Legyen szó egykor valóban élt, legendás vagy filmbéli kalózokról, a legtöbben szemtakarót viseltek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy félszeműek lettek volna: praktikus okok ösztönözték őket arra, hogy a látóterüket befolyásolják.
A kalózokjelentős része mozgalmas életet élt, tengeren hajózni nem egy nyugodt munka. A hajó gyomrában és a fedélzeten is számos tennivaló akad, s míg alant sötét van, fent sokszor tűz napsütés. Ha csak arra gondolunk, hogy ha a lépcsőházból a fényre lépve mennyi idő kell ahhoz, hogy a szem hozzászokjon a fényviszonyok változásához, máris érthetővé válik, miért lehetett életmentő a kalózok számára, ha a fél szemüket eleve letakarták.
A szemtakaró alatt ép fél szem bújt meg
A vonatkozó tanulmányok szerint közel fél óra is kellhet ahhoz, hogy teljes mértékben alkalmazkodjon a sötét után a fényhez a szem. Nincs elégséges írásos emlék ahhoz, hogy teljes bizonyossággal állíthassák a kutatók: a kalózok esetében ez volt az elsődleges oka a fél szem eltakarásának, mégis
azt valószínűsítik, hogy ők is tapasztalták az ebben rejlő nehézségeket.
A későbbi korokból azonban arra már találni feljegyzéseket, amelyek szerint érdemes ilyet viselni a pilótáknak. A másik megoldás, amit alkalmaztak a fényerősség változásakor, sokkal gyorsabb és kézenfekvőbb, ám rövidebb ideig alkalmazható. Volt, hogy az egyik szemüket éles fényben egyszerűen behunyták, hogy a sötétben is megmaradjon a szemük érzékenysége.
Ha ahhoz is meghoztuk a kedved, hogy a kalózok mindennapi életébe kicsit belepillants, itt folytathatod az olvasást.
Vedd meg fél áron a Dívány első könyvét!
A Dívány újságírói által felkutatott történetek fele a 20. század elejének Magyarországát idézi meg, a másik fele pedig a világ tucatnyi országából mutat be egészen különös eseteket.
Tekintsd meg a kötetet, kattints ide!
hirdetés
