Hárommilliárdot kártyázott el egyetlen este: a dúsgazdag magyar gróf kalandos élete

fortepan 86031

„Nem vagyok én Csekonics!” – mondták néhány évtizeddel ezelőtt a szülők a játékboltok előtt toporzékoló gyerekeknek. A század eleji Budapest számtalan regényes alakjának egyike volt gróf Csekonics Gyula, akinek a nevéhez a korszak egyik legnagyobb kártyavesztesége fűződik.

1918-ban a gróf hétmillió koronát (mai árfolyamon körülbelül 3 milliárd forint) kártyázott el egyetlen este. Nem csoda hát, hogy a 8 órai újság szerzője levegőért kapkodott a hír hallatán: „Hétmillió! olyan összeg ez, aminek nagyságát mi, közönséges emberek, szinte elképzelni sem tudjuk. Olyan nagy összeg, amekkora vagyon a békében Magyarországon alig egy-két embernek volt. És ekkora összeget vesztett a minap kártyán Csekonics Gyula gróf, a Magyar Lovaregylet elnöke.” A cikkből kiderül, hogy „a játék igen előkelő helyen folyt, csupa mágnás vett benne részt”, valamint az, hogy „ennél a minden képzeletet felülmúló hazardírozásnál jelen volt Károlyi Mihály is, a demokrata gróf”.

Estély Ferenc Ferdinánddal

Csekonics apja, a Ferenc Józseffel is jó kapcsolatot ápoló Csekonics Endre, noha fiához hasonlóan szerette a lóversenyt, nem tékozolta el a családi vagyont: tekintélyes birtokai és mintagazdaságai voltak országszerte, Torontáltól kezdve Tokajon át a Dunántúlig. Zsombolyán (ma: Jimbolia, Románia) két kastélya állott, és büszkén mutogathatta ezernyi rózsáját a vendégeknek. De Budapesten, a Kecskeméti utcában is fenntartott egy palotát. Rendszeresen estélyeket adott, amelyeken megfordult a korabeli arisztokrácia színe-java, sőt Ferenc Ferdinánd trónörökös is.

Csekonics Gyula arcképe 1906-ból (Tolnai Világlapja)
Csekonics Gyula arcképe 1906-ból (Tolnai Világlapja)Arcanum Adatbázis

Párbajozó politikusok

Gondolhatnánk, hogy az ifjú Csekonicsnak csak megszületni volt nehéz: középiskolai tanulmányai után elvégezte a jogi egyetemet, majd alig 26 évesen parlamenti képviselő lett. A Szabadelvű Párt tagjaként a zsombolyai választókerület képviselőjévé választották, sőt a Parlament Vízügyi Bizottságának is tagja volt. Az ifjú grófnak lovagias ügyei is akadtak: 1905-ben például egy másik országgyűlési képviselővel vívott kardpárbajt, amit végül mindketten kisebb sérülésekkel megúsztak. 1910-ben egy városligeti mulatóban támadt konfliktusa egy huszárkapitánnyal, aki szemtelen módon a páholy karfájára könyökölve megakadályozta őt és társaságát a műsor élvezetében, mi több, „gyakran benézegetett a páholyba, látszólag az ott ülő hölgy érdekelte”. Csekonics ezt megelégelve az illető arcába fröcskölt egy üveg szódavizet, s az affért nem követhette más megoldás, mint a párbaj. Mindketten megsérültek, s kibékülés nélkül távoztak.

Minyon, ezresbankóba csomagolva

A mulatozás sem volt idegen a fiatalembertől: mindennap megjelent a korszak kedvelt mulatóhelyén, az Ős Budavárában, „könnyelműen élve át a gyönyörűséges nyári éjszakákat”. Egyre-másra írta alá a váltókat, amikor pedig egy különösen szemrevaló spanyol táncosnő kuglert (azaz minyont) kért, „a gróf meghallotta a kívánságot, felugrott, és személyesen hozta a Kugler-süteményt, de egy kék ezresbankóba csomagolva. A spanyol hölgy, aki nem látott még magyar ezrest, összegyűrte a bankót, és ledobta a földre. Alig bírták megmagyarázni neki, hogy mit cselekedett.” A kártya azonban már ekkor a szenvedélye volt: rendszeresen kisebb-nagyobb összegeket veszített. A lapok azt az esetet is felelevenítették, amikor az ifjú Csekonics tetemes mennyiségű pénzt veszített egy szerencsés kezű grófnővel szemben, akivel együtt utazott Bécsből Budapestre. Mindez 1906-ban odáig fajult, hogy a lapok már arról cikkeztek: adósságai elől külföldre szökött az ifjú politikus. „Azt beszélik, hogy a gróf rengeteg adósságot hagyott hátra, hogy egy tánczosnő miatt tönkretette magát és senki sem tudja, hogy hol van” – írták. A „tánczosnőről” nem érkeztek további hírek, Csekonics Gyula viszont ugyanabban az évben megnősült: választottja rangjához méltón Karátsonyi Margit grófnő volt.

Csekonics Gyula horribilis összegeket veszített

1918-ban aztán az ifjú gróf nem mert szólni az apjának az újabb, minden eddigit felülmúló veszteségről. A család jogtanácsosát avatta be, aki szólt a grófnőnek, hiszen ő hasonló esetekben már többször meglágyította az idősebb Csekonics szívét. Ekkora összegről azonban ő sem mert említést tenni; végül a család jószágigazgatója vállalta magára a kínos feladatot. Kiállított egy hétmillió koronáról szóló csekket, és bekopogtatott az idős grófhoz. Gróf Csekonicsnak a hír hallatán ágyba kellett feküdnie, másnap azonban aláírta a csekket, majd azonnal vevőt keresett a család roggendorfi (ma: Szőlősudvarnok, Vajdaság) birtokára. Másnap közleményt jelentetett meg az újságokban: nem hét-, csupán hárommillió korona volt a veszteség, nem egyetlen este, hanem több hét alatt keletkezett, és „a kártyaveszteség már ki van fizetve”.

Arisztokraták a lóversenypályán
Arisztokraták a lóversenypályánFortepan / Magyar Bálint

A gróf másik szenvedélye a lóverseny volt. Saját uradalmán is lovakat tenyésztett, a Magyar Lovaregylet (vagy nem hivatalos nevén a jockey club) igazgatósági tagja, majd 1913-tól 1931-ig igazgatósági elnöke volt. 1922-ben hozzálátott az új budapesti lóversenypálya megépítéséhez. A Lovaregylet minden ingatlanát pénzzé téve, kölcsönökkel 1925-re el is készült a pálya (a mai Kincsem Park).

A Csekonics-uradalom végnapjai

A trianoni békeszerződés alaposan megtépázta a Csekonics-birodalmat. Zsombolyai uradalmukat elcsatolták, édesapja Enyingre, ő maga Alagra költözött. Az idősebb gróf 1929-ben meghalt, az enyingi birtokot ezután legidősebb fia, Sándor igazgatta, aki próbálta megmenteni a zsombolyai uradalmat is. A belső kastélyt megvette a román állam, de az Ybl Miklós által tervezett csitói kastélyt Sándor 1937-ben kétségbeesésében lebontatta, és eladta építőanyagnak.

Elárverezték az ingjeit

A vagyon tehát apadni kezdett. Csekonics Gyula 1935-ben (ekkor már hatvanéves) nem tudta fizetni a banktól felvett kölcsönt, és kis híján elárverezték a Kecskeméti utcai palota bútorzatát. Élelmes jogtanácsosa azonban időben elszállíttatta a bútorokat egy raktárba, így mindössze Csekonics „harminc inge, néhány perzsa és torontáli, szekrény, néhány festmény” került kalapács alá. A kapott összeg a kölcsön mintegy tizedrészére volt elegendő. A második világháború után a család nagy része Portugáliába emigrált, a lovaregyletet államosították. A kommunista hatalomátvétel után az arisztokraták élete gyökeresen megváltozott, Csekonics Sándortól elvették az enyingi birtokot, őt magát előbb egykori vadőre, majd egy paraszt házába költöztették, 1952-ben pedig elvitték. Sohasem került elő élve.

Csekonics Gyula sem folytathatta addigi nagyvilági életmódját. Az ő életét megkímélte a karhatalom: Alagon, a lóversenypálya mellett lakott, szerény körülmények között. 1957-ben, 82 évesen hunyt el a gróf, aki – ifj. Berkes Béla cigányprímás visszaemlékezése szerint – „azt szerette, ha egy este mindazokat a nótákat eljátszom, amelyek életének egy-egy epizódjára emlékeztették őt. Csendesen, halkan szeretett mulatni, de nagyon értette a módját, hogy kell tökéletesen eltölteni egy estét.”

Szakácskönyv egy kis extrával!

 

Mentes Anyu legújabb könyvét azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.

Most AJÁNDÉK üvegpalack és vászontáska is jár a könyv mellé!

Tekintsd meg ajánlatunkat,  kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Mustra