hal szimbólum

Titkos jel volt az üldöztetés idején

A manapság főként az Egyesült Államokban medálokon, autók szélvédőjén matricaként, vagy akár tetoválásként is viselt „Jézus-hal” szimbóluma a kereszténység kezdeti időszakához nyúlik vissza, amikor Krisztus követői még illegalitásban működtek és terjesztették az igét, a római hatóságok pedig gyakran halálos ítéletet is kiszabtak a lefülelt hívőkre. Az egyszerű, könnyen megrajzolható, egyetlen vonalból álló halszimbólummal a korai keresztények azokat a helyeket jelölték meg, ahol titokban gyülekeztek, így kommunikálva egymással a hatóságok tudta nélkül.

De miért éppen a halat választották jelképüknek Krisztus követői? A szimbólum eredete egy szójátékhoz és az abból eredő titkos jelszóhoz kapcsolódik: a Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó (Ieszousz Khrisztosz, Theou Üosz Szótér) szavak ógörög kezdőbetűinek összeolvasása az ikhtüsz mozaikszót adja ki, amely ugyanezen a nyelven „halat” jelent. A szimbólum kapcsolódik az apostolokhoz is, akiket az evangélium szerint Jézus hittérítő munkájukra utalva „emberhalászoknak” nevezett.

A női termékenységet szimbolizálta, mielőtt átvették a keresztények

Az ikhtüsz szimbólumát azonban a keresztények máshonnét, a pogány ikonográfiából emelték át, ahol teljesen más jelentéssel bírt, női termékenységi jelképként szolgált. A halvonalforma a Közel-Keleten, elsősorban Szíriában tisztelt görög istennő, Atargatisz szimbólumaként élt a köztudatban, akit haltestű, sellőszerű alakként ábrázoltak: mítosza szerint halandó nőként született, és miután akaratán kívül teherbe esett, vízbe akarta ölni magát, a nimfák azonban megmentették, és félig hal teremtménnyé változtatták.

Atargatisz a közösség védelmezőjeként és termékenységi istennőként is ismert volt, a víz motívuma pedig valószínűleg a magzatvízre utalt. Szintén a vízszimbolikának köszönhetően alakját összekapcsolták más termékenységistennőkkel, például a habokból kiemelkedő Aphroditéval, illetve római megfelelőjével, Vénusszal (sőt, talán éppen Atargatisz mítoszából alakult át az utóbbi történet), de egyesek szerint a Szűz Mária-történet is átvett belőle bizonyos elemeket.

A halszimbólum a kereszténység megjelenése előtti ókori világban tehát a különböző termékenységistennők és általánosságban véve a női termékenység jelképe volt, és sokan úgy vélik, ebben a női nemi szervre való hasonlatossága játszhatott kulcsszerepet. Az élelmes megfigyelők a halat nemcsak alakjában, hanem sikamlósságában, nedvességében is a hüvelyhez hasonlónak látták, olyannyira, hogy Hellász egyes részein az ikhtüsz a nőuralom szimbólumává is vált.

A keresztények később – amikor a vallás már széles körben elterjedt – természetesen igyekeztek kiölni a köztudatból az ikhtüsz eredeti jelentését, megtisztítani azt a kissé sikamlósnak és az isteni szentséghez nem igazán illőnek ítélt termékenységmotívumtól. Ennek köszönhetően ma már a halszimbólum teljes mértékben Krisztus jelképének számít, és alig emlékszik valaki arra, milyen kapcsolat fűzi a szerelemhez, a várandóssághoz és a gyermekszületéshez.