alternatív történelem

A történészek ugyan nem veszik komolyan a „mi lett volna, ha?” kérdését, de a regényírók számára izgalmas és hálás témákat szolgáltathat. Azok a könyvek, amelyek egy sosemvolt történelmi múltba kalauzolják el az olvasóikat, sokszor valós történelmi eseményekből indulnak ki, ám olyan fikciós elemeket hoznak be, amelyek a mostanitól gyökeresen eltérő valóságba vezetnek. A felvetés számunkra különösen érdekes, ha a 20. század történelemformáló eseményeire vonatkoztatjuk, de a múltban is számtalan írót és történetírót foglalkoztatott.

Ókori fantáziák

Már Thuküdidész, az ókori történetíró is eljátszott a gondolattal, hogy mi lett volna, ha a perzsák nyerik meg a görög–perzsa háborút; Titus Liviust pedig az a lehetőség izgatta, hogy hogyan alakult volna Róma történelme, ha Nagy Sándor Róma felé igyekszik a hadseregével. (Szerinte vereséget szenvedett volna a rómaiaktól.) A középkorban elsősorban az izgatta a történetírók és történetmondók fantáziáját, hogy mi lett volna, ha a török hódítás helyett az oszmán hadak visszaszorulnak Kis-Ázsia belsejébe, megkímélve Európát a véres harcoktól.

Mi lett volna, ha…?

Az első „modern” alternatív történelmi regénynek egy francia író, bizonyos Geoffrey-Chateau műve tekinthető, amelyben Napóleon világméretű győzelmét képzelte el. A 19. és a 20. században megszaporodtak az alternatív valóságba kalauzoló művek. Winston Churchill például arról írt, mi lett volna, ha Lee tábornok nyeri meg a gettysburgi csatát; és természetesen nem maradhatott ki a szórásból a korszak kedvelt utópiaszerzője, H. G. Wells sem, aki a párhuzamos univerzumok kérdésével is szívesen foglalkozott, mint ahogy később a tudományos-fantasztikus irodalom másik nagy alkotója, Isaac Asimov is. A magyar írók közül az elsők között Jókai Mór foglalkozott a gondolattal: A három márványfej című könyvében például egy Új-Jeruzsálem megalapítását vizionálja, s egy olyan ellenpápát, aki engedélyezi a papok szerelmét és házasságkötését, s maga is egy kolostor egykori fejedelemasszonyával él együtt.

Egy másik történelem

Érdekesség, hogy a második világháború idején angol és amerikai szerzők azzal a céllal írtak alternatív történelmi könyveket, hogy a közvélemény számára bemutassák: milyen katasztrofális következményekkel járna, ha a náci invázió győzedelmeskedne az országuk felett. Ez a forgatókönyv kellően rémisztőnek bizonyult ahhoz, hogy az írók később is visszanyúljanak az ötlethez. Stephen Fry Making history címmel írt könyve ironikus módon azt a verziót dolgozza ki, amelyben Aldolf Hitler meg sem születik – ám a náci párt egy nálánál kompetensebb vezetőt talál. Philip Roth Összeesküvés Amerika ellen című regényében egy olyan világot mutat be, amelyben 1940-ben nem Roosevelt, hanem a nácibarát Lindbergh nyeri a választásokat, s a fasizmus amerikai valósággá változik.

Philip K. Dick regényéből, Az ember a Fellegvárban című könyvből az Amazon készített sikeres sorozatot. A regényben egy olyan világ tárul elénk, ahol a náci Németország és a császári Japán megnyerte a második világháborút. Ebben az alternatív valóságban a Német Birodalom előbb a kontinentális Európát és a Szovjetuniót igázta le, majd Japánnal együtt meghódította Afrikát. Végül a két szuperhatalom az Amerikai Egyesült Államokat is felosztotta egymás között (ahogy a valóságban is felosztották Európát a szövetségesek), miközben az összes náci vezér él és virul. Az egymással hidegháborúban álló felek uralta birodalomban azonban kézről kézre jár egy alternatív történelmi könyv, amely arról szól, mi lett volna, ha a szövetségesek nyerik a világháborút…

Alternatív Magyarország

A magyar szerzők is felfedezték …már maguknak ezt az izgalmas terepet. A népszerű, álnéven alkotó krimiíró, Kondor Vilmos Második magyar köztársaság című regényében szintén egy alternatív valóságba kalauzolja az olvasót. Egy olyan Magyarországra, amely az ismert történelmi körülmények között nem valósulhatott meg; de mi lett volna, ha sikeres a kiugrási kísérlet, és ifjabb Horthy Miklós lesz az ország köztársasági elnöke? Ha betiltják a náci és a kommunista pártot egyaránt? Ha megépülnek a húszas-harmincas években Budapestre álmodott épületek? Ha a csepeli Szabadkikötő afféle magyar Marseille-ként lesz a kikötői csempészek és a bűnözés legfőbb európai színtere? És el tudunk-e képzelni egy olyan országot, amely toleráns és európai, ahol Kádár János csupán rendőrfőkapitány lehet, ahol Bibó István a főpolgármester és Szerb Antal sem halt meg munkaszolgálatban, hanem kultuszminiszter? Kondor Vilmosnak sikerült: izgalmas krimijében egy sosemvolt ország sosemvolt fővárosa elevenedik meg, és arra készteti az olvasót, hogy elmerengjen az alternatív történelem alapkérdésén: mi lett volna, ha…?