…536 – A nagy sötétség éve
Az 536. évben egy rejtélyes izlandi vulkánkitörés következtében sűrű vulkanikus hamu került a légkörbe, amely eltakarta a napot és 18 hónapon át sötétségbe borította Európát, a Közel-Keletet és Ázsia egyes részeit. Az időjárás lehűlt, mindenütt rekordhideget mértek – Kínában nyáron is havazott –, a termények tönkrementek és a mezőgazdaság megbénult, minek következtében masszív éhínség lett úrrá a világ jelentős részén.
A vulkanikus tél hatását egy egész évtizedig nyögték az érintett területek, és milliók lelték halálukat – ha mindez nem lett volna elég, 541-ben pestisjárvány tört ki
a Nílus keleti partjánál található Pelusiumban, mely a Bizánci Birodalom lakosságának több mint egyharmadával végzett.
1315 – A nagy esőzés
1315 tavaszán-nyarán 150 napon át tartó heves esőzés sújtotta Európát – a szokatlanul hűvös és csapadékos időjárás alaposan kikezdte a korabeli embereket, és súlyos utóhatásokkal járt. Kontinensszerte milliók otthonát mosták el az árvizek, járványok indultak pusztító útjukra, az elégtelen termés miatt pedig a mezőgazdaság évekig képtelen volt ellátni a lakosság igényeit. Hatalmasra nőtt az infláció, az egyszerű emberek számára a legalapvetőbb élelmiszerek is elérhetetlenné váltak, egész vidékek éheztek.
Elharapódzott a bűnözés, az embereket a kilátástalan helyzet elképzelhetetlen tettekre kényszerítette – sokan végső megoldásként a kannibalizmushoz fordultak,
feljegyzések szerint előfordult, hogy az anyák elhunyt gyerekeiket ették meg, máshol kiásták a halottakat a temetőből, és elfogyasztották őket.
Olykor az idősek önként vállalták az éhhalált, hogy a fiatalabbaknak több étel jusson. A becslések szerint legalább 30 millió ember haláláért felelős az éhínség, Európa egyes részein akár a lakosság egynegyede is odaveszhetett.
1348 – A fekete halál
Minden idők legpusztítóbb járványa 1347 októberében tört ki, amikor a Krím félszigeten található Kaffából érkezett, a mongol hordák elől menekülő genovai kereskedőhajók behurcolták a fekete halálként is emlegetett bubópestist a szicíliai Messina városába. A következő év elején újabb hajók érkeztek Szicíliába az ostromlott városból, a patkányok bolháin keresztül terjedő betegség pedig villámgyorsan szétterjedt Itália minden vidékén, majd eljutott Svájcba, Ausztriába, Magyarországra, Németországba, Franciaországba, a mai Hollandia és Belgium területére és a Brit-szigetekre.
A városok borzalmas higiéniai viszonyai (nem volt csatornázás, az éjjeliedények tartalmát az utcára ürítették, tömegek nyomorogtak egymás hegyén-hátán), az orvostudomány fejletlensége és az európai lakosság a fentebb említett éhínség miatt legyengült immunrendszere hihetetlenül megkönnyítették a pestis dolgát.
A járvány egészen 1352-ig tombolt, és a legvisszafogottabb becslések szerint is legalább 25 millió áldozatot szedett,
míg mások azt állítják, 75 millió körül lehet az áldozatok száma, vagyis a korabeli Európa lakosságának több mint a felével végzett a fekete halál.
1918 – A nagy háború és a spanyolnátha
A négy évig tartó első nagy világégésben átrendeződtek Európa és a világ hatalmi viszonyai, birodalmak buktak el, a harctereken 9 millió katona vesztette életét, a megszállások, bombázások, éhínségek és betegségek következtében pedig 5 millió civil is a háború áldozatává vált. 1918. november 11-én az antant és a legyőzött Németország aláírták a fegyverszünetet, ezzel véget ért a világ addig valaha látott legpusztítóbb háborúja,
azonban ekkor már javában tombolt egy újabb pusztító veszedelem, a spanyolnátha.
Az influenza mutálódott A vírusa által okozott spanyolnáthajárvány októberben és novemberben tetőzött, és már az év végére több áldozatot követelt, mint a teljes első világháború; a zsúfolt katonai táborok, a háborús pusztítás és a lakosság éhező, legyengült állapota rendkívül gyors terjedést és magas halálozási rátát eredményeztek. A spanyolnátha két év alatt összesen 27–50 millió embert ölt meg világszerte, a Föld lakosságának 3-5 százalékát elpusztította – ezzel az 1348-as fekete halál után a történelem második legtöbb áldozatot szedő járványának számít.
1942 – Vérfürdő és népirtás
Az első világháború borzalmait még jóval felülmúlta az 1939 és 1945 között dúlt második nagy háború, amely a becslések szerint 75 millió áldozattal járt, ezzel a történelem legnagyobb pusztítását végzett fegyveres konfliktusának tekinthető. A háború mindegyik éve a világtörténelem mélypontja, a legszörnyűségesebb azonban valószínűleg az 1942-es esztendő, amikor minden idők legvéresebb ütközetét, a négy és fél hónapon át tartó és másfél milliós emberveszteséggel járó sztálingrádi csatát vívták, és ebben az évben kezdte meg a Harmadik Birodalom a végső megoldás, vagyis a Németország által kontrollált területeken élő zsidóság szisztematikus megsemmisítésének programját.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
