Főhősünk egy grófi család második gyermekeként született, de bátyja tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála miatt a tehetős család teljes vagyona és az ezzel járó felelősség is rászállt. Sándor Móricot az emlékezet egy kifejezetten céltudatos, éles eszű, jellemes figuraként ismeri , aki mentes volt minden káros szenvedélytől, italtól, dohányzástól. Leszámítva egyet. A lovaglást. Amit illik megbocsátani neki. A lovazás egy súlyos szenvedélybetegség , akit megfertőznek a lovak, azt nem eresztik többé. Csakhogy főhősünk ezt a szenvedélyt teljes odaadással űzte:
a legvakmerőbb, legőrültebb trükköket vitte véghez állataival, a lovas sportnak szentelte egész életét és vagyonát.
A lovak tilalmától az extrém lovassportokig
Édesapja – az a Sándor Vince, aki a mindenkori köztársasági elnök rezidenciájaként szolgáló Sándor-palota építtetője, első tulajdonosa – valamit láthatott fiában, mert egyetlen megmaradt gyermekét a lovaknak még a közelébe se engedte. Emiatt lehetett, hogy az apa korai haláláig Sándor Móricnak nem sok köze volt a lovagláshoz. Ám mielőtt a büszke négylábúak iránti szenvedélyének epizódjait ismertetnénk, ejtsünk pár szót a Sándor családról.
A grófi család több évszázados múltra tekinthet vissza, a 19. századra pedig az ország egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb családjának számított, amit jól jelképez a Sándor-palota közeli fekvése a Budavári Palotához. A fiatal Sándor Móric tehát ebbe a pompás pozícióba született bele. Apja halála után, mindössze 17 évesen már rendelkezett a család vagyona felett, mégsem kezdett könnyelmű pénzszórásba: rövid úton beletanult a birtokok kezelésébe, kitartásának köszönhetően pedig nagy tudásra tett szert, és a céltudatos, határozott, értelmes, ráadásul rendkívül jóképű fiatalember rövidesen az ország egyik legjobb partijának számított.
Házasságot nem is akárkivel, hanem a Habsburg Birodalom kancellárja, Klemens von Metternich lányával, Leontine Metternich-Winneburggel kötött, akit kora szépséges és nyugodt teremtésnek tartott.
Kegyeinek elnyeréséhez a legenda szerint így egy különös trükköt eszelt ki Sándor Móric: Leontine éppen arra járó fogata felett átugratott lovával.
Ez a merész mutatvány a nő szívét azonnal rabul ejtette.
Szerelmi házasságukból egy Leó nevű kisfiú, akit korán elveszítettek, és egy Paulina nevű kislány született, aki bár céltudatosságában, akaratosságában apjára hasonlított, de élete végéig rettegve gyűlölte a lovakat.
Sándor Móric, az Ördöglovas
Sándor Móric élete zenitjén még Széchenyiből is irigységet váltott ki, olyannyira, hogy még párbajra is kihívta a magabiztos, ifjú Sándort. A párbajból viszont barátság lett, amelyet a lovak és a lóverseny iránti szenvedély fűthetett, amiből pedig nem volt hiány Sándor Móric esetében.
Legendák sora van arról, ahogy hintóval a budai vár lépcsőin vágtat le, lehetetlen magasságokból ugrat le lovával, kőkerítéseket, embereket ugrat át.
A szóbeszéd szerint egy éjszaka három kastély termeit is megjárta lovával, sőt bálterembe is ugratott már kedvenc négylábúja hátán, vagy éppen a jégzajlás közepette vágtázott át emberekkel teli hintóval a Dunán. Híre messze túljutott szűk hazájának határain, Londonban például egy betörhetetlennek vélt sportlovat szelídített meg mindenki csodálatára, amivel még versenyt is nyert, amiért az Ördöglovas nevet ragasztották rá.
Ördögi trükköktől az őrületig
Csakhogy a szépreményű Sándor Móricot elragadta a szenvedélye, és hiába gazdagsága, befolyása, ragyogó értelme és tehetsége, a lovak iránti szenvedélye minden energiáját és rengeteg pénzét lekötötte, pedig a 19. század Magyarországán lett volna olyan politikai cél, ahol hasznosíthatta volna tehetségét, javait. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiből teljesen kivonta magát, még apósa, Metternich miatt sem volt hajlandó politikával foglalkozni.
Idővel pedig Széchenyi is elfordult tőle.
Az Ördöglovas végzetét is a lovak hozták el: 1850-ben egy lovasbaleset során annyira beverte a fejét, hogy agykárosodást szenvedett, és végül az ebből fakadó dührohamai miatt ugyanabba a döblingi elmegyógyintézetbe került, ahol Széchenyit is kezelték.
Sándor Móric ezt követően még évtizedekig élt az intézet falai között, egyre romló egészségi állapotban. Többé se lovaskocsit, se lovat nem hajthatott, mindössze arra maradt energiája, hogy egy virtussal, szenvedéllyel, őrülettel teli kalandjait megörökítő albumot hozzon létre. A metszetekkel, rajzokkal teli munkának – melyben semmi helye nem volt kitalációknak – egy példányát ma is megtekinthetjük a nemrég felújított bajnai Sándor-Metternich kastélyban. Az életét bemutató filmet 1943-ban vitték mozivászonra.
A világ egyik leghosszabb lóversenyét nem is ló nyerte. Érdekelnek a részletek? Olvasd el az erről szóló cikkünket!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
