Churchill menye

Pamela Beryl Digby Churchill Hayward Harriman – igen, a hölgynek ilyen hosszú neve volt – használta a szépségét és nem mellesleg az eszét is, olykor pedig a körülötte lévő férfiakat is. Hogy kihasználta volna őket? Nos, ez fogós kérdés, bár a férjek és más férfiak, azért nem panaszkodtak.

Így lett a bárókisasszonyból Churchill menye

Kissé lányregénybe illő, hogy bár Pamela Beryl Digby 1920-ban született egy elszegényedett báró lányaként, még akkor is mindössze annyi volt a feladata, és erre is nevelték, hogy jól házasodjon. Mivel 1938-ban, az első londoni szezonban, amikor hajadonként nem talált férjet magának, a következő évben kapóra jött Randolph Churchill, Winston Churchill fiának meghívása. A férfi nem kertelt sokat: attól tartott, hogy a háborúban meghal, de szeretett volna örököst, aki továbbviszi a nevet, így gyorsan házassági ajánlatot tett a lánynak. 

Pamela nem kérette magát sokáig, éppen kapóra jött az ajánlat, hiszen alig várta, hogy megszabaduljon a szülői házból és unalmas dorseti életét maga mögött hagyja. Noha többen óva intették az ifjú Churchilltől, aki előtte nyolc másik nőt is megkért, de a lány nem hallgatott rájuk, noha tudta, a férfi nem szereti őt. Végülis az „üzlet” és a házasság megköttetett, és bár az iszákos Randolph a gyermek születése előtt és után is lekezelően bánt Pamelával, amikor Winston Churchill miniszterelnök lett 1940 májusában, a nő élete gyökeresen megváltozott. 

Churchill menye ott volt, ahol a politikát csinálták

Néhány történész szerint a miniszterelnök fiatal menyét titkos fegyverként használta, hogy rávegye Amerikát a nácik elleni harcra. Ehhez nem átallott mindent bevetni: fénykép készült Pameláról és a csecsemőről az amerikai Life magazin címlapjára, új ruhatárat kapott, és amikor a nőnek viszonya lett az amerikai Averell Harrimannel, aki a háborús segélyprogramot felügyelte, akkor egyes történészek szerint gyorsan áramlottak az információk a hálószobából a miniszterelnök dolgozószobájába, és meghatározták a politikát az Atlanti-óceán mindkét oldalán. 

Pamela a háború után elvált Randolph Churchilltől, de magával vitte a kapcsolatokat és a tudást, amit egyébként a formális iskolarendszerben nem szerezhetett meg. Későbbi kapcsolatai – személyesek és politikaiak – ezen a tapasztalaton alapultak. Újraházasodott, egy hollywoodi producerhez ment hozzá, akit halálig ápolt. Mostohalánya, Brooke Hayward, noha nem kedvelte különösebben, így nyilatkozott róla:

„Az volt benne a rendkívüli, hogy megértette a férfiakat, akiket szeretett. Ennél többet ugyan nem tudott nyújtani, de ezt igen.”

Pamela, a producer, Hayward halála után harmadszor is férjhez ment, ezúttal Averell Harrimanhez, és ekkor vált valóra számára az amerikai álom. A férfi milliói ugyanis lehetővé tették, hogy két jövőbeni amerikai elnököt is – Bill Clintont és Joe Bident – támogasson. Clinton pedig, hálája jeléül, kinevezte őt az Egyesült Államok franciaországi nagykövetévé. Jacques Chirac egykori francia elnök szavai a brit miniszterelnök volt menyéről kifejezetten elismerőek: „Beszélte a nyelvet, ismerte az országot, és tudott vezetni. Ő volt az egyik legjobb.” 

Winston Churchill feleségéről ritkán esik szó, pedig megmentette a vonat elé lökött férjét. Erről szóló cikkünket itt olvashatod.