Hajlamosak vagyunk a középkor történetét egy Európa keleti határainál álló képzeletbeli faltól nyugatra szemlélni, azonban Ázsiában is maradandó értékek születtek ekkoriban. A kora középkor minden tudását összegyűjtő épület, a bagdadi Bölcsesség Háza nevet viselő gyűjtemény azonban már csak a könyvek lapjain keresztül él emlékezetünkben.
Bár a muszlim tudósok érdeklődésének középpontjában alapvetően a Korán áll, és a tudományhoz való viszonyuk is szent könyvük keletkezésétől számítják, az azt megelőző évszázadok eredményeivel is foglalkoztak. Az arab népek kulturális felemelkedésére a kínai, indiai, római s görög források megismerése is hatott, tömegével fordították saját nyelvükre a külföldi tekercseket a kalifák parancsára. Ezek között természettudományos, orvosi és irodalmi művek is jócskán akadtak. A köteteket sokáig Bagdadban őrizték.
Az arab bölcselet a kalifáknak köszönhető
A Korán keletkezése egybeesik az iszlám népek életmódváltásával is: a korábban nomád népek letelepedtek, városokba szerveződtek. A kereskedelem, az államapparátus és az oktatás megszervezése, a nagyszabású építkezések hatottak a muzulmán vallású népek szellemi fejlődésére is. Tudósaik úgy képzelték el a tudományok rendszerét, mint egy ágas-bogas, több irányba tekergőző növény indáit, önálló levelekkel és hajtásokkal, ám közös gyökérzettel.
„A tudás legyen gazdagságod, a nevelés a te díszed!”
– fogalmazta meg Ibn ’Abd Rabbihi arab író a 9. században.
Jóval előtte, még 786-ban foglalta el trónját az az arab uralkodó, akinek az Ezeregy éjszaka meséit is köszönhetjük, s akit mind közül az egyik legbölcsebbként tartanak még ma is számon az arab mondavilágban. Hárún ar-Rasíd volt a neve. Családja Mohamed prófétától származtatta magát, ennek köszönhetően sikerült az előző dinasztiát megfosztaniuk a hatalmától. Az utódok visszaemlékezése ellenére azonban meglehetősen hanyag, középszerű uralkodónak bizonyult, aki kegyenceire bízta az állami teendőket. Ennek ellenére legalább egy maradandót alkotott: az ő uralkodása idején kezdődött meg a Bölcsesség Házának, az akkori arab világ legnagyobb könyvtárának megépítése, mely fia uralkodása idején nyitotta meg kapuit a bölcsek előtt.
Matematikai ismereteinket az épület dolgozóinak köszönhetjük
Fia, al-Mamún kalifa uralkodása alatt összegyűjtötték és lefordították az itt dolgozó tudósok az arab birodalom területén fellelhető összes tudományos és szépirodalmi alkotást, a görög, a zsidó, a hindu és perzsa írott emlékekkel együtt. A Bölcsesség Háza ráadásul egy nagyobb épületkomplexum, a dār al-‘ilm része volt, nem pusztán egy könyvtár, ahová a fordításokat összegyűjtötték. Az általuk ismert világ minden szegletéből hívtak meg tudósokat, akik eszmét cserélhettek, és utódaikat kiképezhették saját ismereteik és az itt összegyűjtött tudásanyag alapján.
A Bölcsesség Házában tanult tudósok fektették le a kémia és a matematika alapjait, és terjesztették el az arab számokat is. Széleskörű gyógyászati ismeretekkel bírtak, melyben a környező népek emberi testtel kapcsolatos összes ismereteit igyekeztek összegezni.
Bagdad a tudomány és az oktatás központja lett a középkor legnagyobb könyvtárának köszönhetően, és évszázadokig az is maradt.
Két évszázadig virágzott a kulturális élet Bagdadban
A kalifák hatalmának hanyatlásával a Bölcsesség Házának is leáldozott, a tudományra egyre kevesebb pénz jutott a 10. századot követően. Bár továbbra is éltek tudósok a hatalmas épület falai között, a középkor Európa számára legveszélyesebb hadak útvonala éppen Bagdadon vezetett keresztül, ez pedig a tudomány arab reneszánszának nem kedvezett. Miután a tatár hadak egy része hazánkat elérte, egy másik sereg Dzsingisz kán unokája, Hülegü ilhán vezetésével Perzsia és Mezopotámia nagyvárosai ellen fordult, hogy szabaddá tegye az aranyhorda útját Európa déli része felé, és megalapozza számára az új birodalmat a két kontinens határán.
A több évtizedes hadjáratban a mongol kánok több generációja is részt vett, lényegében felszámolták az iszlám erődrendszert, és egy új kánságot is megalapítottak, mire eljutottak Bagdad falaiig 1258-ra. A város ostroma majdnem két hónapig tartott, azonban a 60 ezres védő sereg a 150 ezres mongol hadaknak nem tudott hosszan ellenállni. A mongol csapatok az aktuális uralkodó, al-Musztaszim kalifát és családját kivégezték, így a szunniták legnagyobb birodalma jó időre megsemmisült.
Az ostroma után lerombolták a középkori tudás szentélyét
Az igazi pusztítás a krónikák szerint azonban csak ezután következett. Az épületegyüttes olyan hatalmas volt, hogy egy egész seregnek is napokba telt teljesen feldúlni azt. Az ilhán és csapatai két kézzel hordták a Tigrisbe a könyveket,
állítólag a víz a sok tintától teljesen befeketedett.
Az ott összegyűjtött könyvek s iratok számát el sem tudjuk képzelni, de a nagyságrendet kiválóan érzékelteti, hogy Nasir al-Din al-Tusi, a korszak egyik, az ostromot túlélő tudósa állítólag a gyűjtemény egy kisebb részét sikeresen megmentette.
A kisebb rész pedig mintegy 400 ezer kéziratot jelentett.
Sokat elmond a 13. századi könyvtárak által kezelt gyűjtemények nagyságáról, hogy az 1170-ben alapított Sorbonne, Párizs már akkor is elismert egyetemi könyvtárának gyűjteménye ebben az időszakban csupán 2000 kötetetre rúgott. Az akkor elpusztított, pótolhatatlan mennyiségű írott emlék, és az annak otthont adó épület pedig lassan feledésbe merült.
Ha érdekel, milyen furcsaságokra bukkanni az európai kódexekben, ezt a cikkünket is ajánljuk figyelmedbe.
