Egyelőre úgy néz ki, nem holnapután lábalunk ki a mostani krízisből. Így aztán azon túl, hogy a jó filmeket még mindig meg kell nézni, vegyünk melléjük pár örök érvényű, must-see sorozatot is.
Nem, ebben a listában sem a Jóbarátok, sem az Így jártam anyátokkal, sem a Trónok harca vagy a Stranger Things nem fog szerepelni, ezeket nagyjából mindenki végignézte már élete valamely szakaszában. Fontos megjegyezni: ez nem toplista, tehát egypár zseniális széria bizonyára kimaradt. Viszont az is biztos, hogy ezeket látnod kell, mielőtt meghalsz. Szóval jöjjön a híres sorozatos bakancslista.
Felderítetlen titkok és megfigyelésük
Tom Hardyt nagyon is szeretjük: a Tabu az utazó James Keziah Delaneyről szól, aki hazatérve átveszi apja hajózási vállalatát, miközben több nagy cég is megvenné. Óvatlanul belekeveredik a Nagy-Britannia és az Egyesült Államok közti háborúba, és a legtöbben nem nézik jó szemmel ténykedését, így súlyos, nehéz döntéseket kell meghoznia. A sorozat egyelőre csak 8 epizódból áll, bár rebesgetik, hogy idén új évadot fog kapni. Hogy ez megtörténik-e, a jelenlegi helyzetben kétséges.
A polip pattanásig feszült krimi, amelyben Corrado Cattani felügyelőt Palermóba helyezik, ahol felveszi a harcot a helyi maffiával. Időközben házassága zátonyra fut, a titkos szervezet pedig nem kíméli a környezetét: munkatársát megölik, 12 éves lányát elrabolják. Egyezséget akarnak: ha a felügyelő elejt minden vádat, akkor elengedik a lányt. Így is lesz, ám amikor kiderül, hogy a kis Paolát megerőszakolták, Cattani mindent feltesz arra, hogy megsemmisítse a szervezetet. A 10 évadra nyúló háború kezdetét veszi.
A True Detective (vagy ahogy a magyar cím szól: A törvény nevében) esetén talán egy a konszenzus: hogy az első évad a csúcsok csúcsa, zsenialitása megismételhetetlen. Ajánlásunk is erre vonatkozik, merthogy Matthew McConaughey és Woody Harrelson párosa a sorozattörténelem egyik kiemelkedő bástyája. A történet Dora Lange 1995-ös meggyilkolása köré épül, Rust és Marty, a Louisiana állambeli gyilkossági csoport két nyomozója próbál fényt deríteni az igazságra, sikertelenül. 17 évvel később visszatérnek a helyszínre: újra fel kell venniük a fonalat, ám már egyikük sem az, mint egykor. Marty magánélete válságban, Rust pedig a múltjával küzd. Pesszimista, nehéz dráma, amely alapvető kérdéseket vet fel az ember létezésével kapcsolatban, fókuszában a kereszténység, a férfi szerepe, és bár nagyon szikár és depresszív, érzékenysége könnyen eléri nézőjét. A True Detective könnyen lehet, hogy a múlt évtized legjobb krimisorozata.
Az európai krimik nagy királya pedig A híd (vagy dán–svédül: Bron/Broen), amely különleges expozícióval indul: félbevágott holttestet találnak a Dániát és Svédországot összekötő Øresund híd közepén. Míg a hulla felső része egy svéd politikusnőé, lábai egy dán prostituálthoz tartoznak. Az autisztikus vonásokkal rendelkező, analitikus gondolkodású Saga Norén svéd nyomozónő és az extrovertált, humoros Martin Rohde dán detektív veszi kezébe az ügyet, így nemcsak egy ezernyi szálon futó, izgalmas nyomozás veszi kezdetét, hanem kettejük érdekes munkakapcsolata is, mely során a két ellentétes karakter rendkívül sokat tanul egymástól. Sztereotípiák, emberi kapcsolatok, társadalmi különbségek és problémák: a négy évad ezeket veszi górcső alá, a tortán a hab már csak a hamisítatlan skandináv krimik hangulata. (Fontos, hogy az ajánlás a dán–svéd, eredeti változatra szól, nem pedig az amerikai verzióra.)
Középpontban az ember
Ha már régen tervezgetted a Terápia megnézését, akkor itt az idő. Kevés ilyen jó magyar sorozat készült a tévé képernyőire. A főszerepben Mácsai Pál, a pszichológus, akinek a páciensein keresztül betekintést nyerhetünk a pszichoterápia folyamatába. Hamar fordulatot vesz a sztori, amikor maga a pszichológus is szakember kollégájához fordul a saját gondjaival. A sorozatból kiderül, hogy mindenki rejteget valamit, és hogy egy pillanatig sem szégyen az, ha az ember külső segítségért kiált.
Amy Adams volt már Disney-hercegnő és Superman barátnője is, de az Éles tárgyak főszerepe mindkét világtól nagyon messze van. A 8 részből álló pszichothriller-sorozat az azonos című könyv adaptációja, melyben Camille Parker, az érzelmileg instabil, nemrég pszichiátriai intézetet is megjárt riporternő visszatér otthonába, hogy felkutassa két lány gyilkosát. Közben meg kell küzdenie saját alkoholizmusával, múltjával, személyes démonaival. Vizuálisan gyönyörű, atmoszférájában depresszív, sötét történet.
A hátrahagyottak három évvel azután játszódik, hogy egyik pillanatról a másikra a Föld népességének 2 százaléka, 140 millió ember nyomtalanul eltűnik. Mindenki gyászol, és mindenki kérdéseket tesz fel – hova mentek, hol vannak most? –, miközben a feldolgozhatatlan gyász közepette a világ és az emberek élete a feje tetejére áll. Három évados, komor, szürreális hangulatú drámasorozat.
A Breaking Bad (borzalmas magyar címét szigorúan tilos használni) kétségkívül minden idők legjobb 5 sorozatai között van, ezt bármely toplista és nézői vélemény is alátámaszthatja. Kifogástalanul megírt történet tele fordulatokkal, szenzációs karakterekkel, drámai pillanatokkal, szállóigévé vált mondatokkal, sokkoló évadzáró finálékkal. Birtokolja azt, amit kevés sorozat: évadról évadra nő a színvonala, az ötödik pedig olyan bámulatos finálét hoz össze, amit képernyő nemigen látott. A középpontban Walter White, a tüdőrákkal küzdő kémiatanár, aki diákjával, Jesse Pinkmannel nagy bizniszbe csap: hogy közelgő halála után családjának biztosítsa jövőjét, metamfetamint kezd gyártani és árulni. Persze a precizitásáról, nagy tudásáról híres White olyan drogot árul, ami messze a legtisztább lesz a piacon, így hamarosan olyan körökbe kerül, amelyek dominóként döntik össze a korábbi nyugalmas életét. A sorozat a karakterfejlődések ívét rendkívül részletesen és félelmetesen mutatja be: a fókuszban maga White, aki a nyugodt, békés életet élő, kötelességtudó állampolgárból maga lesz a meth sebhelyesarcúja. Szuperlatívuszokban lehet beszélni a Breaking Badről, ez tényleg az a sorozat, amely megéri az idejét. Jó a humora is, és nemritkán olyan mélyen ássa bele magát az emberi lélekbe, hogy nézőként egyszerűen kevesek vagyunk ahhoz, hogy ellenálljunk neki.
Nevessünk is (ha tudunk)
Fontos szót ejteni a felnőtteknek készült animációs sorozatról, a BoJack Horsemanről. A címszereplő antropomorf ló kiöregedett színész, aki hollywoodi birtokán éldegél, és egy kitárulkozó önéletrajzi regény segítségével akar visszatérni, miközben komoly alkohol- és drogproblémákkal küzd. Bár műfaji meghatározásában vígjáték, a sorozat komoly dolgokról szól: függőség, traumák, depresszió, önpusztítás, szexizmus, rasszizmus. Magyarán, éppen annyira vidám, mint az élet, ahol szintén ott lapulnak a háttérben a fejünkre nehezedő egyéni és társadalmi problémák.
A Birodalom 8 részes dán minisorozat, melyet a szürrealitásáról és olykori brutalitásáról is ismert Lars von Trier alkotott. A történet egy idegsebészeti intézetben játszódik, főszerepben betegek és orvosok, akik emberi problémákkal, természetfeletti, bizarr jelenségekkel találkoznak. Horrorisztikus, misztikus narratívájáról, hipnotikus vizualitásáról, de leginkább kitekert humoráról emlékezetes.
A Netflix nem fél a tabudöngetéstől: a Szexoktatás (vagy ahogy jobban ismert: Sex Education) főhőse egy jó szándékú tinédzser, akinek szexuális élete egyenlő a nullával. Miután anyja meglehetősen szabad felfogású szexterapeuta, évfolyamtársnője javaslatára elkezd szexuális tanácsokat osztogatni a diáktársainak. Szépen lassan kiderül, hogy semmi sem olyan egyszerű, mindenki hordoz problémákat. Szókimondó tinisorozat, amelyben mindenről szó esik.
A misztikumon túl, az őrületen innen
A klasszikusok sem maradhatnak ki: az Alkonyzóna, amelyben átlagos emberek természetfeletti vagy meghökkentő sztoriban találják magukat, 1959-ben indult útjára. A sorozat minden egyes része különálló történet, legtöbbször sokkoló végkifejlettel. A sci-fi, a misztikum, a horror tökéletes egyvelege, amelyben kötelező helye van a paranormális jelenségeknek és akár a kafkai szürrealizmusnak. Öröksége fontos: a 20. század egyik legjelentősebb tévésorozata volt, legutóbb pedig Jordan Peele (a Tűnj el! és a Mi rendezője) gondolta újra.
És ha már kultsorozatok: a Twin Peaks a ’90-es évek nagy slágere volt, nemcsak a tengerentúlon, hanem itthon is. Történetében, műfaji kavalkádjában, művészi igényességében egyedülállót alkotott. „Diane, 6 óra, február 24. Újabb holttestet találtak Washington államban. Fiatal nő műanyag lepelbe csavarva. Úton vagyok egy kisvárosba. Hogy is hívják? Twin Peaks.” Cooper ügynök bejelentkezésével, így kezdődik a hosszúra nyúló rémálom. Ahogy haladunk a történetben, egyre több teret kap David Lynch mesterien bemutatott szürreális misztikuma, ami érthető módon nem minden nézőt tudott megnyerni. Laura Palmer halálának rejtélye, a fojtogató atmoszféra végig belengi a filmet, és a néhol szappanoperaszerű karakterek, fordulatok, esetlen sztoriszálak a képernyő elé szegezik a nézőt. Ha tetszik a sorozat, kötelező a Twin Peaks – Tűz, jöjj velem! című film is, mely a sorozat előzményfilmje, valamint a 2017-ben folytatott harmadik évadként tekinthető 18 részes sorozat, melyben minden eddiginél elborultabb, elvontabb, rémálomszerűbb horrorban lesz részünk, ami eléri a lynchi magasságok csúcsát.
Persze ez még nem minden – a sorozat is éppen olyan, mint a film. Ha egyszer elkezded összegyűjteni, hogy mit nem láttál még, akkor hirtelen egy vég nélküli lista legalján találod magad. Annyi bizonyos, hogy a fenti sorozatokat kiemelten érdemes megnézni, és hát mikor máskor, mint most, amikor Győrfi Pál komor arccal néz a szemünkbe, hogy maradjunk otthon.
Borítókép: Csabai Kristóf / Dívány.hu
