Valószínűleg mindenki, aki valaha járt a budai Várban, tudja, hogy a Dísz tér sarkától egészen a Bécsi kapu térig hangulatos sétány húzódik a várfal mentén. Az Esztergomi rondelláig Tóth Árpád sétánynak, onnan a kapuig Anjou bástyának nevezett úton az év bármely szakában érdemes végigsétálni, a két részletben, 2006-ban és 2009-ben telepített díszcseresznyefák miatt azonban tavasszal nyújtja a legkülönlegesebb látványt, amikor a fák virágba borulnak. A Várban azonban egy másik sétány is található, amely eldugottabb, talán kevésbé ismert, ám nem kevésbé hangulatos – története pedig kifejezetten izgalmas.
Védműből hangulatos sétány
A budai Vár jellegzetes látványeleme a várfal. Ennek valaha fontos védelmi funkciója volt, a középkorban ezen (is) múlott, hogy sikerül-e megállítani a támadó seregeket. A lőrések előtt ágyúk sorakoztak, mellettük gúlákba halmozott vasgolyókat helyeztek el. A falon belül szabad tér volt, hogy a fegyveres katonáknak, a pattantyúsoknak (ők állították meg a lövések után hátraguruló ágyúkat) és a többi védőnek bőven legyen helye.
A későbbiekben, a modern hadviselés fejlettebb eszközei miatt, amelyek támadásának a várfal már amúgy sem tudott volna ellenállni, a védelmi funkció megszűnt. Ahogy arról a FONS (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) című folyóirat 1996-os, a Vár utcanévtörténetéről szóló száma írt, 1836-ra már nagy lombú fák adnak árnyékot a várfal mellett húzódó úton, és
„barátságosan hívogató, zöldre mázolt padok sorakoznak ott kétoldalt, és a sétaúton kívül a játékos gyermekek hada futkos nagy lármával”.
Az idilli helyet, a bástyát és a várfal mellől nyíló panorámát két alkotásán Rudolf von Alt osztrák festő, a vedutafestés (a veduta részletes, tényszerű, realista festmény, rajz vagy metszet, amely egy várost vagy egyéb helységet ábrázol) népszerű képviselője is megörökítette. A Dísz tértől az Esztergomi rondelláig tartó részt sokáig gróf Bethlen István bástyasétánynak hívták, mai nevét 1946-ban kapta Tóth Árpádról, aki a közelben lakott.
Végig lehetett sétálni a várfal mentén
Az 1930-as évek elején azonban a várfal többi része is a figyelem középpontjába került. Előbb a Bécsi kaput építették újjá, a munkálatok Lechner Jenő terveinek megfelelően 1936-ra fejeződtek be – nagyrészt az eredeti állapotot állították helyre. Ebben az időben döntöttek arról, hogy a várfalnak a kaputól a Halászbástyáig húzódó szakaszát is meg kell újítani. A Táncsics Mihály utcán (akkor: Werbőczy utca) azonban paloták sorakoztak, amelyek kertjei egészen a várfalig vagy a várfalra támaszkodó középkori épületekig tartottak – a többi között a Keglevich-, a Zichy-, az Apponyi- és a Hatvany-családnak is volt itt rezidenciája, valamint ezen épületek egyikében lakott Márkus Emília színésznő és Louis Cartier francia származású üzletember.
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának döntése ellen azonban nem volt apelláta – vagy legalábbis nem sokáig. Gróf Apponyi Albert, a főváros díszpolgára, az első világháborút lezáró párizsi békekonferencián a magyar delegáció vezetője, a Szent István Akadémia elnöke, politikus és miniszter ugyanis élete végén itt található palotájába és annak eldugott kertjébe húzódott vissza, hogy megírja emlékiratait.
A gróf tekintélye olyan nagy volt, hogy kérésére a Közmunkatanács életében nem kezdte meg a sétány kialakítását.
Amikor az idős politikus 1933-ban elhunyt, az időközben kisajátított kertrészeken megkezdődhettek a munkálatok. A sétány rendezésére kiírt tervpályázaton a többi között Friedrich Loránd építész, a budapesti Árpád-kilátó tervezője is indult. A tizenegy beérkezett pályázó közül 8 között osztották meg a díjat, így mindenkire 1600 pengő jutott.
A terveknek megfelelően a sétány a Bécsi kaputól egészen a Halászbástyáig tartott, így a Vár lényegében körüljárhatóvá vált a várfal mentén. Az 1848-as szabadságharc idején Táncsics Mihály börtönéül is szolgáló épületnél található az Erdélyi-bástya – ezután következik a Hatvany–Deutsch-palota és a Brit Nagykövetség (utóbbi 1922-től a második világháborúig használta az épületet). Ezt a két palotát és kertjeit a sétány érintetlenül hagyta, és inkább elkerülte:
a várfalra épített gyilokjárón lehetett továbbjutni a Halászbástya felé.
Izgalmas épületek sorakoznak a Babits sétányon
Amikor 1936-ben megnyitották, a Horthy Miklós bástyasétány nevet kapta. A második világháborúban komoly sérüléseket szenvedett, ám a harcok befejeztével nem a helyreállítás volt a legnagyobb változás a sétánnyal kapcsolatban. A munka egyébként inspirálóan hatott egyrészt az Eisemann Mihály, Dalos László, Baróti Géza szerzőhármasra, akik Bástyasétány 77 című, romantikus operettben dolgozták föl a munkálatokat, másrészt Gazdag Gyula rendezőre, aki az operettet alapul véve, azt kifigurázva és karikírozva szürreális játékfilmet forgatott Bástyasétány 74 címmel – igaz, ezt a művet betiltották, és csak a rendszerváltás után lehetett levetíteni.
A sétányt 1945-ben átkeresztelték, és elnyerte mai nevét: Babits Mihály sétány. Három évvel később le is rövidítették, mert a Táncsics-börtön épületét a világháború után jóvátétel címén az Amerikai Egyesült Államok kapta meg.
Itt laktak azok a tengerészgyalogosok, akik a Szabadság téri amerikai nagykövetség védelmét látták el, a palota 2014-ben került vissza a magyar állam tulajdonába.
A sétányt nemcsak hangulata miatt érdemes felkeresni: számos izgalmas épület található itt. Például a Keglevich-palota, amelyre 1965-ben elhelyezték a névadó költő emléktábláját. A ház ráadásul építészeti szempontból is érdekes: neoreneszánsz erkély és félkör alapú torony díszíti. A Zichy-palota hatalmas tömbjén az idők során Ybl Miklós is dolgozott, a nagy kiterjedés még a XVIII. században alakult ki, amikor négy telket egyesítettek. Apponyi Albert már említett palotájának a Táncsics Mihály utca felőli homlokzata nem különösebben izgalmas látvány, a sétány felőli, sokkal keskenyebb része azonban egészen különleges látványt nyújt.
(Nyitókép: Fortepan / Martin Kornél)
A Halászbástya építésének és a Mátyás-templom felújításának történetét is érdemes elolvasni!
