Rosenfeld József, egy délvidéki zsidó kiskereskedő 12 gyermekének egyike volt a később Rákosi Mátyásként hírhedtté vált magyar politikus. Vezetéknevüket még apja magyarosíttatta a 19-20. század fordulóján. A jó eszű fiatal vegyésznek készült, azonban családja anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy műegyetemista legyen. Ehelyett a budapesti Magyar Királyi Keleti Kereskedelmi Akadémia hallgatója lett, de Londonban és Hamburgban is járt egyetemre. A későbbi politikus már 1910-ben, alig 18 évesen belépett a Szociáldemokrata Pártba, majd az első világháborút követően, a Szovjetunióban kapcsolódott be a kommunista forradalmi munkába.
1915-ben, zászlósként esett orosz fogságba, és az akkori Orosz Birodalom keleti határára, Csitába deportálták. Itt ismerkedett meg azzal az eszmeiséggel, melyet harminc évvel később Magyarországon is meghonosított. A szovjet-kínai határon már hangsúlyos politikai tevékenységet végzett, 1918-ban pedig hazatért a Délvidékre, Szabadkára. Ekkoriban már évek óta a Tanácsköztársaságnak megágyazó Galilei-kör tagja volt, 1918-ban pedig belépett a Magyar Kommunista Pártba.
Politikusként hatalmat szerzett Rákosi
Már az őszirózsás forradalmat követően politikai hatalomra tett szert a hírhedt Vörös Őrség parancsnokaként, de részt vett az államszervezésben is kereskedelmi, majd a szociális termelés népbiztosaként. A Tanácsköztársaság bukása után Ausztriába menekült.
Politika karrierje azonban még jóval az első világégést megelőzően elkezdődött. Saját elmondása szerint már 1912. május 23-án részt vett a „vérvörös csütörtökként” emlegetett tüntetésben, majd társaival megalakította a parlamenti ellenzéket támogató Országos Diákszövetséget. Az orosz hadifogságban szerzett ismeretei, kapcsolatrendszere és régre nyúló politikai múltja vezetett oda, hogy lehetősége nyílt a hatalmat megragadni a későbbiekben.
Ennek előkészítő munkálatait pedig még magyarországi börtönévei alatt megkezdte.
Hiába emigrált Ausztriába ugyanis 1919-ben, néhány évvel később, 1925-ben letartóztatták. Egészen 1940-ig börtönben volt. Mivel jó bánásmódban részesült, és zárkája egész nap nyitva volt, a politikai foglyokkal közösen rendszeresen párttaggyűléseket tartott, építette későbbi bázisát.
Szabadulása után — elcserélték néhány, még az oroszok által rekvirált ’48-as honvédzászlóra — a Szovjetunióba mehetett, ahol hősként, a kommunista mozgalom mártírjaként fogadták. 1940. november 7-én Sztálin mellett állhatott a Vörös téren.
Sztálin belső körének tagja lett
A második világháború során a magyar hadifoglyokat igyekezett propagandamunkájával meggyőzni a szovjet rendszer létjogosultságáról. Már ekkoriban Sztálin legjobb tanítványának nevezték.
A második világháború után a Vörös Hadsereggel együtt, a Vorosilov vezette Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) segítségével alig három év alatt felszámolta Magyarországon a többpártrendszert.
Szovjet példa alapján tette tönkre a magyar gazdaságot
Zsarolással, fenyegetésekkel és választási csalások segítségével a Magyar Dolgozók Pártja 1949-re gyakorlatilag megszüntette a többpártrendszert, és megalkotta a proletárdiktatúrát Magyarországon. A Rákosi-korszak vezető politikusa szovjet mintára erőszakos szövetkezetesítésbe és az ipar átgondolatlan fejlesztésébe kezdett, közben pedig elhanyagolta a mezőgazdasági fejlesztéseket.
Döntéseinek következtében 1951-re szinte teljesen összeomlott a magyar gazdaság, és ismét be kellett vezetni a jegyrendszert.
Ennek ellenére az 1952-es évet, 60. születésnapjának időszakát hatalma csúcspontjának tekintik. Számos, a nevével ellátott díjat alapítottak, munkaversenyeket hirdettek ekkoriban. A háttérben természetesen folytak a letartóztatások, ezreket telepítettek ki a városokból, voltak, akiket a fővárosból is kitiltottak. A besúgórendszer működése nyomán fekete autók járták az utcákat éjjelente, és amelyik ház előtt megálltak, ott nem volt könyörület.
A legsötétebb éveknek a forradalom vetett véget
Sztálin halála az ő helyzetére is negatívan hatott, végül emiatt kényszerült lemondani Nagy Imre javára a kormányfői posztról. Miután Beriját kivégezték, lassan ismét megszilárdította pozícióját, és visszavette a hatalmat Nagy Imrétől. Amikor viszont Hruscsov szembefordult a sztálini tanokkal, a magyar politikusnak is leáldozott. Kádár János fokozatosan felépülő rendszerében 1956-ot követően Rákosit előbb parlamenti mandátumától, később párttagságától is megfosztották.
Először a szovjet Krasznodarba, onnan egy kirgiz hegyi faluba, végül pedig Gorkijba internálták feleségével együtt. Eddigre már egészsége is megrendült. 78 évesen, 1971. február 5-én, szívroham következtében ért véget élete. Földi maradványait később a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra. Sírja azonban, főként a rendszerváltoztatást követően annak ellenére állandó atrocitásoknak volt kitéve, hogy azon csak monogramja, R. M. szerepelt. Emiatt kegyeleti okokból végül a betűket is eltávolították róla.
A Farkasréti temető igazgatósága a Díványt arról tájékoztatta, hogy Rákosi Mátyás hamvait évekkel ezelőtt a család kikérte az urnatemetőből, és máshol helyezte el.
Ha kíváncsi vagy, mi szolgált Rákosi autoriter rendszerének alapjául, olvasd el a házmesterek besúgó tevékenységéről szóló cikkünket is!
Vedd meg fél áron a Dívány első könyvét!
A Dívány újságírói által felkutatott történetek fele a 20. század elejének Magyarországát idézi meg, a másik fele pedig a világ tucatnyi országából mutat be egészen különös eseteket.
Tekintsd meg a kötetet, kattints ide!
hirdetés
