da Vinci híd

Az első emberek még csak a véletlenül kidőlt fákon kelhettek át egy folyón, utódaik viszont már szándékkal rekonstruálták mindezt, hogy fahidakat kapjanak, vagy éppen kötélhidakat, mint az inkák birodalmában.

Bizonyíthatóan már az ókorban is mérnökök számításaira alapoztak, ilyeneket bizonyára Leonardo da Vinci is jócskán végzett az 1400-as évek második felében és az 1500-as évek elején, mire megalkotta önmegtartó és újrahasznosítható hídját.

Da Vinci bravúros hídja

A hídban nemcsak az a zseniális, hogy egyetlen csavar vagy kötőelem sem kell hozzá, hanem az is, hogy

minél nagyobb súly nehezedik rá, annál stabilabbá válik.

Az egymáshoz illesztett gerendák az erőhatásokat ugyanis oly módon vezetik, hogy stabilitásukat éppen súrlódásuk adja. 

De a masszív és megbízható stabilitás illékony is egyben:

elegendő ugyanis egyetlen elemet eltávolítani a rendszerből, s az egész kártyavárként dől össze.

Persze egy olyan géniusz találmányánál, mint Leonardo, ez sem véletlen.

Az 1500-as évek elején ugyanis Leonardo da Vinci nemcsak építészként, de katonai mérnökként is tevékenykedett Cesare Borgia államférfi és hadvezér megbízottjaként, a nagyszerű híd pedig egyike azon eszközöknek, amelyeket hadi célokra tervezett számára a polihisztor.

A szerkezet olyannak tűnhet első pillantásra, mint egy ördöglakat, ám azzal ellentétben villámgyorsan szétszedhető. Olyan gyorsan, hogy mire az ellenség üldöző csapatai utolérik a híd szétszerelőit, addigra már csak az átkelési lehetőség hűlt helyét találják. Ugyanakkor a gerendák egy későbbi helyszínen újra összeállíthatók, és ismét stabil hídként szolgálhatnak, bár arra vonatkozóan nincs adat, hogy ezt da Vinci életében valóban ki is próbálták volna a gyakorlatban.

Ha ennyiféle híd létezik és ilyen régóta, akkor hogy lehet, hogy a világ leghosszabb folyója, az Amazonas fölött egy híd sem megy keresztül? Ebben a cikkben megkapod rá a választ.