Álljunk csak meg! Mit keres egy Disney-hercegnő egy Shakespeare-drámában?

A nagyszerű alkotók mindig hatottak egymásra, de ki gondolta volna, hogy William Shakespeare munkássága Walt Disney-t is inspirálta, amikor életre keltette Arielt, a kis hableányt?

Miután Virginia Woolf is megidézte a Felvonások között oldalain, tudtam, hogy nem halogathatom tovább, el kell elolvassam Shakespeare A vihar című drámáját. Olyan sok helyen – bábszínházi plakátoktól irodalmi utalásokig – találtam szembe vele magam, hogy a végzet ellen való lett volna, ha figyelmen kívül hagyom a jeleket, amelyek mind neonfényben izzó nyilakként mutattak a szekrényem tetején porosodó, vaskos kötet egy bizonyos oldalára. Meg hát mit szégyelljem, szeretem a történeteket, amelyekben boszorkányok, varázslók és szellemek fordulnak meg. De arra nem számítottam, hogy egy Disney-hercegnő is szembejön majd A viharban. 

A légi tündér és a hableány

Első ránézésre Shakespeare légi tündére, Ariel nem igazán hasonlít Disney vörös hajú, uszonyos vízi királykisasszonyára. Persze mindketten mitikus lények, de amíg egyikük varázserővel bír és kénye-kedve szerint válik láthatatlanná vagy ölt testet, másikuk egy tengermélyi palotában él, és minden vágya, hogy ember legyen belőle. Történeteikben mindenesetre felfedezhetünk néhány közös pontot. 

Walt Disney egész estés animációs filmjére, A kis hableányra talán még mindannyian emlékszünk: adott egy fiatal hableány, Ariel, aki megmenti a viharba került hajóról a vízbe zuhant Eric herceget, és azon nyomban bele is szeret. A hangjáért cserébe Ursula, a tengeri boszorkány emberré változtatja, így végre megismerheti a herceget, de csak másfél órányi ármány és izgalom után találhatnak egymásra. 

Shakespeare drámájának első felvonásában szintén egy vihar közepén találjuk magunkat, amelyet a trónfosztott és száműzött Prospero szolgálója, Ariel, a légi tündér (neve szójáték, amely az aerial = légi szóból származik) támasztott, hogy a közelben hajózó bitorló herceget, Antoniót és csatlósát, Nápoly királyát, Alonsót szigetük partjaihoz vesse a víz. Arielt egykor a gonosz boszorkány, Sycorax egy fa törzsébe zárta, amelyből Prospero szabadította ki, és cserébe hűségét és szolgálatát kérte. A légi tündér gazdája minden parancsának engedelmeskedik, így a boldog befejezéssel együtt ő is elnyeri a jutalmát, és felszabadul. 

Shakespeare Arielje A vihar című drámájában
Shakespeare Arielje A vihar című drámájábanduncan1890 / Getty Images Hungary

Andersen alakja, Shakespeare neve

Ugyan találhatunk hasonló motívumokat a két történetben – mint a boszorkány átka, a vihar és végül a szabadulás –, tudjuk, hogy Disney nem A vihart, hanem Hans Christian Andersen A kis hableány című meséjét dolgozta fel. Talány, hogy Shakespeare hatott-e a dán meseíró munkájára, hiszen bár Andersen korában igen népszerűek voltak a Vihar-adaptációk – maga is szemtanúja volt egy, a Viktória korabeli színházra igen jellemző, meghökkentő látványelemeket felvonultató színdarabnak, amelyben Ariel egy tűzgömbben ereszkedett alá a színpadon –, a légi tündér a szabadságáért, a hableány pedig a szerelemért küzd meg saját történetében. 

Andersen búskomor meséjében a hableány végül nem a herceg mellett találja meg a boldogságát. Miután a férfi végül nem ismer rá megmentőjére, és egy másik, földi királylányt vesz feleségül, a kis hableánynak meg kell halnia, és előbb habbá változik, majd a levegő leányai közé kerül. A cselekményt Disney csak néhol alakította át, többek között megadta a hableánynak azt, amit a dán meseíró nem: a boldog befejezést és az Ariel nevet. A névadással egyfelől Shakespeare munkája, másfelől a mese eredeti befejezése, a hableány légi leánnyá válása előtt tiszteleg. 

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

  

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek