De miből lett a cserebogár, vagyis a táska-, majd később divatbirodalom? A 18. században a nők övére erősített kis eldugott szütyőt felváltotta a pompadour, a gazdagon dekorált selyemerszényke. Ebből lett előbb a retikül a 19. századra, majd a chatelaine, láncon függő kistáska. Így jutottunk el a 20. századra a kézitáskáig, ami már minden társadalmi réteg hölgyeinek kiegészítője lehetett. Közben pedig, 1897-ben egy firenzei srác a londoni Savoy Hotelbe ment boyként szerencsét próbálni.
A gazdagok és nemesek táskáinak pakolgatása közben szerzett tapasztalatai kamatoztatására, visszatérve Olaszországba, bőrönd- és táskaüzletet nyitott, alapanyaguk nyilván a jó minőségű marhabőr lett. Ő volt Guccio Gucci, az alapító, akinek tisztelegve, monogramjának két G betűjét egymásba forgatva született meg az ikonikus Gucci-motívum a '60-as években.
Három fia közül Rodolfo és Aldo vitte tovább a családi bizniszt, ez utóbbi pedig naggyá, méregdrágává és fogalommá is tette a márkát.
„Az árát elfelejtik majd, de a minőségre emlékezni fognak!” – mondja Aldo Gucci, azaz Al Pacino a filmben, amelyben az összes színész remekül hozza a szerepéül jutott karaktert. Minden figura nagyon hajaz az eredeti alakjára, és hitelesen formálja a valódit. Lady Gaga például olyan ikonikus ruhakölteményekben is feltűnik a vásznon, amelyekben az igazi Patrizia is megjelent nyilvános eseményeken, bár a filmbeli esküvői ruhájuk például nem a pár eredeti viseletét másolta le.
Kitűnően érzékelhető a filmben végig a különbség a finom eleganciához, pénzhez és arisztokratikus esztétikához szokott Guccik és a céltudatos, de teljesen máshonnan érkező kisfeleség között. A több generáció óta kifinomultságra és jómódra szocializált családba igazán soha nem finomodott bele a mindig harsány és vehemens, viselkedésében éppúgy, mint megjelenésében túl intenzív Patrizia Reggiani. Persze, nem is volt könnyű dolga, hiszen a léc olyan magasan volt:
- egy 1953-ban bemutatott filmben Ingrid Bergman már Gucci-táskát visel
- Erzsébet királynő még hercegnő korában a családi cég vásárlója lett
- ahogy Elizabeth Taylor is hamar felfedezte magának a Guccit
- az Oscar-díjas Grace Kelly, miután hozzáment III. Rainier monacói herceghez, egy alkalommal Milánóban Rodolfo Guccinál táskát vásárolt. Rodolfo kedveskedni akart a celebritásnak, így selyemkendőt terveztetett számára. Így született meg a legendás, Gucci védjeggyé vált, virágmintás selyemkendő, amelyen több mint 40 fajta virág, növény és rovar van, kézzel festve, 37 színből. Természetesen ez a kendő is megjelenik érintőlegesen a filmben.
Nem a Gucci az egyetlen divatház, amely bőráruból indult útjának, és sikerét tovább sokszorozta egy szerencsésen megálmodott selyemkendőcskével. Ez volt a recept az 1837-ben bőrdíszműves cégként indult Hermés esetében is, akik első kendőjüket csak 100 évvel később, 1937-ben alkották meg, és a siker azonnal kendőzetlen maradt (én kérek elnézést). Gucci és Hermés másik közös metszete a lovaséletből és lovassportból táplálkozás is. Ebből a lovaskiegészítős előéletből maradt fenn a család zöld-piros csíkozós mániája is. De ehhez köthető az 1968-ban világot látott (snaffle) loafer is (mondhatnánk, csatos papucscipőt is), mivel ennek felső részén például zablaszerű fémdíszítés csücsül.
Ez a jellegzetes Gucci-kreáció is komoly szerephez jutott a filmben, és általa felvillant a Gucci-legenda dicső virágkora is a nosztalgiázó Al Pacino szájából. De szerepet kap a márka másik hatalmas sikerű húzása, az ötvenes években piacra dobott bambuszfogantyús táska is, melynek kultuszát két-három évtizeddel első tündöklése után Diana hercegnő élesztette újjá, aki következetesen használta a bambusznyelű Gucci-táskákat, még edzőcuccait is ebben hurcibálta. Ezzel mondjuk még így is alulmaradt a korábbi amerikai first lady, Jackie Kennedy mögött, akiről addigra a Gucci táskafazont nevezett el, és onnantól csak egyszerűen Jackie típusnéven futott a kis táskalegenda.
Patrizia Reggiani pedig, miután leült börtönbüntetéséből 18 évet, és kiengedték, szemrebbenés nélkül mondja egy interjúban, hogy ugyanolyan jól van, mint amikor dutyiba ment, és nem változtatott rajta semmit a börtön. Igaz lehet, mert teszi mindezt egy Barbie-rózsaszín nadrágkosztümben, megint harsányra méretezett bizsukkal, ahogy korábban megszoktak tőle, és amit a filmvásznon remekül nyomon követhetünk, csak immár 60 pluszosan és egy gyilkossággal a háta mögött.
Molnár-Zolnay Fruzsina
Az Ez kell a Nőnek stílustanácsadója, a Dívány szakértője. Divat- és stílustervezői képesítését a Budapesti Divatiskolában szerezte bölcsész-, nyelvtanári és marketingdiplomái kiegészítésére 2006-ban.
