1941. június 1-jén a 48 éves Jenny Dolly hollywoodi luxuslakásának nappalijában végzetes lépésre szánta el magát. A középkorú nő, akiért korábban milliomosok és arisztokraták rajongtak, és aki a csillogás, a gazdagság és a hírnév egyik megtestesítője volt, valójában mély depresszióban szenvedett arcát elcsúfító autóbalesete óta, amit csak tetézett a válása. Végső elkeseredésében levette színes köntöse övét, és felakasztotta magát a függönyrúdra.
A magyar–zsidó származású, balassagyarmati születésű Deutsch Janka (vagyis Jancsi, ahogy otthon szólították) és ikertestvére, Rózsika 13 éves volt, amikor szüleikkel és nagybátyjukkal együtt New Yorkba érkeztek. A tánciskolát végzett lányok, hogy segítsenek családjuknak visszafizetni nagybátyjuk kártyaadósságát, kávéházakban és kocsmákban léptek fel. A közönség imádta a tehetséges ikerlányokat: egymáshoz öltözve, tökéletes szinkronban mozogtak, látványos és szellemes show-elemekkel színesítve műsoraikat.
Imádták őket a férfiak
1907-ben már A szobalány és a milliomos című darabban léptek fel a színpadon, majd csatlakoztak egy utazó varietéhez, amellyel bejárták Közép-Nyugat-Amerikát. New Yorkba visszatérve a Broadwayn számos darabban szerepeltek, majd némafilmekben táncoltak. A sötét hajú, sötét szemű, egymáshoz a megszólalásig hasonlító csinos lányokra felfigyelt egy producer, aki babáknak (Dolls) nevezte őket, s a név rajtuk maradt: így lettek ők Dollies, azaz a Dolly Sisters. Egy bizonyos Harry Fox (a foxtrott tánc kitalálója) is egyengette útjaikat, vele később bensőségesebbé fordult Janka, azaz Jenny kapcsolata: 1912-ben feleségül ment hozzá, s 1921-es válásukig egy párt alkottak.
Lányok strucctollal
A közönség imádta az egzotikus, csillogó ruhákba és tollboákba öltözött lányokat.
A férfiak fantáziáját táncukon kívül zavarba ejtő hasonlóságuk is meglódította, s hódolóik között nem egy milliomos is akadt.
Tisztelőik közé sorolhatták „Diamond” Jim Bradyt, egy igen tehetős üzletembert is, aki az ékszerek, különösen a gyémántok iránti vonzalmáról (no meg legendás étvágyáról) volt híres, és aki elsőként büszkélkedhetett azzal New Yorkban, hogy saját autója van. Bradynek a nyakkendőtűjétől kezdve a fehérneműje gombjaiig mindenhol ékszerek csillogtak, s a Deutsch lányokat is elhalmozta minden elképzelhető luxuscikkel: a gyémántgyűrűtől kezdve a luxusautókig.
Királyi szeretők
Még ha úgy is volt, ahogy a nővérek állították (nevezetesen, hogy a férfi semmi mást nem kért tőlük, mint hogy megjelenjenek vele New York legelőkelőbb helyein), egy bizonyos: a korosodó, ám igen tehetős férfiak iránti vonzalom minden bizonnyal ekkor támadt fel bennük. Hamarosan a leggazdagabb és legelőkelőbb családok otthonaiban fordultak meg (például a Vanderbilteknél), európai útjukon pedig akkora sikert aratott The Dollies and their Collies című műsoruk (amelyben egzotikus perzsa táncot lejtettek egy csapat kutya társaságában), hogy V. György brit király fiait, György, Henrik és Eduárd herceget is a rajongóik között tudhatták. Hamarosan minden angol előkelőség vendéglistáján kötelezően szerepelt a nevük, s a későbbi VIII. Eduárd (aki „szőke, rózsás arcú fiatalember” volt Rosie visszaemlékezése szerint) rövidesen bensőséges kapcsolatba került velük. Úgy hírlett, Jenny volt inkább a kedvence, de hivatalosan természetesen semmi sem történt köztük.
1922-ben Párizsba tették át székhelyüket, ahol a „beau monde”, a csillogás, a dzsessz és az alkohol jellemezte mindennapjaikat. Lakásukban gyakran megfordult XIII. Alfonz spanyol király. „Nagyon kötődtünk hozzá” – emlékezett vissza Jenny. De ő csak egy volt a számtalan hódoló közül, akik exkluzív éttermekben, éjszakai klubokban kényeztették és drága ajándékokkal halmozták el a táncos lábú ikerpár tagjait. Bejárták Európa színház- és tánctermeit, és közben fogadták a hódolókat – köztük a román II. Károly királyt vagy a dán X. Keresztélyt. Kedvelt tartózkodási helyük volt a francia Riviéra, télen Cannes, Nizza és Monte-Carlo; nyáron Biarritz, télen St. Moritz. A húszas évek közepén megfordultak Budapesten is, Párizsban pedig interjút adtak a Színházi Élet újságírójának. Rosie már erős akcentussal beszélt magyarul: „Összekever angolt, franciát, spanyolt, németet a magyarral, mert mind a négy nyelvet nagyszerűen érti, csak éppen a magyarból felejtett el néhány szót. (…) Tudodja, hogy mennyire örülök, ha magyarul beszélhetek. Olyan ritkán lehet, sem Amerikában sem Südamerikában és sem nem Londonban” – nyilatkozta akkor Rosie.
Gyémántok a kézitáskában
Híresen voltak játékszenvedélyükről és szerencséjükről is. Jenny egy este Cannes-ban négymillió frankot nyert, de nyertek a lóversenypályán, kártyában és ruletten is. A nyereményből rendszerint ékszereket vásároltak, illetve pezsgős-kaviáros luxuséletüket biztosították. Ékszeres szelencéiket egy kisebb kézitáskában mindenhová magukkal vitték; köztük a világ akkori negyedik legnagyobb csiszolt gyémántját, egy hetvenkét karátos drágakövet. Egy ízben Thelma Furness, VIII. Eduárd szeretője (és Wallis Simpson elődje) meglátta Jennyt a kaszinóban, és elképedt: „Soha életemben nem láttam ennyi ékszert egyetlen emberen. A karkötői majdnem a könyökéig értek. A nyaklánc, amit viselt, annyiba kerülhetett, mint egy király váltságdíja, a jobb kezén lévő gyűrű pedig jégkockaméretű volt.” Mentségükre legyen mondva, jótékonykodtak is: magyarországi árvaházak, illetve a francia színészi alap javára.
Jennynek hamarosan még az eddigieknél is pénzesebb udvarlója került: egy londoni fellépésén látta meg a 69 éves áruház-tulajdonos milliomos, Harry Gordon Selfridge. Selfridge nem ismert határokat, ha Jennyről volt szó:
naponta fagylaltot küldetett neki Londonból Párizsba, továbbá a lány kedvenc pekingi csirkéjét is.
Mindkét Dollynak négykarátos gyémántot ajándékozott, amelyeket élő teknősbékák páncéljába erősítettek. Gyakran elkísérte a nővéreket a kaszinóba, és boldogan finanszírozta drága hobbijukat.
A Dolly Sisters hanyatlása
A Dolly Sisters népszerűsége 1927-ben hanyatlásnak indult, a rá következő évben Rosie kis híján meghalt vakbélgyulladásban. 1929-ben meghozták a döntést: visszavonulnak. Rosie férjhez ment egy kanadai dohánygyároshoz (nem ez volt az első házassága, 1913-tól 1921-ig Jean Schwartz magyar származású zeneszerző felesége volt), de négy év múlva elváltak. Ezután megtalálta élete szerelmét Irving Netcher személyében, és annak haláláig (1953) egy párt alkottak. Jenny luxusdivatszalont működtetett a Champs-Élysées-n, majd 54 szobás kastélyt vásárolt Fontainebleau-ban, ahol kiállítást rendezett fehérneműiből, parfümjeiből, ékszereiből, továbbá ágy- és asztalterítőiből. 1929-ben örökbe fogadott egy árva magyar kislányt, Klárit, majd a rá következő évben egy másikat is, akit Pötyinek szólított.
A baleset után
Selfridge 1933-ban tízmillió dollárt ajánlott fel Jennynek, hogy menjen hozzá feleségül. A nő, mielőtt választ adott volna koros, ám mesésen gazdag hódolójának, elhatározta, hogy a hozzá szintén közel álló francia pilóta-színész Max Constanttal nyaralni megy. Az úton azonban baleset érte őket, és Jenny súlyosan megsérült. Tucatnyi operáción, köztük arcrekonstrukción esett át, amelyek finanszírozásához eladta ékszergyűjteménye egy részét, de a kezelések költségeit nagyobbrészt Selfridge fizette. A baleset után depressziós lett, s legközelebb csak akkor látogatott Amerikába, amikor ott élő nővére meghívta chicagói otthonába. Ott ismerkedett meg Bernard Vinisskyvel, egy jómódú ügyvéddel, akivel 1935-ben összeházasodott.
Vinissky örökbe fogadta Jenny lányait, de a házasság nem bizonyult tartósnak: 1940-ben elváltak, Jenny továbbra is depressziótól szenvedett. 1941-ben hollywoodi nappalijából telefonált nagynénjének, hogy rosszul érzi magát, de mire az odaért, már csak a táncosnő élettelen testét találta meg. Jenny Dolly nem hagyott búcsúlevelet.
Nővére halála után Rosie is visszavonult, miután eladta a jogokat az életük megfilmesítésére – azzal a kitétellel, hogy sem Jenny gyermekei, sem öngyilkossága nem kerülhetnek bele. (A film el is készült 1945-ben.) Rosie-nak nem született gyermeke, magyarországi árvaházak javára viszont többször adakozott. 1962-ben maga is öngyilkosságot kísérelt meg, de megmentették. Végül 1970-ben, 77 évesen hunyt el szívrohamban New Yorkban. Klári 2013-ban, Manci 1985-ben halt meg. (Ha úgy érzed, segítségre van szükséged, hívd a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as vagy a 06-80-820-111-es telefonszámot! Kérjük, olvasd el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódsz, ezt az oldalt ajánljuk figyelmedbe.)
