Molnár Ferenc és Fedák Sári, a 20. század botrányhősei

A 20. században szinte mindennapos jelenségnek számított, hogy egy író beleszeretett egy színésznőbe. Így volt ez Molnár Ferenccel is. Berlinben látta meg először Fedák Sárit, akit a barátai csak Zsazsának becéztek. A színésznőre ekkor nem tett nagy hatást Molnár. 

Csak nem egy színésznőbe habarodott bele a művész úr? 

Zsazsa megkapó személyiség és tehetséges színésznő volt. A kor több híres írója is méltatta játékát. „Fedák Sári nem az a lány, akiről hideg melegséggel vagy meleg hidegséggel lehet szólni és írni. 

Ő első Fedák Sári. Egy és szuverén. Valaki és teljes valaki.

Egyéniség, aki nem paktál, s aki nem reflektál semminemű türelemre. Tessék csak bátran nézni, látni és ítélni. (...) A kis bálványdöntő úgy tett a züllött budapesti színházi világgal, mint Napóleon az egyesült seregekkel. Fedák Sári is fölforgatta s megcsúfolta a színpadi hadakozásnak minden becses, régi elvét. Nem volt újságíró dandárja, nem volt haditerve, ignorálta a kulissza küzdelmeit. Nekivágott a csatatérnek, a színpadnak, s megnyert minden csatát” – írta róla Ady Endre. 

A színésznőt Molnár sem tudta kiverni a fejéből. 1911-ben A kis gróf című operett-előadás után végül megszólította: „Maga nagyon tehetséges, de igazi nagy színésznő, olyan, amilyen kevés van a világon, csak akkor lesz magából, ha egy ilyen magamfajta zsidó gyerek jól az életébe tapos” – mondta neki. Nem tudni, hogy vajon Zsazsa tényleg hitt benne, hogy az író attitűdje világhírű színésznővé teszi-e majd, vagy Molnárnak egyszerűen sikerült az ujja köré csavarnia, mindenesetre néhány hét múlva már viszonyuk volt. 

A „zsidó gyerek” és az „igazi nagy színésznő”

Az író ígérete beigazolódni látszott. Egymást kölcsönösen segítve indultak meg a világhír felé. Molnár színdarabokat írt, Sári pedig a főszerepeikben tündökölt. Közös produkciójuk volt az 1912-ben megjelent Gazdag emberek kabátja című némafilm is. 

A páros hamar a pletykalapok kedvelt témájává vált, ehhez pedig önmagában az is elég volt, hogy nem házasodtak össze. Sári egy Dunára néző lakosztályban élt, Molnár pedig egy legénylakásban, nem messze a színésznőtől. Az első világháború alatt is egyre hosszabb lett az őket körüllengő botrányok listája: amíg az író haditudósítóként dolgozott, Zsazsa szeretőket tartott. A hazatérő Molnárt barátai fogadták ezzel a hírrel, mire ő azt felelte: „Mindenkivel lefeküdt? De pénzért csak velem hált.”

Botrányhősök

A háború után mégsem veszítettek népszerűségből, mit több, szert tettek a vágyott hírnévre is. A Színházi Élet így számolt be a New York-i, közös turnéjukról: „Ők ketten állnak ma a magyar érdeklődés homlokterében, a siker csúcsán, a hírnév legmagasabb ormán. Nevük túlperdült már a régi boldog, teljes ország határán, s most a kis, szomorú ország dicsősége, mely távol, túl a tengeren is hirdeti, hogy élünk, álmodunk, éneklünk. New York estéről estére tapsol a Liliomnak, Molnár Ferenc budapesti játékának, az amerikai szívek hazadobbantak, visszafájtak, mikor Kukoricza Jancsi, Petőfi hőse kibontotta a nemzetszín pántlikát, és Fedák Sári a Tisza vizéről dalolt.”

A ’20-as évekre megromlott a kapcsolatuk, a szerelem kihűlt, és már semmi sem tartotta őket össze. Molnár ekkor szeretett bele a nála huszonnégy évvel fiatalabb színinövendékbe, Darvas Lilibe. Bár Zsazsa beletörődött, hogy a helyét más vette át az író szívében, nem akarta vállalni az elhagyott szerető szerepét. Elérte, hogy Molnár feleségül vegye tizenegy évvel az első találkozásuk után. 

Két házasság története

A férfi nem lelkesedett különösebben az esküvőért, az előkészületek alatt színdarabot írt Lilinek Égi és földi szerelem címmel, az oltárhoz pedig sportzakóban érkezett, mondván: „Szmokingot csak premierre öltök.” Felesége helyett szeretőjéhez, Lilihez költözött, a társasági eseményeken viszont Zsazsával jelent meg. 

Az üvegcipő című darabját ez a különös szerelmi háromszög ihlette. Sáriról mintázta Adél, a panziótulajdonos alakját, Lili Irmaként, az álmodozó cselédlányként jelent meg, a házasságra kényszerült, idősödő Sipos Lajos pedig Molnár érzelmeit közvetítette. 

Végül 1926-ban az író és Sári elváltak, Molnár pedig elvehette Darvas Lilit. Zsazsának két évvel később megjelent a memoárja Útközben címmel, a negyvenes években pedig az Új Magyar Színház vezető színésznője lett. 1944-ben egy bécsi, német náci rádió munkatársaként a háború folytatása mellett állt ki, ezért a világháború után nácibarátnak bélyegezték, és a Népbíróság előtt népellenes bűntettben bűnösnek találták. Azzal vádolták, hogy egy „nyilvános szereplés alkalmával Szálasit dicsőítette”. Nyolc hónap börtönbüntetést kapott, és három évre eltiltották a színészkedéstől. Soha többé nem lépett színpadra.