Volt, amikor még bármelyik gyerek legálisan fogyaszthatott alkoholt: retró édességeink

fortepan 174500

A retró korszakot természetesen az édességek is fémjelzik: ezeket rágtuk, szopogattuk, kanalaztuk, haraptuk egykor!

Ha a nyolcvanas-kilencvenes években voltál gyerek, biztosan mond neked valamit a dianás cukor kifejezés. Ha valami, akkor ez az édesség aztán jól elénk festi, milyen furcsa is mai szemmel nézve ez a kor: sósborszesz csokoládéba mártott cukorhüvelyben, mi baj történhetne?

Dianás cukor: a megtestesült retró

A sósborszesz pedig valóban az volt a cukorban, amire a neve alapján következtettél: egy alkoholos oldat, amelynek nem csekély ereje is volt (a városi legendák szerint leleményes fiatalok használták low-budget mámor elérésére is, anális úton). 

Ez a cukrot ugyanúgy odaadták a kisiskolás gyerekeknek, mint ahogy a nagyinak, miközben az alkoholtartalommal senki sem törődött.

Azzal annál inkább, hogyan szereti elfogyasztani a dianást.

Én azok közé tartoztam, akik miután a papírból kitekerték, először leszopogatták róla a csokoládét – valószínűleg inkább bevonó volt az, de ez senkit sem zavart –, majd addig szopogattuk a cukorhüvelyt, melyben a mentolos ízű alkoholos oldat megbújt, míg egyszer csak szét nem roppant, eltöltve egész szánkat az alkohol jellegzetes ízével.

Ha nem is volt ennyire körmönfont módszerem a konyakmeggy bonbon fogyasztására, azért ez az édesség sem volt kutya:

a fanyar meggyes ízt kiegészítő alkohol valamivel szofisztikáltabb ízvilágot megtestesítve juttatta alkoholhoz a gyerekeket annak idején.

Ez ráadásul bonbon volt, előkelő, szép csomagolásban, a dobozt el lehetett kunyerálni kincsek tárolására is – de ne legyenek illúzióink, azért mindenki a konyak miatt ette, vette meg. 

Különleges élmény volt ez, melynek a divatos Negró cukorka közelébe sem érhetett, ahogyan az sem, ha kakasnyalókát vagy éppen Kojak-nyalókát kaptunk.

Utóbbi a Telly Savalas alakította kopasz sorozathősről kapta a nevét,

természetesen: a fehér, kerek nyalóka is csokiba vagy bevonóba volt mártva, ezt a delikvens vagy leszopogatta róla, vagy pedig elkezdte vele együtt rágni, a nyalókát formázva.  

A retró édességek egyik jellegzetes darabja a krumplicukor
A retró édességek egyik jellegzetes darabja a krumplicukorWikimedia Commons

További ikonikus édességek

A Kojak elsőre nézvést hatalmas márkanévlopásnak tűnik, de legalább nem olyan véleményes, mint amilyen a négercsók megnevezés volt. Az édesség máig létezik, de már csak ritkán kapja a gyártól ezt a politikailag kevéssé korrekt nevet. Annak, aki így már nem is ismeri, eláruljuk, hogy vékony nápolyilap-alapra helyezett émelyítően édes habból, majd arra csurgatott csokiból áll a finomság, amelyet harapdálva lehetett megenni. Nekem mindig a nápolyis alap volt a kedvencen, így azt meghagytam utoljára, egy külön falatnak.

Volt még – és van is máig – téli fagyi is a retró édességes pultokon: a tölcsérbe nyomott, margarinosságát egyetlen pillanatig sem titkoló kakaós krémet egy rétegnyi csokival zárták le.

Ha az ember gyermeke télen eleget nyavalygott fagyi után, a szülők megvették neki ezt, megfázni biztosan nem lehetett tőle, de mondjuk, nagyon finom sem volt, mégis, újra meg újra kértük.

Habok és krémtúró

A Kojak-nyalóka máig létezik
A Kojak-nyalóka máig létezikWikimedia Commons

Az édes finomságok sorában érdemes még megemlíteni a békebeli krémtúrót és a különböző ízesítésű joghurthabokat is. A krémtúró állaga a maihoz nem is hasonlítható, talán laposabb volt a doboza is, masszívabbnak, laktatóbbnak tűnt ez a finomság, melyhez emlékeim szerint nem volt annyira könnyű hozzájutni gyerekként – legalábbis nekem mindig sokat kellett könyörögnöm, mire megvették a szüleim. A savanykás joghurthabbal már más volt a helyzet, a citromosat vagy meggyeset gyakrabban kaphattuk meg. Létezett csokis háromszögsajt is, erre ugyanakkor mi soha nem vetemedtünk.

Emlékszem ugyanakkor, mekkora dolog volt először instant kakaóporral készített kakaót inni: addig mindig kis zománcos bögrében kevergették szüleim a kakaóport, aztán hozzáadták a cukrot. Ehhez képest az instant kakaó játszi könnyedséggel juttatott hozzá a finom italhoz.

S a végére hagytam a legérthetetlenebb finomságot, a krumplicukrot: a legtöbb esetben kemény volt, mint a kő, íze a legfinomabb kifejezéssel élve jellegzetes,

mégis, máig árusítják és feltehetően vásárolják is az emberek. Talán a retró iránti nosztalgia hajtja népszerűségét, ki tudja – neked van kedvenc édességed a fentiek közül?

Szakácskönyv egy kis extrával!

 

Mentes Anyu legújabb könyvét azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.

Most AJÁNDÉK üvegpalack és vászontáska is jár a könyv mellé!

Tekintsd meg ajánlatunkat,  kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Mustra