középkor érdekességek

Az ókorban a görögök és a rómaiak pamutból készült szalagokat tekertek a lábuk köré. Egy milánói templom 5. századból, tehát a középkor hajnaláról származó mozaikján azonban megfigyelhető, hogy ekkor már ismerték a lábfejet és a lábszárat egyaránt fedő ruhadarabot. Először csak az egyházi tisztséget viselő személyeknek járt ilyen luxuscikk, később az előkelőségek öltözködésében is teret hódított. A középkori zokni lenvászonból, a tehetősek számára selyemből vagy brokátból készült, szabással és varrással. A férfiak a 12–13. században az alsóneműjükhöz rögzítették a combig érő zoknit.

Hány éves korban házasodtak?

A férfiak átlagosan a húszas éveik elején, a nők pedig tizenéves korukban házasodtak. Mint ismert, a nők számára egészen sokáig két lehetséges életút kínálkozott: vagy apácának álltak, vagy pedig családot alapítottak. A lányok a pubertás és az első menstruáció előtt jellemzően nem mentek férjhez, és a fiúk sem házasodtak 14 éves kor alatt. A jegyesség azonban már ilyen fiatalon is lehetséges volt, hiszen a házasság célja sokszor a vagyon gyarapítása volt, nem pedig a személyes vonzalmon alapult. A házasságra a szexuális vágy szabályozásának eszközeként is tekintettek.

Milyen cipőt viseltek?

Az 1300-as években a hegyes orrú cipők nagy népszerűségnek örvendtek a tehetős férfiak körében. A cipők orra több centiméterrel túlnyúlt a lábujjakon, sőt, egészen akár térdig felkunkorodhatott, ezt a részt mohával vagy szőrmével tömték ki, hogy legyen tartása. Az ilyen lábbeli természetesen nem volt alkalmas arra, hogy fizikai munkát végezzen a viselője, ezért aki viselte, arról messziről látszott, hogy előkelő és jómódú. A papok elméletileg nem hordhatták volna, ugyanis akadályozta az imához való letérdelést, de a régészek mégis leginkább a nemesek és papok sírjaiban bukkantak ilyen cipőkre. A csontokon számtalanszor lábszártörés nyomai is látszódnak, tehát nem mondható veszélytelennek a középkori cipődivat.

Tudták, hogy melyik évben járnak? 

A középkori szerzetesek és királyi tisztségviselők tisztában voltak vele, az írástudatlan átlagembernek azonban fogalma sem volt róla. Az évszámoknak az írástudók számára is leginkább annyi volt a jelentősége, hogy Krisztus óta hány év telt el; továbbá hogy egy adott király uralkodásának hányadik évében járnak. A valós évszámnál nagyobb jelentőséggel bírt az, hogy a naptári év milyen szakában jártak.

Egyes történészek szerint i. sz. 1000 közeledtével az apokalipszistől való félelem felerősödött, mások szerint viszont ezt semmi nem bizonyítja. Annak természetesen egyáltalán nem voltak tudatában, hogy a középkorban élnek: az elnevezés később, a reneszánsz idején honosodott meg, és arra utal, hogy az antik görög és római kor és az ahhoz szívesen visszanyúló reneszánsz között volt egy „középső korszak”.

Hogyan zajlott a katonai kiképzés a középkorban?

Ez leginkább a földrajzi hely és az adott kultúra függvénye volt, egy germán harcos másképp harcolt, mint egy angliai paraszt. Általánosságban a vadászat, a különböző katonai játékok és versenyek gondoskodtak arról, hogy a férfiak formában maradjanak békeidőben is. (A nők csak kivételes esetben vadászhattak, leginkább akkor, ha nemesi származásúak voltak.) A harcok rendszerint akkor zajlottak, amikor nem kellett a mezőgazdaságra koncentrálni: a vetés és az aratás időszakát igyekeztek elkerülni. Ami a felszerelést illeti, a nemeseknek és előkelőknek tellett arra, hogy kardot kovácsoltassanak, de az alsóbb osztályok számára ez nem mindig volt elérhető. Az írástudók számára születtek katonai kézikönyvek is.

Használtak-e horgászbotot?

A középkori illusztrációkban a halászokat leginkább hálóval ábrázolják. Bár történészek szerint az emberiség már az ókortól fogva használt horgászbotot, valószínűleg a háló jóval hatékonyabb eszköznek bizonyult. A halászat olyannyira elterjedt volt, hogy a 14. századra Európa édesvízi tavaiból számos halfaj eltűnt a mértéktelen halászat eredményeképpen.

Az énekesek a saját szerzeményeiket adták elő?

A középkori ember szórakoztatásáról többek között a vándorénekesek és a trubadúrok gondoskodtak. Az előbbiek már létező, a múlt eseményeit elbeszélő dalokat adtak elő hangszeres kísérettel, például hárfával, lanttal, fidulával. A trubadúrok viszont saját dalokat is írtak: nemesek vagy egyenesen a király szolgálatában álltak, s dalaik legfőbb témája a szerelem volt.

+1 érdekesség: Miért nem maradtak a vikingek Észak-Amerikában?

A 11. században a mai Kanada területén, Új-Fundland szigetén skandináv felfedezők létrehoztak egy kolóniát. A régészeti leletek szerint L'Anse aux Meadows a legrégebbi, európaiak által alapított település az amerikai kontinensen. A Kolumbusz megjelenése előtt 500 évvel emelt nyolc lakóépületen kívül a településhez tartozott egy kovácsműhely, egy kohó és egy fűrészüzem is. Az épületek favázzal rendelkeztek, majd a környező tőzeglápból vett gyeppel fedték le őket, tehát ugyanolyan technikával épültek, mint amit Grönlandon és Izlandon használtak a vikingek a korszakban.

A sagák történeteiben szerepel, hogy egy bizonyos Leif elindult Grönlandról megkeresni azt a lazacban gazdag, fagymentes területet, amelyet hallomásból ismert, és fűrészáruval megrakodva tért vissza Grönlandra. A saga leír egy letelepedési kísérletet is, amelyben 150 ember vett részt, köztük tizenöt (!) nő. A települést mindössze két vagy három éven keresztül használták, s a történészeknek több elméletük is van arra vonatkozólag, hogy miért néptelenedett el végül az első amerikai viking település. Egyesek szerint a hirtelen hidegre forduló időjárás miatt vesztette el a vonzerejét a helység, mások szerint a kisszámú nő miatt tört ki konfliktus a vikingek között. A legvalószínűbb ok azonban az őslakosokkal kialakult nézeteltérés lehetett: a sagák elmesélik, hogy a vikingek lakomára hívták az indián törzsek vezetőit, ahol tejjel kínálták őket. A laktózérzékeny őslakosok azonban rosszul lettek a tejtől, mérgezést gyanítottak, így a barátkozás nem igazán volt sikeres.