Családjuk szeme láttára erőszakolták meg az engedetlen rabszolgákat
Az angol szlengben buck breaking, vagyis nagyjából „az ellenállás megtörése” néven ismert kínzási, büntetési forma elsősorban a Karib-tenger térségében, például Jamaicában számított bevett szokásnak a 18–19. században, nincs konkrét forrás, amely alátámasztaná, hogy az Egyesült Államok területén is alkalmazták volna szélesebb körben (ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem eshetett meg). A büntetést elsősorban az engedetlen, gazdáik parancsának notórius módon ellenszegülő rabszolgákon – az esetek többségében férfiakon – alkalmazták, akik lázították társaikat, és nem voltak hajlandóak elfogadni a status quót.
A buck breaking célja a megaláztatás és a megtörés volt: a túlságosan zabolátlan rabszolgákat, akiket társaik szilajnak és erősnek, vagyis követésre érdemes vezérfigurának gondolhattak, azok társaik nyílt színe előtt megfosztották szimbolikus férfiasságuktól. A büntetést elszenvedő illetőt gazdái arra kényszerítették, hogy lehúzza a nadrágját, és arccal előre egy fatuskóra hajoljon. Ezt követően az áldozatot alaposan megkorbácsolták, nehogy legyen ereje ellenállni, majd a büntetést végrehajtó személy – a rabszolga gazdája vagy egy másik rabszolgatartó – többször megerőszakolta őt.
A büntetés fontos elemének számított, hogy a nyilvánosság előtt zajlott: a rabszolgákat – köztük az áldozat családját, szüleit, feleségét, gyerekeit – kivezényelték a helyszínre, ahol kénytelenek voltak végignézni a gyalázatos eseményt. Ez egyrészt példát statuált a rabszolgák körében, elrettentette őket a lázongástól, másrészt a megerőszakolt férfit nyilvánosan megszégyenítette társai előtt. A kegyetlen kínbüntetésen átesett személyeket gyakran megbélyegezte a közösség, ők pedig nem bírták elviselni a szégyent, ezért inkább megszöktek az ültetvényről, vagy akár önkezükkel vetettek véget életüknek.
Egyesek megélhetésük forrásául választották ezt a büntetési formát
A buck breaking mint büntetési forma virágzása a Karib-tenger térségében lehetőséget adott a homoszexuális rabszolgatartóknak, hogy büntetlenül kiélhessék vágyaikat anélkül, hogy saját közösségük stigmatizálná őket (hiszen a férfiak közötti szexuális kapcsolat mélyen elítélendő dolognak számított a korszakban). Hasonlóképpen, a heteroszexuális ültetvényesek gyakran bonyolódtak házasságtörő viszonyba női rabszolgáikkal, sokaknak törvénytelen gyerekeik is születtek, akiket szintén szolgasorban tartottak a ház körül.
Egyes illetők szándékosan „buck breaking specialistának” szegődtek, és ültetvényről ültetvényre jártak, ahol a kellő összeg fejében végrehajtották az ottani rabszolgákra kimért büntetést. Mások „szexfarmokat” hoztak létre, ahová az ültetvénytulajdonosok elvihették engedetlen rabszolgáikat, hogy a helyi „munkaerők” büntetésben részesítsék őket. Mindez annak bizonyítéka, a korabeli felfogásban mennyire nem tekintették emberi lénynek a rabszolgákat, megerőszakolásuk kevésbé szexuális tettnek, mint inkább egyszerű fegyelmezésnek számított.
A férfiak által elszenvedett nemi erőszak napjainkban is tabutémának számít, holott sokkal gyakrabban fordul elő, mint a legtöbben gondolnák. A börtönökben rendszeresen elszenvedett szexuális zaklatás például – a buck breaking néhai szokásához hasonlóan – a dominanciáról, a másik fél megalázásáról és alárendeléséről szól. A háborúkban szintén a mai napig gyakran fordul elő nemcsak nők, de férfiak sérelmére elkövetett tömeges nemi erőszak; a becslések szerint az 1990-es évek első felében zajlott boszniai háború során mintegy 3000 férfit és fiatal fiút erőszakoltak meg koncentrációs táborokban.
Szakácskönyv egy kis extrával!
Mentes Anyu legújabb könyvét azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.
Most AJÁNDÉK üvegpalack és vászontáska is jár a könyv mellé!
Tekintsd meg ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
