Gáspár Bea: A romáknak nincs gasztromúltjuk, a magyar ízeket tudjuk ízesebben főzni romaként

Könyvében nincs igazán semmi különleges, mégis jó kézbe venni, mert az egész úgy, ahogy van, önazonos, talán emiatt is szerethető. Bea asszony szerint is ennyi a titok, de ezt kicsit bővebben is kifejti.

2019-ben vehettük kézbe Bea asszony első könyvét, azóta évente látnak napvilágot receptválogatásai, most épp a harmadik. A héten megjelent könyvet az első kettő sikere inspirálta, és „ami sikeres, azt érdemes folytatni" – szögezte le a könyvbemutatón. A könyv két bekezdésre oszlik, a hagyományos és a modern fogásokra, a koncepció tehát óriási csavarokat nem tartalmaz. Erre Gáspár Bea sem törekedett.

Gáspár Bea harmadik szakácskönyvének egyik fotóján
Gáspár Bea harmadik szakácskönyvének egyik fotójánKaszás Gergely / BOOOK kiadó

„Egyszerűen otthonosságérzetet szeretnék teremteni. A régi gyerekkori emlékeket akarom a előhívni a fotókkal, a fogásokkal azokból az időkből, amikor még egyben volt a család és mindenki az asztal körül ült. Amit bátran állíthatok, hogy a receptek kipróbáltak, a hozzávalók arányai stimmelnek, ilyen téren tehát nem fogok csalódást okozni” – húzza alá a háziasszony. A könyvet állítása szerint a saját generációjának írta, azaz az 40–50-es korosztálynak. 

„Én akkor vagyok bajban, ha nem tudom, mit akarok főzni, mert általában az étel kitalálása viszi el a legtöbb időt. Szerintem ezzel mások is így vannak, így nekik lehet segítség a könyv. A konyhában konkrét terv kell a hatékonysághoz, ezt már megtanultam” – állapítja meg Bea asszony. Hogy három szakácskönyvvel a háta mögött szakácsnak vallja-e magát, azt mondja, papírja nincs róla, őt a gyakorlat tette szakáccsá, de elárulta azt is, papír dolgában a cukrászattal jobban áll, februárban ugyanis jó eséllyel leteszi a cukrászvizsgát. 

Hogy ki az ő konyhaművészetének legnagyobb rajongója, azt mondja, nyilván Győzi, aki a könyv készülésének minden mozzanatnál jelen volt. Ő volt a másodfoodstylist, egy-két otthonról elhozott kellékkel dobta fel az ételfotókat, hol egy terítővel, hol csak egy kis eszcájggal.

„Győzi szereti a szép terítést, én azt szeretem, ha gyorsan elfogy a kaja, szedjenek, de a tányéron ne maradjon semmi, nekem az az igazi elismerés. A terítésnek inkább ünnepeken adom meg a módját, viszont megmondom az őszintét: a szép terítést az éttermektől várom el inkább. Egyébként,

ha étterembe megyek, tudok kellemetlen lenni, mert ami nem tetszik, azt visszaküldöm, mint a sicc.

Ezért kapok is a családomtól, hogy anya, ne égessél már, és hasonlók, amit nem értek: ha fizetek valamiért, talán nem túlzó elvárás, hogy azt szeretném is megenni.”

Bea konyhaja3 B1
Kaszás Gergely

Az őszinteség a könyvből is átjön, ahogy Bea asszony mondatai sem mentesek ettől: „Virág szeret főzni, mi viszont nem szeretjük, ha főz, a rumlis konyhát ugyanis senki nem szereti. Evelin, amihez hozzányúl az, szoktam mondani, nem arannyá válik, hanem elromlik, ezért Evelin azt mondja, neki sem áll semminek a konyhában, mert csak kiabálok vele.”

Ha az a kérdés, mitől működhet a könyv, talán az önazonosság miatt, és mert a szívem-lelkem benne van. Amiért Borbás Marcsi könyveit is szeretik. Szerintem aki főz, kóstol, csinálja, hibázik, az mind hiteles” – mondja Bea asszony, aki elmondta, hogy a kedvenc receptje a könyvből a klubszendvics, indoklása szerint azért, mert az kényelmes, pikk-pakk kész, és még csak nem is lesz rumli tőle a konyhában.

Klubszendvics
KlubszendvicsKaszás Gergely / BOOOK kiadó

Hogy romás-e a szakácskönyv, a szerző azt mondja, nem, a romáknak nincs gasztromúltjuk, ahogy nincs országuk sem. „Mi a magyar konyhában asszimilálódtunk. Valahogy azt hiszem, a magyar ízeket tudjuk ízesebben főzni romaként, ez az alapvető különbség.”

Oszd meg másokkal is!
Mustra