Nem volt még számítástechnika-óra, ellenben tanulhattunk varrni, főzni vagy barkácsolni. Nem tiltották a mobiltelefont a tantermekben, hiszen nem is létezett, ellenben az egyenruhákhoz hasonló spártai egyszerűséget jelentett, hogy legfeljebb iskolaköpeny-divatot tudtunk követni.
Más írószerek, más ruhák – más világ volt
Az írószerek közt sem volt külön Star Wars-, Wednesday- vagy épp Real Madrid-kollekció: szüleink néhány fajta csomagolópapír közül válogathattak, amikor az ugyanolyan külsejű, egyszerű füzeteket védőborítóval látták el.
Ünnepekre kisdobos- vagy úttörőruhában mentünk, a hetvenes években születettek pedig kötelező oroszórákon szívhatták magukba a szovjet–magyar barátság következményeként az orosz nyelv alapjait.
Nem hemzsegtek életünkben a különórák, szüleink pedig szemrebbenés nélkül elengedtek boltba vagy akár az iskolába egészen kicsiként.
A képre kattintva megnyílik a galéria, amely után a cikk folytatódik.
Senki sem focis kártyát gyűjtött, de volt takarékbélyeg, az osztályteremben pedig porzott a kréta a táblán. A tízórai szünetben iskolatejet osztogattak, az iskolabüfé pedig még csak vágyálom volt. Nosztalgiázz velünk, és ezekkel a hetvenes-nyolcvanas években iskolákban és iskolásokról készített fotókkal – egy régi, más világ tárul fel így előtted.
Ha tetszett az összeállítás, ajánljuk még a korszak munkahelyeiről, illetve a szocializmus idejének falfirkáiról készített galériáinkat is!
Múzsák a csók után irodalmi est
Egy különleges estére számíthat, aki velünk tart, amely során életutak, művészet és anyaság fonódik össze a színpadon. Hernádi Judit és Tarján Zsófia őszintén mesélnek anya-lánya kapcsolatukról: hogyan élte meg a művésznő a gyermekvállalást, milyen érzés volt Zsófinak híres édesanya mellett felnőni.A könyvben szereplő nők történeteiről Bálint Lilla szerző mesél, míg Hernádi Judit egy-egy megrázó vagy felemelő könyvrészletet olvas fel.
hirdetés
