A világ legdrágább leveskonzervjeit Andy Warhol készítette

Egy üveg Coca-Cola, egy képregény Batman és Robin elképesztő kalandjaival és egy poszter, rajta Walt Disney piros pantallóba bújtatott rajzfilmfigurájával, Miki egérrel – az 1960-as évek popkultúrájának ikonikus tárgyai, ihletforrások, amelyekből az ekkoriban létrejött pop-art nevű képzőművészeti irányzat táplálkozott. Meghökkentő témájával a modern társadalom elidegenedése, a közhelyek és a poros művészi formák ellen tiltakozott. Legismertebb alkotója, Andy Warhol olyan popkulturális alapanyagokkal dolgozott, mint Marilyn Monroe arca, üres coca-colás üvegek és a Campbell leveskonzervek. 

Leveskonzerv mint magas művészet 

Andy Warhol karrierjének kezdete a pop-art amerikai hódító útjával párhuzamosan vette kezdetét. Hírnevét egy megosztó kiállításnak és a Campbell Soup Company konzervben árult, harminckétféle ízű levesének köszönhette. 

A feltörekvő képzőművész képei témájául olyan tárgyak után kutatott, amelyeket mindenki ismer. Ekkor javasolta egy barátja, hogy válassza a legtöbb amerikai háztartásban megtalálható Campbell leveskonzervet. Warhol maga is szerette és fogyasztotta a népszerű terméket, olyannyira, hogy állítólag húsz éven át mindennap a menüjén szerepelt a leveskonzerv. Végül megfogadta barátja tanácsát, és munkához látott. 

Warhol harminckét képet festett a konzervről, a rajtuk álló, ízesítésüket jelölő feliraton túl nüansznyi különbségekkel. Célja az volt, hogy megidézze a tömeggyártás aktusát. Később, a szitanyomás technikáját alkalmazva újabb konzervképeket állított elő, a módszer segítségével pedig még közelebb került a tömegesen előállított árucikkek gyártási folyamatához. Warhol hitt abban, hogy a művészetnek nem csak kevesekhez szabad szólnia: ő maga műveivel tömegeket akart elérni.

Egy konzerv ára

Leveskonzervsorozatát először 1962-ben a Los Angeles-i Ferus Galleryben állították ki, a képek a boltban kapható konzervekhez hasonlóan polcokon sorakoztak. A képek megosztották a befogadóközönséget. Egy közeli galéria műkereskedője kritikaképpen leveskonzerveket kezdett árulni, ráadásul jóval olcsóbban, mint amennyibe Warhol festményei kerültek. 

Ennek ellenére a galériának sikerült eladnia néhány képet, azonban hamar rájöttek, hogy a sorozat darabjai együtt alkotnak egy egészet. Warhol visszavásárolta őket, és együtt, egy összegben, 1000 dollárért bocsátotta a Ferus Gallery rendelkezésére. Halála után a New York-i Museum of Modern Art már az összeg sokszorosát, 15 millió dollárt fizetett a 32 képből álló sorozatért. 

A képek nemcsak Andy Warholt, de a 6,50 dolláros leveskonzervet forgalmazó Campbell Soup Companyt is világhírűvé tették.