Botrányos módon szökött meg a zárdából a hírhedt középkori apáca

GettyImages-1140559712

„Nem vagyok én apáca, nem élhetek bezárva” – a Zalatnay Sarolta örökbecsű slágerében foglaltakat már a 14. században magáénak vallotta egy angol hölgy, bizonyos Leedsi Johanna, aki meglepően furfangos tervet eszelt ki, hogyan szökhet meg az apácazárdából, és kezdhet titokban új életet.

A középkorban gyakori szokásnak számított, hogy a vagyonosabb polgár- vagy akár nemesi családok apácának adják (általában 13 éves korukban) lánygyerekeiket, a kolostorok zárt világában ugyanis a szokásosnál jobb körülmények között, egészségesebben és étellel-itallal bőségesen ellátva élhették le életüket. Szintén gyakran előfordult, hogy a férjkeresésben sikertelennek bizonyult aggszűz hölgyeket utalták a szüleik kolostorba – vagy vonultak be maguktól –, a korabeli társadalomban ugyanis elég nehéznek számított egy egyedülálló nő számára férfisegítség nélkül fenntartania magát; megint mások vallási buzgalomból, Istennek tett felajánlásként csatlakoztak egy rendhez, vagy küldték oda a lányukat (lásd IV. Béla magyar király és Szent Margit esetét).

Álholttestet készített, hogy eljátssza a halálát

Nem minden lány és nő volt azonban elégedett a zárdában tapasztalható körülményekkel: egyesek arra vágytak, hogy kitörhessenek a szigorú szabályok szerint működő, monoton és a külvilágtól elzárt kolostorból, és megtapasztalhassák a szabad életet és a szerelmet. Az egyik legkülönösebb hasonló eset a 14. század elején esett meg Angliában, melynek történetét a York-i Egyetem középkorkutatói fedezték fel 2019-ben egy lapszélre írt jegyzet formájában. A történészek a yorki érsekség 1305 és 1405 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi feljegyzéseit tanulmányozták, amikor a 16 vaskos kötet egyikében egy furcsa feljegyzésre bukkantak: az 1318-as keltezésű latinul írt szövegben William Melton érsek egy „istentelen tettet” elkövetett apáca, bizonyos Leedsi Johanna (Joan of Leeds) botrányos ügyéről értekezett.

Ciszterci nővérek a középkorban
Ciszterci nővérek a középkorbanwynnter / Getty Images Hungary

Johanna, akinek se származásáról, se előéletéről, se életkoráról nem tudni semmit (lehetett kamasz lány, de akár harmincas-negyvenes éveiben járó hölgy is) a yorki Szent Klement bencés rendi apácazárda tagja volt, azonban beleunt a rendi élet kínálta szakrális örömökbe, és – legalábbis az érsek szavai szerint – „mocskos testi élvezetek” után vágyakozott. A rebellis apáca súlyos betegséget színlelt, majd eljátszotta a saját halálát, melyhez néhány vele szimpatizáló társa segítségével egy életnagyságú babát készített. A valószínűleg sárból vagy homokból készült, lepelbe bugyolált álholttestet a bűnsegéd apácák a szokásoknak megfelelően eltemették, miközben Johanna meglépett a zárdából.

Egy másik apácát lóháton menekítettek ki

Mire a csibészségre fény derült, a zárdafőnökök már bottal üthették Johanna nyomát, aki az érsek levele szerint „ravasz és aljas módon hátat fordított a tisztességnek és a jóságos hitnek (…), életét a züllöttség felé kormányozta, (…) hírhedt veszedelembe sodorva lelkét, és botrányba fullasztva egész rendjét”. Valamivel később Johanna mégis felbukkant a Yorktól 43 kilométerre található Beverley városában, legalábbis ezt pletykálták a környékbeliek, akik szerint az egykori apáca egy férfival élt együtt. Melton érsek a szóbeszédre reagálva írt levelet a város dékánjának, melyben részletesen elmesélte a bűnös, fogadalmát megszegő apáca történetét, egyben utasította Johannát, hogy – amennyiben fontos számára a lelki üdvössége és rendjének tisztessége – azonnal térjen vissza a Szent Klement falai közé.

Sajnos nem tudjuk, hogyan végződött a történet, a rebellis apáca megfogadta-e az intő szót, és visszatért társai közé, vagy az érsek hiábavalóan próbálta őt visszaparancsolni; Johanna örökre eltűnt a történelem színpadáról. Nem ez volt egyébként az első eset, hogy a Szent Klement lakói közül valaki a szökést választotta: 1301-ben egy Cecília nevű apácát lovas férfiak menekítettek ki a zárdából, akik a kapunál várták őt. Az apáca kisétált a kapun, teátrális mozdulattal ledobta magáról a fityulát, majd hétköznapi női viseletet magára öltve ellovagolt gavallérjaival a közeli Darlington városába, ahol már várta őt szerelme, egy bizonyos Gregory de Thornton, akivel ezután legalább három évig éltek együtt.

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Mustra