerekeknek, mint ahogy a nagyinak, miközben az alkoholtartalommal senki sem törődött.

Azzal annál inkább, hogyan szereti elfogyasztani a dianást.

Én azok közé tartoztam, akik miután a papírból kitekerték, először leszopogatták róla a csokoládét – valószínűleg inkább bevonó volt az, de ez senkit sem zavart –, majd addig szopogattuk a cukorhüvelyt, melyben a mentolos ízű alkoholos oldat megbújt, míg egyszer csak szét nem roppant, eltöltve egész szánkat az alkohol jellegzetes ízével.

Ha nem is volt ennyire körmönfont módszerem a konyakmeggy bonbon fogyasztására, azért ez az édesség sem volt kutya:

a fanyar meggyes ízt kiegészítő alkohol valamivel szofisztikáltabb ízvilágot megtestesítve juttatta alkoholhoz a gyerekeket annak idején.

Ez ráadásul bonbon volt, előkelő, szép csomagolásban, a dobozt el lehetett kunyerálni kincsek tárolására is – de ne legyenek illúzióink, azért mindenki a konyak miatt ette, vette meg. 

Különleges élmény volt ez, melynek a divatos Negró cukorka közelébe sem érhetett, ahogyan az sem, ha kakasnyalókát vagy éppen Kojak-nyalókát kaptunk.

Utóbbi a Telly Savalas alakította kopasz sorozathősről kapta a nevét,

természetesen: a fehér, kerek nyalóka is csokiba vagy bevonóba volt mártva, ezt a delikvens vagy leszopogatta róla, vagy pedig elkezdte vele együtt rágni, a nyalókát formázva.  

A retró édességek egyik jellegzetes darabja a krumplicukor
A retró édességek egyik jellegzetes darabja a krumplicukorWikimedia Commons

További ikonikus édességek

A Kojak elsőre nézvést hatalmas márkanévlopásnak tűnik, de legalább nem olyan véleményes, mint amilyen a négercsók megnevezés volt. Az édesség máig létezik, de már csak ritkán kapja a gyártól ezt a politikailag kevéssé korrekt nevet. Annak, aki így már nem is ismeri, eláruljuk, hogy vékony nápolyilap-alapra helyezett émelyítően édes habból, majd arra csurgatott csokiból áll a finomság, amelyet harapdálva lehetett megenni. Nekem mindig a nápolyis alap volt a kedvencen, így azt meghagytam utoljára, egy külön falatnak.

Volt még – és van is máig – téli fagyi is a retró édességes pultokon: a tölcsérbe nyomott, margarinosságát egyetlen pillanatig sem titkoló kakaós krémet egy rétegnyi csokival zárták le.

Ha az ember gyermeke télen eleget nyavalygott fagyi után, a szülők megvették neki ezt, megfázni biztosan nem lehetett tőle, de mondjuk, nagyon finom sem volt, mégis, újra meg újra kértük.

Habok és krémtúró

A Kojak-nyalóka máig létezik
A Kojak-nyalóka máig létezikWikimedia Commons

Az édes finomságok sorában érdemes még megemlíteni a békebeli krémtúrót és a különböző ízesítésű joghurthabokat is. A krémtúró állaga a maihoz nem is hasonlítható, talán laposabb volt a doboza is, masszívabbnak, laktatóbbnak tűnt ez a finomság, melyhez emlékeim szerint nem volt annyira könnyű hozzájutni gyerekként – legalábbis nekem mindig sokat kellett könyörögnöm, mire megvették a szüleim. A savanykás joghurthabbal már más volt a helyzet, a citromosat vagy meggyeset gyakrabban kaphattuk meg. Létezett csokis háromszögsajt is, erre ugyanakkor mi soha nem vetemedtünk.

Emlékszem ugyanakkor, mekkora dolog volt először instant kakaóporral készített kakaót inni: addig mindig kis zománcos bögrében kevergették szüleim a kakaóport, aztán hozzáadták a cukrot. Ehhez képest az instant kakaó játszi könnyedséggel juttatott hozzá a finom italhoz.

S a végére hagytam a legérthetetlenebb finomságot, a krumplicukrot: a legtöbb esetben kemény volt, mint a kő, íze a legfinomabb kifejezéssel élve jellegzetes,

mégis, máig árusítják és feltehetően vásárolják is az emberek. Talán a retró iránti nosztalgia hajtja népszerűségét, ki tudja – neked van kedvenc édességed a fentiek közül?

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Mustra