A tazsinhoz és persze a magyar Pataki-tálhoz hasonló edény hivatalos neve Römertopf, gyártása 1967-ben kezdődött; feltalálója azt mondta, hogy olaszországi utazása ihlette meg, amikor azon gondolkodott, hogy a rómaiak hogyan készíthették el valami hasonlóban az ételeiket.
Az agyagedény szuper, mert a főzés minimális folyadék hozzáadásával is működik, így az íz, a szaft, az aroma és a tápanyagok szinte teljesen megmaradnak. Jó a hőelosztása, ezért a hús tökéletesen porhanyós lesz benne. Főleg, ha a tálat nem felejtjük el beáztatni.
Miért kell beáztatni a római tálat?
Persze hogy azért, hogy ne száradjon ki – így lehet az étel még zamatosabb benne. Ha megszívta magát vízzel, sütés közben a benne keringő gőzből egy darabig nem kér, így párolódhatnak benne a finomságok. A hozzáértők szerint a vízbe áztatott cserépedényben az étel előbb párolódik, és csak az edény kiszáradása után kezd sülni.
Az első használat előtt legalább másfél órán át áztasd vízben. Ez a nedvesség fogja biztosítani, hogy a hús omlós, a zöldség puha legyen. A többi használat előtt elég fél órát áztatni, ám ha az étel elkészítési ideje hosszabb, mint egy óra, akkor szerencsésebb, ha több időt adsz neki.
Ha ezek után kedved támadt valami jó kis egytálételhez, itt keresgélj:
