repülőgép balesetek korea washington

A dél-koreai fapados Jeju Air légitársaság Bangkokból érkező Boeing 737-800-as repülőgépe 2024. december 29-én, 8 óra 54 perckor megkapta az engedélyt, hogy leszálljon a dél-koreai Muan Nemzetközi Repülőtér 01-es kifutópályájára. A légiforgalmi irányítás pár perccel később figyelmeztetést adott ki, hogy a légtérben sok madarat észleltek, majd a 7C2216-os járat pilótája mayday (vészhelyzet) jelzés adott le, és közölte, hogy madárrajjal ütköztek. 

A pilóta visszafordult, és engedélyt kért, hogy a 19-es kifutópályára szállhasson le. Zöld utat kapott, majd a repülőgép a 2800 méter hosszú aszfaltcsík nagyjából felénél ért földet nagy sebességgel, futómű nélkül. A gép túlcsúszott a kifutópályán, majd egy betonfalnak ütközött, és lángba borult. A baleset után 1500 mentőegység érkezett a helyszínre, de a 175 utasból és a hatfős személyzetből csak két légiutas-kísérőt tudtak kimenteni, 179-en életüket vesztették a katasztrófában. 

A betonépítmény miatt lehetett tragédia a koreai repülőgép-balesetből

Dél-Korea eddig legsúlyosabb repülőgép-szerencsétlenségének pontos okait még vizsgálják a hatóságok, de az előzetes jelentésekből egyes részletekre már most fény derült. Az egyik, hogy a Boeing 737-es mindkét hajtóművében nagy testű madarak maradványaira bukkantak; a tollak és a vérfoltok DNS-vizsgálata alapján a Kelet-Ázsiában honos, nagy csapatokban repülő cifra récétől származnak. Ám a madárrajjal való ütközés önmagában még nem okoz egy ilyen súlyos katasztrófát.

A szakértők inkább úgy látják, hogy a tragédiát a kifutópálya végén lévő, a műszeres leszállítórendszer antennáit tartó, betonból és földből készült építmény okozta, amelynek a hasán csúszó repülő nekiütközött. 

„Ha az az akadály nem lett volna ott, a repülőgép úgy szállhatott volna le, hogy az utasok többsége, talán mindannyian, életben maradtak volna”

– mondta a BBC-nek David Learmount repülésbiztonsági szakértő. Szerinte a féklapok és a futómű nélküli landolás olyan jó volt, amilyen jó csak lehet: a szárnyak vízszintes pozícióban, az orr nem túl magasan, hogy a farok ne törjön le, és a gép nem szenvedett komoly sérüléseket, miközben végigcsúszott a kifutópályán. „Nem a leszállás volt az oka annak, hogy ennyi ember meghalt – jelentette ki Learmount –, hanem az, hogy a repülőgép egy kemény akadályba ütközött közvetlenül a kifutópálya vége után.”

Ezzel a véleménnyel ért egyet egy másik légiközlekedési szakértő is. Ross Aimer kapitány, az Aero Consulting Experts vezérigazgatója a Reuters hírügynökségnek így nyilatkozott: „Sajnos ez a dolog volt annak az oka, hogy mindenki meghalt, mert szó szerint egy betonszerkezetnek ütköztek. Aminek nem kellett volna ott lennie.” 

Noha a vizsgálatok még folynak, a dél-koreai közlekedési minisztérium bejelentette, hogy hét repülőtéren – köztük Muanban – átalakítják a gépek leszállását segítő, ILS-nek (Instrument Landing System) nevezett berendezések tartószerkezeteit. Vagyis úgy tűnik, hogy a betonépítmény valóban kulcsszerepet játszhatott a szerencsétlenségben. A hatóságok ígérete szerint Muanban teljesen elbontják a betont, és helyette egy törékeny, csekély ellenállást jelentő építményre helyezik vissza az antennákat. Emellett meghosszabbítják a kifutópálya utáni, jelentős akadályoktól mentes biztonsági zónát. 

Túl magasan repülhetett az utasszállítóval ütközött helikopter

A közelmúlt másik súlyos légi katasztrófája az Amerikai Egyesült Államokban történt, ahol 20 éve nem fordult elő jelentősebb, kereskedelmi járatot érintő baleset. 2025. január 29-én, helyi idő szerint este kilenc óra előtt egy Bombardier CRJ700-as utasszállító összeütközött a levegőben egy gyakorlatozó H-60 (Black Hawk) katonai helikopterrel Washingtonban, a Potomac folyó felett. 

Az American Airlinesnak a kansasi Wichitából induló repülőgépe (amelyet a PSA Airlines üzemeltetett) 60 utast és négy fős személyzetet szállított, és leszálláshoz készült a Ronald Reagan repülőtérre, míg a helikopteren három katona tartózkodott. Harminc másodperccel az ütközés előtt a légi irányító megkérdezte a helikopter pilótáját, hogy látja-e az utasszállító gépet. Ezután azt kérték a katonától, hogy várja meg, amíg az 5342-es járat elhalad. Válasz azonban már nem érkezett, a két légi jármű összeütközött, és belezuhantak a fagyos folyóba. Senki nem élte túl a balesetet, 67 ember vesztette életét. A repülőgépen utazott több műkorcsolyázó, köztük két orosz világbajnok is.

Aznap este tiszta volt az ég, így a látási viszonyok önmagukban nem magyarázzák a szerencsétlenséget. A baleset körülményeit még vizsgálják, a többi között azt is, hogy a helikopter pilótái viseltek-e éjjellátót, ami bevett az efféle gyakorló repüléseken. A repülési adatok alapján úgy tűnik, hogy a Black Hawk magasabban volt a megengedettnél, túllépte a 61 méteres szintet, ráadásul a tervezett repülési útvonaltól is eltért. Ez nem tűnik soknak, de az utasszállító landoláshoz készült, és körülbelül 90-100 méteres magasságban tartózkodott az ütközés pillanatában. 

Emellett több kormányzati épület, például a Fehér Ház és a Pentagon miatt rendkívül kontrollált a helyi légtér, amit tovább szűkítenek a környéken lévő műemlékek, mint a 169 méter magas Washington-emlékmű. Emiatt fordulhattak elő a Potomac folyó fölött korábban is olyan veszélyes helyzetek, amelyek kis híján ütközéssel jártak.

A legendás pilóta is megszólalt a washingtoni repülőgép-balesetről

Jim Brachle repülésre szakosodott ügyvéd emlékeztetett arra, a Ronald Reagan repülőteret megközelítő utasszállítók útvonalát keresztezik a helikopterek a Potomac folyó fölötti szűk légi folyosóban.

„Két különböző légi járművet helyeznek egy nagyon kis térbe, alig elkülönítve egymástól. Ha az egyik kicsit alacsonyabban halad, a másik meg kicsit magasabban, akkor a végén ugyanoda kerülnek.” 

Megszólalt a katasztrófáról Chesley „Sully” Sullenberger pilóta is, akire hősként tekintenek 16 évvel ezelőtti bravúros landolása óta. 2009. január 15-én az általa vezetett Airbus 320-as 860 méter magasan lúdrajjal ütközött, és mindkét hajtóműve leállt. Sullenberger a New York-i Hudson folyóra tette le a gépet, és csodával határos módon a fedélzeten tartózkodó mind a 155 ember túlélte a balesetet. 

 „Éjszaka mindig másképp látod a többi repülőgépet, igazából csak a fényeket látod rajtuk – mondta a most 74 éves Sullenberger. – Ki kell találnod, hogy feletted vagy alattad vannak. Milyen messze vannak, és merre tartanak? Éjszaka minden nehezebb.” Szerinte be kell látnunk, hogy számtalan dolognak kell rendben zajlania ahhoz, hogy a mai légi közlekedés „ultrabiztonságos” legyen.

Sully arról is beszélt, hogy rengeteg biztonsági réteggel rendelkezik az iparág, de ennek ellenére bármilyen hiba potenciálisan végzetes lehet. „Ha a kirakó rosszul áll össze, ritka esetekben katasztrofális esemény következhet be” – fogalmazott, de megnyugtatásul hozzátette, hogy a légi közlekedést befolyásoló tényezők ellenére a Potomac folyón bekövetkezett baleset valószínűsége elenyészően kicsi.

Ha kíváncsi vagy a repülés kulisszatitkaira, olvasd el, hogyan védik ki a pilóták a legveszélyesebb turbulenciákat.