A „Pokol tornácá”-nak is nevezett hely a VIII. kerületi Golgota utcában nyílt meg 1988-ban, a korábbi Ganz-MÁVAG Vörösmarty Művelődési Házának a pincéjében. Az egykor fontos szerepet ellátó művelődési házak (a szocialista nevelésben fontos szerepet szántak nekik létrehozóik) közül néhány felismerte a nyolcvanas évek végén a megújulási lehetőséget, és teret adtak az alternatív zenekaroknak.
A nyolcvanas években a könnyűzene is az államilag kontrollált területek közé tartozott. Így azok a zenekarok, amelyeket Nyugat-barátnak minősítettek, vagy éppen rendszerellenes szövegeket fogalmaztak meg, nem kerülhettek a nyilvánosság elé, nem adhattak koncertet, ellenben az állambiztonság látókörében nagyon is benne voltak. Mindezek ellenére (vagy talán pont ezért) hihetetlen népszerűségre tettek szert a fiatalok körében, másolt kazettáik kézről kézre jártak, és ha valahogy mégiscsak sikerült kicselezni a „Nagy Testvér” vigyázó tekintetét, koncertjeikre is tömegek voltak kíváncsiak.
Unták a „nyálas dalokat”
A Fekete Lyukat egy munkásfürdő átalakításával hozta létre a Vörösmarty Művelődési Ház „népnevelője”, Nagy Gyula, saját bevallása szerint azért, mert nagyon unta már, hogy lemezlovasként mindig „nyálas dalokat” kell játszania. A hely teret adott a punk, rock, avantgarde, underground és dark irányzatoknak, de még az MTV elterjedése előtt játszották a Metallica vagy a U2 számait is. Ma már elismert művészek és zenekarok (Tankcsapda, Kispál és a Borz, Pál Utcai Fiúk) kezdték itt a pályafutásukat vagy léptek fel rendszeresen. Próbált itt a Sziámi és a Vágtázó Halottkémek, és innen sugározták Nagy Feró rockerek körében közkedvelt rádióműsorát, a Garázst is.
Milyen is volt ez a szórakozóhely? „Az ipari környezet szürkéje és az imbolygó éji sötét a színes falfestményrengeteggel keveredik. Komor és kietlen vidék, kívül is, belül is, mindezzel együtt mégis: Lyukmeleg” – írta 1991-ben Zimonyi Péter. A rendőri jelenlétet természetesen nem úszhatták meg ők sem, de valamiért senki nem gördített igazán akadályt a hely működése elé. A Fekete Lyuk látogatói számára a koncerteken, performanszokon, színházi előadásokon kívül vonzó volt az is, hogy itt kötöttségektől mentesen szórakozhattak. Ahogyan a menedzser, Nagy Gyula említi a vele készült interjúban: „Elfogadottá vált, hogy akinek kedve tartja, az asztalon vagy a földön feküdhet, a közönség gyakran lejtette vadóc össztáncát, a pogót. Egy laza, többszázas társaság számára, ha prüdériájától kellőképpen megszabadult, a »lyukas« magatartás csöppet sem formabontó.”
Szimbiózisban a mentőállomással
Egy idő után persze kiderült, hogy a szórakozás kinek-kinek mást jelent. Voltak, akik verekedni, kötözködni jártak a klubba, különösen a nyolcvanas évek végén megjelenő szkinhedek közül. Nem jött tehát rosszul, hogy a szomszédban éppen egy mentőállomás működött. A vezetőség igyekezett elejét venni a botrányoknak, kitiltották a bőrfejűeket, de a sajtóban továbbra is leginkább a botrányos esetek híresültek el. „Patkánylyuknak”, „fertelmes helynek” emlegették, drogosok tanyájaként hivatkoztak rá, pedig sok, zűrös hátterű fiatal is menedéket – vagy legalább némi elfogadást – talált az intézmény összegraffitizett falai között. „Sokat számít, ha meghallgatjuk őket. Ha valaki sír, akkor általában problémája van. Ha rendszeresen sír, akkor valószínűleg ital vagy gyógyszer hatása alatt van. Ilyenkor félrehívjuk őket. S iszonyatos dolgok derülnek ki” – mondta Nagy Gyula ezekről a kallódó fiatalokról. Néhányuk számára próbáltak munkát is adni: takarítás, gépelés, plakátragasztás jöhetett szóba. Ez persze nem oldotta meg minden problémájukat, de, ahogy a klub vezetője fogalmazott, „legalább elindultak valamerre”.
Fekete Lyukból Fehér Lyuk
De nem csak ők látogatták a Fekete Lyukat: jól megfértek egymás mellett a rockerek, a punkok, a fővárosi értelmiségiek és a leendő politikusok. 1994-ben történt egy halálos kimenetelű késelés az épület előtt. A Fekete Lyuk 1995-től VMH-klub néven működött tovább. 1999 tavaszán két technopartinak is helyet adott a kultikus helyszín, majd az épület egy keresztény egyház tulajdonába került. Legendás falfestményei eltűntek, és szimbolikusan átkeresztelték Fehér Lyuk névre. 2017-ben Black Hole – Alternative Music Center néven ismét kinyitott, de alig két órára - ez mindössze egy rövid nosztalgiázásra volt elegendő az egykori törzsközönségnek.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
