Mondd meg te, melyik volt minden idők legjobb horrorfilmje

Szörnyektől elátkozott házakon keresztül visszajáró lelkekig. A horror már a filmkészítés hajnalán hatásosan tudott működni a nagyvásznon, így aztán van bőven miből válogatni, ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy melyik a legjobb horrorfilm.

Alfred Hitchcock, idegtépő vonósokkal közeledő cápa, fenyegető láncfűrész-vinnyogás, sikolyok és zihálás: a horror nagy klasszikusaira így emlékezünk, a következő (szigorúan szubjektív) listában viszont nem feltétlenül azok a filmcímek fognak megjelenni, amiket a mindenkori horrorfilmmel kapcsolunk össze. Azt a hatalmas feladatot semmiképp sem vállaltam magamra, hogy megmondjam, melyik a legjobb, viszont tíz, általam igencsak kedvelt horrorfilmet hoztam (abécésorrendben!), hogy szavazás során derüljön ki, melyik vigye a pálmát.

A horror középpontjában az emberi félelem áll: ez egyaránt lehet a néző és a főszereplő(k) félelme, a klasszikus értelemben vett horror viszont mindenképp bevonja nézőjét/olvasóját is, miközben az tudja a történetről, hogy teljesen fiktív, így szorongása alaptalan. Alapvetően irodalmi műfaj, amit aztán később átvett több művészeti ágazat, így a film is. Erkölcsi tanulság nincs, legalábbis nem elvárt. Még úgy sem, ha sokszor a leghatásosabb tanítás és szemléltetés az elborzasztás. Ezen haladva rengeteg olyan film készül, ahol a horror komoly társadalmi, emberi hibákat vesz górcső alá.

Kétféle horrort különböztethetünk meg: az egyik pszichológiai vonatkozású, míg a másik a borzalom fizikai oldalát mutatja meg. Azaz míg a pszichohorrorok a történések lelki vetületét mutatják meg, és az alkotók a sztori mögöttes tartalmával, emberi tettek tragikusságával borzasztanak el, addig utóbbinál a vér, a fájdalom, az erőszak látványos bemutatása dominál. Mindkettőre tudunk példát: pszichohorror például a Twin Peaks, a Meghökkentő mesék, A bárányok hallgatnak vagy az Iszonyat; „trancsír” horror pedig a Holtak hajnala, a Halloween – A rémület éjszakája, a 28 nappal később. Persze a kettő közt vékony a határ és sokszor kapunk egyveleget: ide helyezhető például Stanley Kubrick Ragyogása vagy a Sóhajok 2018-as változata.

Egyik jó ismerősöm (és nagy horrorrajongó) egyszer úgy fogalmazott:

Az a jó horror, amin jobb félni, mint megijedni.

Te mit gondolsz? Szörnyek, vér, minduntalan felbukkanó ijesztgetések vagy az ismeretlentől való folyamatos szorongás?

És szerinted mi a jó horror?

A boszorkány

Egy klasszikus mese: mintha a Jancsi és Juliska sallangoktól mentes, realista, felnőtt közegébe érkeznénk. A középkorból visszamaradt sötét, tudatlan világ, ahol az egyszeri parasztember fél a gonosztól, retteg az ismeretlentől, örökké csak az egyház megfoghatatlan hitébe és a vidék furcsa hiedelmeibe kapaszkodik. A történet középpontjában egy család áll, az egyik nap pedig a legkisebb fiú eltűnik, majd a termés is odavész: a közösség egyre inkább úgy gondolja, az ősi gonosz az, ami a vesztüket akarja.

Miért más, mint a többi? Bármilyen edzett is vagy, garantáltan ellenőrizni fogod este a szoba négy sarkát. Elképesztően hangulatos alkotás: a hangok, a látványos képek mind-mind hozzátesznek, hogy egyedülálló élményt kapj.

Fun fact: A 17. századi New Englandet meglehetősen korhű módon ábrázolták: már ami a korabeli babonák, hiedelmek és mainál jóval mívesebb angol nyelv megidézését illeti. Érdemes tehát eredeti nyelven nézni.

A dolog (1982)

John Carpenter klasszikus horrorját talán nem is kell bemutatni: az antarktiszi kutatóbázis 12 fős személyzete egy olyan idegen létformával szembesül, amely 100 ezer éven át volt eltemetve a jég felszíne alatt. Az alakváltásra képes entitás elszabadul, és óriási pusztítást végez, a bázis lakói pedig egy idő után – a nézőkkel együtt – képtelenek megmondani, hogy kibe költözött be a „dolog”.

Miért más, mint a többi? A ’80-as évek hamisíthatatlan hangulatát idéző film, amely a sarkvidék hideg atmoszféráját hatásosan támasztja fel. Lassú, feszültséggel teli jelenetek, vérbő erőszak és meglepetések sorozata.

Fun fact: A film zenéjét Ennio Morricone jegyzi, aki szeretett volna olyan aláfestőt gyártani, amely illik Carpenter stílusához. A minimál-szintis zenéért végül a legrosszabbaknak járó Arany Málna-jelölést kapott.

A nyolcadik utas: a halál

A Nostromo űrhajó tragikus történetét nemigen kell bemutatni: miután legénysége egy ismeretlen jelzés után ered egy kihalt, idegen bolygóra, a fedélzetükre engednek egy elpusztíthatatlan gyilkológépet. Az Alien a valaha készült egyik leghíresebb horrorfilm, amely egy kiváló, több kevésbé jó és pár kifejezetten borzalmas folytatást ért meg. Ridley Scott filmje még több mint 40 évvel később is elképesztően hatásos: a Nostromo olajos, fülledt, izzadságszaggal és rémülettel fojtogató folyosói bárhányadik megtekintéssel is tökéletesen működnek.

Miért más, mint a többi? Az Alien egyrészt újraírta a szörnyes horrorok elcsépelt, minőségükben gyatra forgatókönyveit, teljesen új szintre helyezve azokat. Alapfilm lett, hivatkozási pont, ahol nem mellesleg először felbukkan a filmtörténet első igazi női akcióhőse: Ellen Ripley.

Fun fact: A xenomorfok megformálásáért H. R. Giger svájci művész volt a felelős, aki a szörnyek koponyáját valódi emberi koponya felhasználásával készítette. Amikor megkérdezték tőle, hogy honnan szerezte azokat, annyit felelt, hogy inkább ne akarják tudni.

Anyám!

A valaha készült egyik legmegosztóbb film Darren Aronofsky Anyám! címűje, amelyben egy pár kapcsolatát próbára teszi egy hívatlan vendég, aki megbontja békés életüket otthonukban. Számtalan értelmezés létezik a filmre, de csupán annyit lehet biztosra mondani: szürreális rémálom, amely tényleg értelmetlennek és logikátlannak tűnik mindaddig, amíg a néző rá nem jön a titok nyitjára. Ha ez megtörténik, az Anyám! garantáltan dobogós helyet kap egy best of listán.

Miért más, mint a többi? Erre a kérdésre nem nehéz válaszolni, mert tulajdonképp minden tekintetben más, mint bármi. Olyan hihetetlen feszültségzuhatag borul rá az emberre a sok-sok szimbólum közepette felépített sztoriban, hogy képtelen nem fészkelődni a székében.

Fun fact: Jennifer Lawrence az egész film alatt meztelen lábfejekkel jár-kel. (Tarantino tuti kedvelte a filmet.)

Hullajó

Ha „trancsírról” van szó, akkor a Hullajónál jobbat nem érdemes keresni. Peter Jackson még AGyűrűk Ura-trilógia előtt elregélt egy rövidebb, ám annál véresebb és agyament sztorit: az új-zélandi kisvárosban hamarosan mindenki zombivá válik, a helyiek pedig minden erejükkel próbálnak megharcolni a szörnnyé vált szomszédjaikkal. Beteg film, de ez messze nem pontos kifejezés, Jackson filmje tényleg túlmegy minden határon.

Miért más, mint a többi? A zombifilmekhez gyomor kell, itt pedig lógó belek, kifordult testrészek, guruló szemgolyók: minden van. Méghozzá nagyon látványosan, valóságosan. A fekete humor mellé tökéletesen dukál a horror, így aztán értékelni tudja az is, akinek nehezére esik komolyan venni bármilyen zombifilmet (jelen!).

Fun fact: Ez a film a valaha készült legvéresebb. Legalábbis az alapján, hogy mennyi művért használtak el a forgatás alatt. (Elárulom, 300 litert.)

Sóhajok

Egy fiatal balett-táncos 1977-ben Berlinbe érkezik, hogy a híres, színvonalas helyi táncakadémián tanuljon. Hamar felfedezi ugyanakkor, hogy az iskola falain belül természetfeletti erők uralkodnak, amelynek hiába próbál ellenállni, csakhamar bekebelezik.

Miért más, mint a többi? A Sóhajok olyan erős atmoszférát hoz össze, amit nagyon kevésszer sikerül nagyvásznon. Nehéz megszólalni utána, mert annyira szürreális, letaglózó, sokkoló élményt hagy. Erős idegzetűeknek, ezt itt tényleg komolyan kell venni.

Fun fact: A szürke 50 árnyalatából megismert Dakota Johnson az Elle magazin egy interjújában úgy vallott, hogy terápiára kellett járnia a filmforgatás után, annyira felzaklatta.

Psycho (1960)

A klasszikusok se maradjanak el: Alfred Hitchcock Psychója a filmtörténelem legismertebb gyilkossági jelenetét tartogatja nézőjének, ahol Norman Bates anyja ruháiba öltözve szúrja halálra a zuhanyzó Marion Crane-t. A filmezés magasiskolája: bár Hitchtől ez nem újdonság. Ezt igazolja, hogy 60 évvel később – megannyi horror és thriller feszültséggel teli perce után – a Psycho ugyanolyan félelmetes.

Miért más, mint a többi? A Psycho alapmű, a filmszeretők egyik kiindulási pontja. Számtalan olyan fordulat található benne, ami később több filmben visszaköszön. És hogy miért is más... mert kevés filmben található ilyen óraműpontossággal megalkotott gyilkossági jelenet és harapható atmoszféra.

Fun fact: A zuhanyzós jelenetet egyébként 7 napig forgatták és 70 kamerabeállítást használtak fel hozzá.

Ragyogás

Jack Torrance a családjával a téli holtszezonra a világtól elzárt Szépkilátás Hotelbe költözik. Ez is éppen annyira hangzik bizarrul, amennyire valójában az is, a család előtt ugyanis távol mindentől megmutatkozik a hely Szelleme: Jack – aki írni és alkotni megy oda – egyre inkább becsavarodik, a szerető apából pedig hamarosan vérszomjas gyilkos lesz.

Miért más, mint a többi? Az író Stephen King. A főszereplő Jack Nicholson. A rendező Stanley Kubrick. A zeneszerzők közt Penderecki, Ligeti György és Bartók Béla. Ez egy olyan kombó, ami csakis egyedülálló, megismételhetetlen végeredményt hoz létre.

Fun fact: Az író Stephen King kifejezetten utálta a filmet, szerinte Jack Nicholson nem volt alkalmas a főszerepre. Ő volt az, aki később szorgalmazta könyvének újbóli feldolgozását.

Rosemary gyermeke

Roman Polański egyik korai filmjében a Woodhouse házaspár beköltözik új otthonába, ám egyik ismerősük figyelmezteti őket: a ház a Gonosz hatalma alatt áll. Hamarosan valóban furcsa események kezdenek történni körülöttük. Mikor a feleség, Rosemary teherbe esik, nem tud szabadulni a gondolattól, hogy ismerősei egy boszorkányszekta tagjai, akik maguknak akarják a gyermeket.

Miért más, mint a többi? A hangulata brutálisan fojtogató, ahogy együtt lélegzünk Rosemary növekvő rémületével. A horror magasiskolája, Polański szinte egyetlen helyszínnel bennünk tartja az ideget, a film egyre zseniálisabb, ahogy haladunk előre a játékidőben, így lesz a finálé katarzis.

Fun fact: Polański feleségét a film 1986-as bemutatását követő évben gyilkolta meg Charles Manson és követői által verbuválódott Helter Skelter nevű csapat, akiknek nevét egy 1968-as Beatles-dal ihlette. Évekkel később John Lennon pont abban a New Yorkban található Dakota-ház nevű épületben élte (utolsó) éveit, ahol a filmet is felvették.

Ómen

Mikor Robert Thorn, az USA római nagykövete megtudja, hogy halott fiúgyermeket hozott a világra, ahelyett, hogy közölné feleségével a rossz hírt, inkább úgy dönt, hogy a katolikus egyházon keresztül örökbe fogad egy csecsemőt. A gyermek születési adatait misztikus homály fedi, és ahogy cseperedik, egyre több rémisztő és baljóslatú esemény történik házuk táján. Egy pap figyelmezteti őket, hogy a kis Damien minden bizonnyal a Sátán fia, maga az Antikrisztus.

Miért más, mint a többi? Egészen hátborzongató a sztori baljóslatú háttere, amivel az Ómen-filmek rendelkeznek, egy-egy jelenet pedig örökké beleég a retinánkba.

Fun fact: A film forgatása előtt nem sokkal Gregory Peck öngyilkos lett, az alkotók így félve ajánlották fel neki a szerepet. A színész viszont azonnal belement: így akart vezekelni amiatt, mert szerinte nem foglalkozott eleget elhunyt fiával.

Sok-sok borzalom egymáson, a horrorfilmek szörnyetegei megannyi alakot tudnak ölteni. A sort még folytathatnánk: a Fűrész, a Cápa, a A texasi láncfűrészes mészárlás vagy a Rémálom az Elm utcában szintén dobogóközeli helyet kaphatna a minden idők legjobb horrorjai listán. Most viszont rajtad a sor: mondd meg, melyik a legjobb horror!

Melyik a legjobb horrorfilm?

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek