A zsib- és garázsvásárok nálunk is egyre szélesebb rétegeket csábítanak: a szemfüles műgyűjtők és az olcsó árut keresők mellett új közönsége is lett a hazai lomiknak. Egy kíváncsi, nyitott és érdeklődő, gyakran kreatív, fizetőképes réteg, aki szívesen molyol régebbi kacatokkal, és élvezetet lel abban, ha rabukkanhat egy számára kedves emléket felidéző retrótárgyra, hát még ha olcsón jut hozzá egy Hollóházi kávéskészlethez.
Egyre több helyen túrhatunk eredeti kincset
Éppen ezért a legendás Ecseri piac és a PetSa híres bolhapiaca után ma már hétvégente Budaörsön is kollektív bogarászásban vehetnek részt az érdeklődők, vagy ellátogathatnak a híres devecseri lomira, ahol szintén, kis túlzással mindent megkap a vevő.
Nem csak jó buli, nagyon be is üthet
Érdemes is ilyen helyeken mazsolázni, mert nem csak érdekes program, de valódi kincsekre is bukkanhat az ember. Ez történt azzal a szemfüles gyüjtővel is, aki néhány évvel ezelőtt az amerikai Minnesota Államban kiszúrt egy számára gyanús alkotást egy egyszerű garázsvásárban, és kevesebb mint 50 dollárért sietve haza is vitte a festményt. A névtelen műértő 2019-ben tovább értékesítette a rejtélyes festményt. Mivel feltételezése szerint egy eredeti Van Gogh-képről van szó, először az amszterdani Van Gogh Múzeumnak kínálta fel, ám azok kétkedve elálltak a vásárlástól. Az LMI Group International nevű művészettörténész szakértőkkel dolgozó művészetkutató intézet érdeklődését azonban felkeltette a portré, ezért ismeretlen összegért megvásárolta azt az éber műgyűjtőtől még 2019-ben.
A nemzetközi szaktekintélyekkel dolgozó kutatócég szakértői ma a festmény értékét 15 millió dollárra taksálják.
Bátor becslésüket egy nemrégiben kiadott, nem kevesebb, mint 450 oldalas jelentéssel igyekeznek alátámasztani, melyben számos bizonyítékkal is szolgálnak a kép eredetiségét alátámasztandó.
Ez tényleg egy eredeti Van Gogh-kép?
A portré eredetiségének bizonyítása a 450 oldalas jelentésben részletesen kifejtve néhány alappillérre támaszkodik. Ezek, többek között, hogy a jellegzetes, Van Goghra annyira jellemző, vastagon lerakott festék technikájának hála,
egy hajszál beágyazódott a festékbe.
Erről elemzés útján kiderítették, hogy vörös vagy vörösesbarna hajú egyéntől származik. Van Gogh pedig mintegy 35 önarcképet készített magáról 1890-ben bekövetkezett haláláig, így az ő vöröses hajszínéhez kétség sem férhet.
A történelmi kontextuskutatás, a formális elemzés és az eredetkutatás kombinált módszereinek hála, a cég által megszólaltatott szakértők abban is egyet értenek, hogy a kép alján aláírásként szereplő ELIMAR felirat betűinek vetése megegyezik Van Gogh 1885-ben festett Csendélet Bibliával című képének EMIL ZOLA aláírásával. Vagyis, ha Emil Zola ugyanezekkel a betűkkel vetve bizonyítottan Van Gogh volt, akkor miért is ne lenne ugyanezekkel a karakterekkel ELIMAR is Van Gogh?
De ha ez még mind nem lenne elég, az LMI Group International szakértői komoly csapást mértek a kételkedőkre a vászon rostjainak és pigmentjeinek elemzése kapcsán is. A PR-50 kódot viselő vörös pigmentről, amely a képen szerepel, korábban úgy tudták, csak 1905-ben szabadalmaztatták. Mivel a festő ekkor már 15 éve halott volt, ez eredendően zárta volna ki, hogy az ő keze munkája e portré a vörös árnyalattal. A szakértők gondos munkával azonban felgöngyölítették ezt az ügyet is, és rabukkantak egy adatra, mely szerint
a PR-50-et már 1883-ban hivatalosan bejegyezték, 7 évvel Van Gogh halála előtt.
Így aztán az LMI most, hogy a bő lére eresztett elemzéssel és egy 15 millió dolláros becsült értékkel elkezd majd a további van Gogh szakértőknél és műgyűjtőnél turnézni a képpel, úgy találják, egy bizonyos Michael Ancher nevű dán festő Niels Gaihede névre hallgató halász ismerőséről festett portréjának eredeti Vincent Van Gogh interpretációja az ELIMAR-ként is elhíresülő alkotás.
Ha szívesen tudnál meg több érdekességet Van Goghról, ezt a korábbi cikkünket ajánljuk figyelmedbe.
