Az első magyar drag king és a pesti orfeumok

Reiber Gabriella

Az első világháború előtti Budapest messze földön híres volt mulatóiról, féktelen éjszakai életéről. Az egyik leghíresebb intézmény az Erzsébet körúti Royal Orfeum volt, ahol ha kellett, színpadra betuszkolt elefántokkal fokozták a hangulatot – a Hosszúlépés Budapesten könyv történeteiből válogattunk.

Benne volt ebben a világban a robbanásszerűen növekedő város minden zabolátlansága, vaskossága és életigenlése. Miközben nappal a város nyelve mindinkább a magyar lett, az éjszaka sötétjében az orfeumok zsidó közönsége visszatért az ekkor zsargonnak nevezett jiddishez. A korszak legnagyobb sztárja a Royal Orfeumban is játszó Littmann Pepi, akinek élete egy róla szóló hollywoodi szuperprodukcióért kiált.

Ez a mélyen vallásos galíciai zsidó asszony Tarnopolban született egy ortodox család sokadik gyermekeként az 1870-es években. A házban, ahol felnőve takarítóként dolgozott, jiddis vándorzenészek léptek fel. Itt figyeltek fel különleges, mély énekhangjára – ezután indult el karrierje. Amikor Budapestre érkezett, a Magyar Hírlap szerint „Fejkendőben jött ide, hideg télvíz idején, és néhány év után hermelin-köpenyben távozott, ékszerekkel, drágakövekkel, gyöngyökkel, arannyal”.

És ebben nincs semmi túlzás: ebből a színes, féktelen világból is kitűnt Littmann Pepi.

A Royal Orfeum anno
A Royal Orfeum annoMagyar Nemzeti Digitális Archívum

Ignotus, a Nyugat alapítója is megdöbbent produkcióján, és ezt javasolta művelt olvasóinak: „...nézzen és hallgasson meg egy Littmann Pepi nevű, nem is túlságosan fiatal s éppen nem a legszebb lengyel zsidó lányt vagy asszonyt, aki kaftános és pajeszes zsidó legénynek öltözködve és zsargon-nyelven énekel mindenféle sikátori malacságot és gettó-érzelmességet, de oly szemtelen jókedvvel, oly patakzó biztossággal, olyan egy szempillantás alatt egybemarconizódó összeköttetésben az egy szavát alig értő közönséggel, s oly elektromosan megtöltve első kilépésével színpadot és nézőteret, hogy vakaródzva s kezefejébe törülve meg az orrát, föl is hüppögve, amit le nem törült, s nem is alt, hanem basszus hangon, nem is énekelve, hanem kiabálva, olyan erre született megtestesítője a fajtája népiességének, mint csakis Blaháné.”

Bizony, Littmann Pepi volt az első budapesti „drag king”, egy férfiimitátor, aki már akkor otthonosan ugrált a genderek között, amikor ezt a fogalmat még meg sem alkották. Egy személyben fért meg benne a színpadon nőkkel flörtölő dandy és a kizárólag kóser ételeket fogyasztó ortodox zsidó asszony, aki szombattartóként ezen az egy napon nem vállalt fellépéseket.

Ahol felbukkant, garantált volt a telt ház és a siker, sőt, az éjszaka félhomályát a színházi élet csillogásától elválasztó falak is leomlottak. Egy korabeli tudósítás szerint „Jászai Mari, hazánk világhíres tragikája végignézte egyik orfeum-esten Littmann Pepi előadását, amely a nagy művésznőt annyira elragadtatta, hogy amidőn Littmann Pepi leszállt a deszkákról, nyakába ugrott, és össze-vissza csókolta. Brettli-művésznőt még nem ért ilyen kitüntetés, hogy a klasszikus művészet istennője ilyen formában hajtsa meg előtte zászlaját. De hogy Littmann Pepi nem volt erre érdemtelen, azt rég megállapította erről a lengyel énekesnőről az egyetemes világsajtó, amely különleges válfajában őt csodásnak és utolérhetetlennek minősítette.” Itt, Budapesten készültek el első lemezei, sőt még némafilmet is forgattak róla, amelyet gramofonkísérettel játszottak a korabeli mozikban.

Amilyen hatalmas sikerrel robbant be Budapestre Littmann Pepi, olyan hirtelen távozott is.

Az első világháború utáni légkör sem a jiddis kupléknak, sem a férfiimitátoroknak nem kedvezett – a féktelen mulatságok helyét átvette a melankólia. 

A Hosszúlépés Budapesten a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg
A Hosszúlépés Budapesten a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg

A cikk forrása:

A történet a nemrég megjelent Hosszúlépés Budapesten c. könyvből származik, amely számos hasonló érdekes és izgalmas történetet tár fel. Koniorczyk Borbála és Merker Dávid, a könyv szerzői mindketten urbanisták és szociológusok, és ahogy ők fogalmaznak, a város a „vérükben van”. A Hosszúlépés Budapesten oldalairól visszaköszön közös éveik tapasztalata és tudása, valamint rajongásuk közös tárgya: Budapest színes-szagos élete.

Oszd meg másokkal is!
Mustra