Jolán élete nem indult könnyen. Korán elvesztette édesapját, ezért már gyerekként dolgozni kényszerült. Varrónő édesanyjának segített, majd egy gróf cselédje lett. Tizenhét éves volt, amikor feleségül vette a nála kilenc évvel idősebb Nagy János Pál asztalossegéd, és később három gyerekük született. A gyereknevelés mellett munkát vállalt az Egyesült Izzóban, és elvégezte a Rózsahegyi Kálmán színiiskolát. Aztán huszonhárom évesen megismerte a huszonegy éves Kassák Lajost az Újpesti Munkásotthon egyik rendezvényén.
A nő, aki megismertette a világgal Kassákot
A külföldi barangolásairól visszatért Kassák személyében rátalált a mindent elsöprő szerelem. Elhagyta férjét, és összeköltözött a költővel. Mindennapjai ezentúl arról szóltak, hogy biztosítsa a pénzt a mindennapi betevőre és a lakbérre és vezesse a háztartást, miközben Kassák zavartalanul alkotott. 1919-ben mindketten elkapták a spanyolnáthát, amibe majdnem belehaltak, de a betegség még közelebb hozta őket egymáshoz.
Aztán eljött a nap, hogy Jolánnak választania kellett szerelme és a gyerekei között, a Tanácsköztársasággal szimpatizáló Kassák ugyanis emigrálni kényszerült. Szeretője tehát intézetbe adta a gyerekeket – szűkös anyagi helyzetük miatt nem először –, és Kassákkal tartott. Bécsben tovább egyengette a férfi útját: gyakorlatilag a menedzsereként működött. Összeszedte a pénzt folyóirata, a Ma működtetéséhez, előadóművészként pedig ő tolmácsolta a magyar és külföldi avantgárd költők műveit a Kassák-kör estjein Bécsben, Prágában, Berlinben, Kassán, Érsekújvátott és Ungváron, majd Budapesten. Nélküle aligha ismerték volna meg Kassákot és a magyar avantgárdot – írta róla Nyáry Krisztián.
Áldozatok
1926-ban aztán visszatértek Magyarországra. Jolán ezután a Munka Kör szavalókórusain lépett fel. Bár ők maguk is szegények voltak, szívén viselte a nehéz sorsú művészeket, és olyan alkotókat támogatott – pénzzel vagy akár étellel –, mint a fiatal Zelk Zoltán. József Attila így írt róla Simon Jolán című versében: „egyszer ha nem veszi észre / nézzetek az arcába hosszan / magános férfiak gondolták ki / amikor én még futbaloztam. / élete penge levegőben / boritsátok be nagykabáttal”.
Jolán mindent megtett Kassákért és karrierjéért, még abba is belenyugodott, hogy a költő vele ellentétben nem akart közös gyereket vállalni.
Mindvégig védekeztem a családi szaporulat ellen
– mondta később Kassák. 76 című verse híven tükrözi kapcsolatuk természetét: „te örülsz a nagy gyerekeidnek / én vagyok a te legnagyobb gyereked / te barátja vagy a nyughatatlan erőnek / én a legnyugtalanabb erő vagyok akivel eddig találkoztál”. Amikor Jolán mégis teherbe esett, a férfi abortuszra küldte, és ekkor, húsz év együttélés után – talán bűntudatból – feleségül vette.
„Aztán elindult a hosszú magányos útra”
Jolán élete önfeláldozással és lemondások sorozatával telt Kassák mellett, és a szerencse sem állt az ő pártján. Kapcsolata a gyerekeivel megromlott, Nagy Etel lányával nehezen békült ki, majd a lány egymásra találásuk után egy évvel agydaganatban meghalt. 1932-ben betiltották a szavalókórust. Kassák pedig szeretőket tartott mellette. Ötvenévesen kiadta az Ajándék az asszonynak című kötetét, amelynek a versei egyértelműen nem a feleségéhez szóltak. Jolán összeomlott.
1938. szeptember 25-én lakásuk konyhájában megivott egy üveg pálinkát, majd magára nyitotta a gázcsapot. Kassák soha nem tudta feldolgozni felesége halálát. Huszonöt évvel később írta le, mit érzett a nő iránt, aki az életét áldozta érte: „Olyan volt ő / mint a jótétemény maga / mint egy virágos kert illata / mint az a valótlan kéz / amely olykor olykor / mély álomba merített / mint az az ajándék / amit nem kértem soha / és boldoggá tett ha megérkezett. / Mindenét megkívántam / és mindenét nekem adta. / Aztán elindult a hosszú magányos útra.”
